LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. december 22., szombat

My fair lady (2012.11.03.)

Musical a Magyar Színházban? Néhány éve egy bérlet kapcsán volt "szerencsém" néhányhoz. Kellett egy kis idő, míg újra odamerészkedtem, de a My fair lady című filmet annyira szeretem, hogy nehezen tarthattam volna vissza magam. Na, ezentúl nem fogok félni jegyet venni a Magyar Színház musical előadásaira! A korábbi negatív véleményem eléggé megváltozott. Nagyon tetszett, igényes, szuper darab volt. Jó színészekkel, jó énekesekkel, egy szóval mindenkinek ajánlom. Van benne dráma, humor, szép zene, minden, ami egy kellemes estéhez kellhet.

Auksz Éva hihetetlen volt! Nagyon tetszett, ahogy az utcanyelvet beszélte, aztán a szép, tiszta, előkelő réteghez illőt. Teljesen jól kivehető volt a kettő közötti kontraszt. És a hangja meseszép, tiszta! "Csudijó" volt! :-)
Tóth Sándor is tetszett. A játéka és az énekhangja is. Az este egyik kiemelkedő alakja volt szerintem Fillár István. Nagyon jól belehelyezkedett a szerepébe, illet rá. A zenei részek nála is teljesen rendben voltak, és talán rajta nevettünk a legtöbbet.
Mind a zene, mind a történet felettébb élvezetes.

Osztályzat:
Zene: 9,5
Énekesek: 9
Történet: 8 (A történet kicsit el volt nagyolva.)
Színészi játékok: 9,5

Szereposztás:
Mrs. Higgins - Dániel Vali
Henry Higgins - Tóth Sándor
Alfred P. Doolottle - Fillár István
Eliza Doolittle - Auksz Éva
Mrs. Eynsford-Hill - Tóth Éva
Freddy - Jegercsik Csaba
Pickering ezredes - Rancsó Dezső
Pearcené - Benkő Nóra
Harry - Szűcs Sándor
Jammie - Szatmári Attila
George - Simon András

2012. december 8., szombat

Az ember tragédiája (2012.11.30.)

Nagy port kavart a darab premierje, talán sokan emlékeznek rá. Akkor - Alföldi Róbert sajtótájékoztatója kapcsán - döntöttem el, hogy mindenképpen megnézek egy Alföldi rendezte darabot, ha nem is Az ember tragédiája lesz az. Mikor megláttam a Szent Johanna plakátját, egyből kedvet kaptam, hogy elmenjek rá a húgommal (akinek Szent Johanna a védőszentje), aztán mikor láttam, hogy Alföldi Róbert a rendezője, már egész biztosan tudtam, hogy ez lesz az a darab, amit megnézek tőle, hogy kialakíthassam a saját véleményem. Nos, a Szent Johannáról csak annyit mondok, hogy nagyon tetszett és biztos voltam abban, hogy több darabot is megnézek Alföldi rendezésében, sőt, Az ember tragédiájához is kedvet kaptam.
Eljött ez is... :-)

Megpróbálok színek szerint haladni, és időrendi sorrendben leírni a gondolatfoszlányaimat. (Azaz nem írok komplett elemzést, csak pár gondolatot.)
1-3. szín: Angyalok farmeban, atlétában. Jelzésként fehér tollpihék hullanak fentről. Táncolnak és énekelnek. Megszólal az Úr, lassan, megfontoltan, öregesen. (Ez amúgy tetszett. Vagy legalábbis nem tudom, hogy milyen Isten-megjelenítés tetszett volna jobban.) Aztán beáll az angyalokhoz táncolni, megfájdul a térde, legyint, ez már nem neki való. Na, ez nekem nem tetszett. Ártatlan kis vicc volt, mégsem tetszett. Lucifernek már a fizimiskája is jó volt, nagyon tetszett.
A Paradicsomból való kiűzetés után megkapják a maréknyi kis földjüket, ami ezután az övék. Fentről hullik le a vödörnyi föld, finom földszaggal töltve be a színház nézőterét is. Az első gondolat, ami eszembe jutott, hogy ezt ki fogja eltakarítani a következő szín előtt.
4. szín (Egyiptom): Senki nem takarította el. Jöttek a rabszolgák, és alaposan beledolgozták a földbe a köveket. Az emberek közötti viszonyok jól voltak ábrázolva. A fáraó nekem inkább olyan volt, mint egy építési vállalkozó, ez azért zavart, mert a szövegben sokszor elhangzik, hogy Ádám fáraó. És ott volt az autó. Nekem enélkül is jó lett volna, kicsit fölöslegesnek éreztem. Vagy csak nem értettem miért van ott. (?)
5. szín (Athén): A Miltiádész és Lucia fiát játszó fiú nagyon tetszett, nagyon jól mondta a szövegét. Többször is feltűnt, hogy milyen ügyes.
6. szín (Róma): Amennyire emlékszem - és elég jól emlékszem az esetre - ez a szín keltette a vihart a bemutató után. Nem volt több megjelenítve a színpadon, mint amennyi le van írva a műben, ami 17 éves korban kötelező olvasmány. Megértem, ha valakit zavar, hogy ilyet lát színházban, de ők ne nézzék meg ezt a művet. A színészek nem meztelenek - pedig már ilyet is sok színházban lehet látni, őket mégsem hurcolja meg senki. Ha a rendező el akarja érni azt a hatást, amit Madách el akart érni, akkor azt hiszem ennyit bele kell tenni a darabba. Voltak fotelek, és medence is, igazi vízzel. :-) Szóval... olyan római volt.
7. szín (Konstantinápoly): Tetszett középen a kereszt és ahogy bevonták a darabba.
Azt még nem írtam, de nem csak a földet nem takarították el a 4. szín előtt, hanem minden egyes díszlet ottmaradt a színpadon a következő színekre. Ez nagyon tetszett. Számomra a megszerzett tapasztalatokat jelentette. Ugyanígy maradt a kereszt is, bár nem állítva a színpad közepén, hanem elfektetve a szélén. Ennek is megvolt a maga hatása, nekem bejött.
8-10. szín (Prága, Párizs, Prága): Kepler. Alapvetően a korhű, klasszikus rendezésű, kosztümös darabokat szeretem. Mielőtt elmegyek egy Alföldi darabra megpróbálom átállítani magam, és elhatározom, hogy igyekszem megérteni mi miért kerül a színpadra. Egy tudós megjelenítésénél azért nem kell sokat gondolkozni, hogy mit keres ott a laptop. Kepler rokkantsága teljesen beleillett a szövegbe. Arról, hogy ezzel Hawking-et idézte fel a rendező a barátaim a darab után világosítottak föl, így meg még jobban tetszett. Párizsban az Athénben már felhasznált szószéket használták, ezzel is jelezve, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat nem vész el, összefüggésben állnak egymással.
11. szín (London): A Tower bástyájáról az emberek, mint kis lego figurák látszanak. Nagyon ötletesnek találtam. Te jó ég! Mennyi lego volt ott!
12. szín (falanszter): Itt is laptop, de mint Keplernél, itt is helyénvaló. Ráadásul laptopon kísérletezni a víz forrásával... eléggé szembetűnő volt a hiábavalóság. A jelmezeken meglepődtem, de igen egységes volt, ráadásul megjelenítette azt a hatást, hogy az emberek, mint bábok, már-már, mint gépek léteznek csak ebben a világban. Még a fejükön is rajta volt a zsák. És amikor úgy döntöttek, hogy ebből elég, akkor a nejlont is lefejtették magukról.
13. szín (az űr): Ez a szín tetszett a legjobban. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt vajon hogy fogják megoldani. Nagyon tetszett, ahogy feljöttek a nézőtérre, és felálltak a falra. És ahogy a lámpa leereszkedett...! A lámpa alatt ültünk, nagyon hatásos volt, mint megannyi csillag közeledett. Totális űr-hatás! Szenzációs volt, és nem kellett hozzá semmi. Alapvetően az egész előadás tetszett, kevéske résztől eltekintve, de ez volt az a rész, ami teljesen lenyűgözött.
14. szín (a hó és jég birodalma): Hát igen, egy síruhába öltözött ember elég ahhoz, hogy tudjuk, itt hó van és nagyon hideg. Az eszkimó nagyon tetszett, főleg ahogy beszélt. Amikor olvastam nem ilyennek képzeltem, de ettől sokkal hatásosabbá vált a helyzetmegjelenítés. Ez segített igazán abban, hogy kiderüljön, ami amúgy a szövegből is kiderül, hogy mennyire elállatiasodott az ember.
15. szín (Ádám és Éva lakhelye): Számomra itt nem annyira derült ki, hogy Ádámot tulajdonképpen Éva menti meg az öngyilkosságtól. Leborul az eddig háttérként szolgáló kupola, befedve minden eddig használt díszletet. Ádám őrlődik - árnyékként rohangálnak a kupola alatt. Utána felmásznak a tetejére, az Úr meg a színpad fölött sétál végig, és mondja el a darab utolsó, híressé vált mondatát. Nekem a mű olvasásakor ez azt jelentette, hogy érdemes küzdeni, van miért. Abszolút pozitív számomra a kicsengése. Itt azonban nem. Szegények ott ülnek egy romhalmaz tetején. Az Úr ugyan mondja, hogy bízzanak, de szépen otthagyja őket.

A színészek játéka nagyon tetszett. Egy ilyen  kevés jelmezt és díszletet felvonultató előadásban, azt hiszem halmozottan előjön, hogy jól játszanak-e a színészek, hisz nincs a korhű színpadkép, ami segítene, hogy teljesen beleélhessem magam a darabba. Így maradnak a színészek, akikkel ez esetben teljesen elégedett voltam. Szatory Dávid, Tenki Réka és László Zsolt is eléggé olyan volt, mint amilyennek elképzeltem őket. Blaskó Péter nem, de erről nem ő tehet. Istent nem képzeltem el semmilyennek, vagyis belehelyeztem a bennem élő Isten-képbe, amit kicsit nehéz lenne megjeleníteni... :-)

Összességében nagyon tetszett a darab, bátran ajánlom akárkinek. Arra azért legyünk tekintettel, ami a színház honlapján is olvasható, hogy 14 éven felülieknek ajánlott. És ha ezt szem előtt tartjuk, akkor nem érhet meglepetésként minket a színházban, hogy nem egy gyermekmeséről van szó. És szerintem nem árt előtte elolvasni az eredeti művet. Bár ezt elég sok műfajban fontosnak tartom.

Osztályzat: 9

Szereplők:
Az Úr: Blaskó Péter
Ádám: Szatory Dávid
Éva: Tenki Réka
Lucifer: László Zsolt

Rendező: Alföldi Róbert

2012. november 2., péntek

Cigányszerelem (2012.11.02.)

A Cigányszerelem volt az első operett, amit a húgommal láttunk. Tudtuk, hogy ezt egyszer újra megnézzük, esetleg a nagyszüleinkkel. Aztán kinéztük ezt a napot, de kiderült, hogy a nagyszüleink nem érnek rá, viszont Apu lecsapott a lehetőségre, így négyen, Apuval, Anyuval látogattuk meg a színházat. Anyu persze csak Apu miatt jött, közölte, hogy őt az operett tulajdonképpen nem érdekli. (Úgy tűnik női ágon nálunk családi vonás, hogy az első alkalommal "kötelességből" megyünk operettre...) Ahogy egy évvel ezelőtt a húgom és az én véleményem is nagyon megváltozott az operettről, úgy most Anyué is, és ha jól vettem ki a szavait, máskor is szívesen velünk tart. :-) Mivel ez volt az első operett, amit láttam, az maradt meg bennem, hogy nagyon humoros. Nos, a többi sokkal viccesebb, nem is értem, hogy miért a sok-sok nevetés volt, ami megmaradt nekem ebből. Vannak benne vicces jelenetek, de inkább szomorú a történet, legalábbis a cselekmény fő szála.
Most, hogy a történetet már ismertem, a poénok sem újként hatottak rám, sokkal jobban tudtam figyelni Lehár Ferenc zenéjére. Nagyon tetszett, teljesen magával ragadott. Emiatt is jó, hogy másodszor is megnéztem. Első alkalommal nagyon lekötött a látvány és a cselekmény.
Frankó Tünde gyönyörűen énekelt, most először tetszett igazán egy primadonna szólóéneke. Őt már többször is hallottam, de nem emlékszem, hogy ilyen jó lett volna. Most egyszerűen magával ragadott. Dolhai Attila mindig nagyon tetszik, ahogy játszik, ahogy énekel. Most azt hiszem nem volt annyira formában, nem volt kimagasló, de szép volt. Lukács Anitának nagyon örültem, jó Zórika volt, Vadász Zsolt hangja is nagyon tetszik nekem, jó párost alkottak, ismét. Korábban a Csárdáskirálynőben láttam őket egy párként. Szulák Andrea már rég belopta magát a szívembe, nagyon örültem, hogy ő került az aznapi szereposztásba. Nem csak szépen énekel, jól is játszott, igazán vicces volt. A táncos-komikus páros ezúttal Peller Anna és Kerényi Miklós Máté. Nagyon jók voltak, csak kicsit furcsa volt, hogy Anna a magasabb, de elég jól kiaknázták ennek a lehetőségeit a viccelődés terén. Benkóczy Zoltánnak is örültem, illet a szerepéhez, jó volt, szépen énekelt és vicces volt. Na és Verebes István, mint cigány vajda! Eszméletlen jó volt, pedig nem a kedvencem.
Tetszett a rendezés, a díszletek és a jelmezek is. Elröpítettek az erdélyi kis faluba, ahol a történet játszódik. Sok néptánc is van benne, a zenéje is jó magyaros, de a szüleim szerint Lehár Ferenc jól ismerhette Wagnert. Nos, én ennyire nem ismerem, de ők mindketten egymástól függetlenül ismertek rá egyes helyeken ugyanannak az operának, ugyanarra a részeire.

Mint minden operettet, amit eddig láttam, ezt is jó szívvel ajánlom mindenkinek, én legszívesebben az összes barátomat elvinném rá!

Osztályzat: 9,5

Szereposztás: (osztályzat)
Ilona: Frankó Tünde (9,5)
Józsi: Dolhai Attila (9)
Dragoján Péter: Benkóczy Zoltán (9)
Zórika: Lukács Anita (9)
Gábor: Vadász Zsolt (9,5)
Berta: Szulák Andrea (10)
Jolán: Peller Anna (9,5)
Tivadar: Kerényi Miklós Máté (10)
Kutula: Verebes István (9)
Mihály: Marik Péter
Léna: Csengeri Ottília (9)
Pista: Magasházy István

Rendező: Béres Attila
Karmester: Szabó Mónika
Díszlettervező: Daróczi Sándor
Jelmeztervező: Velich Rita

2012. október 28., vasárnap

Büszkeség és balítélet (2012.10.28.)

A Karinthy Színház előadása

Osztályzat: 8

Mikor megtaláltam ezt az előadást, nem volt kérdés, hogy meg akarom-e nézni. Azt is tudtam kiknek szóljak... :-)
Úgyis régóta kíváncsi voltam erre a színházra, amit mindig a 49-es villamoson, hazafelé utazva láttam.
Az előadás nagyon szórakoztató volt, a színészek nagyon jól játszottak. Elég jól ismerem a filmet, mégis, az előadás után, ha a történetre gondoltam, már ezeknek a színészeknek az arcai ugrottak be szereplőkként, vagyis nagyon jól bele tudtam magam élni a történetbe. Jól lettek kiválasztva a szereplők. Egyesével nem sorolom fel, hogy kik tetszettek nagyon, mert 2-3 kivétellel mindenkit beleírhatnék. Szinte az egyetlen negatívuma a darabnak az volt, hogy iszonyat sokszor rontották el a szöveget. Egyáltalán nem lett volna zavaró, még ha észre is vesszük, ha nem kezdték volna ilyenkor újra szinte az egész mondatot. Megmondom őszintén ez nagyon furcsa volt, ilyet nemigen tapasztaltam eddig.
Hogy Kéri Kitty és Oberfrank Pál hogy nem nevették el magukat, abban a kínos, visszafogott szituációban, amikor az egész nézőtér dőlt a nevetéstől... Tudom én, hogy ezt minden színész meg tudja csinálni, mégis, itt valahogy hihetetlennek tűnt.
És éneklés is volt a darabban. Sallai Nóra és Sipos Eszter Anna nagyon ügyesen énekeltek direkt rosszul. Annyira rossz volt, hogy már-már jónak mondanám, de hát direkt volt olyan, amilyen, és én azt hiszem, hogy tudatosan ilyen borzalmasan énekelni nem könnyű feladat. Karakterileg Érsek Obádovics Mercédesz és Szirtes Balázs tetszett a legjobban. Mondjuk, az azért furcsa volt, ahogy Jane teljesen kikelve magából üvöltözött Collins-szal. Most, hogy pár nevet mégis leírtam, nem hagyhatom ki Venczel Verát sem. Jól alakította a szerepét, és nagyon szépen beszélt. Tetszett, hogy a darab így lett megírva, egy félig kívülálló, félig a darabban szereplő mesélővel.
Az épületről csak annyit, hogy a nézőtéren borzasztó kényelmetlenek a székek. Jó, nem vagyok magas, de kifejezetten alacsony sem, és nem ért le a székről a lábam, ráadásul az ülés hátrafelé lejtett.

Megnéztem, a következő hónapokban is műsoron lesz ez az előadás. Akinek kedve van egy kedves, romantikus színházi estéhez, kis humorral megspékelve, nézze meg, bátran merem ajánlani!

Szereposztás:
Mr. Bennet: Mertz Tibor
Mrs. Bennet: Egri Márta
Jane: Érsek Obádovics Mercédesz
Elisabeth: Kéri Kitty
Lydia: Sallai Nóra
Kitty: Sipos Eszter Anna
Mary: Császár Réka

Lady Catherine de Bourgh: Venczel Vera
Fitzwilliam Darcy: Oberfrank Pál
Charles Bingley: Szirtes Balázs
Miss Bingley / Miss Ann de Bourgh: Vertig Tímea
William Collins: Háda János
Sir Lucas: Németh Gábor
Charlotte Lucas: Hábermann Livia
George Wickham: Klem Viktor

Rendező: Karinthy Márton

Kálmán Imre Nemzetközi Operett-Musical Karmesterverseny (2012.10.27)

A döntőbe 4 karmester - köztük egy magyar - jutott be, akik október, 27-én, szombat este, a Budapesti Operettszínházban mérték össze tudásukat.
Három darabot vezényeltek, 3 körben, a zsűri minden kör után értékelt. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet karmestereket versenyeztetni, főleg egy olyan zenekarral, akik minden darabot kívülről tudnak, rengetegszer játszották már azokat. Azóta beszélgettem egy zenésszel, aki megerősített abban, hogy egy darab előadásmódja valóban nagyon függ a karmestertől, még ha a zenekar nagyon jól is ismeri a műveket. A körönkénti értékelés után pedig már pár dolgot tudtunk is, hogy mire kell (lehet) figyelni. A karmesterek természetesen háttal álltak nekünk, de két nagy kivetítőn lehetett őket folyamatosan nézni. Nagyon nagy élmény volt!
Nem tudtam például, hogy a karmesterek énekelnek a szöveges részeknél. Ezt először a magyar versenyzőnél - Balassa Krisztiánnál - vettem észre, gondoltam is, hogy nagy előnnyel indul a többiekkel szemben, de legnagyobb meglepetésemre a külföldi versenyzők is énekeltek egyes részeket - magyarul!!! Továbbá arra gondoltam, hogy Krisztiánnak azért is komoly az előnye, mert jól ismeri a zenekart. A hozzászólásokból kiderült, hogy ez nem teljesen van így, hisz magát a versenyt egy igen komoly próbafolyamat előzte meg, a dolgok nagy része ott dőlt el; hogy tudnak együtt dolgozni, a karmester hogy áll a darabhoz, mit akar belőle kihozni. A döntőn már "csak" ezt kellett előadni.
Carolyn Watsonnál (Ausztrália) a zsűri azt emelete ki, hogy milyen jó, ha az embernek két keze van, mert így kétféle dologra tudja használni. Ez után tehát, már azt is meg tudtuk figyelni, hogy mennyire különbözőképpen használják a kezeiket.
Az én kedvencem Pierre Hoppé (Franciaország) lett. Ő - többek között - a Veled, Uram! című rockoperából vezényelte a Vászoly-hívők zenéjét/táncát, amit azért dicsért meg nagyon a zsűri, mert szerintük ezt csak magyar vérrel lehet ennyire jól megragadni, tehát Pierre-nek bizonyára vannak magyar ősei. Nincsenek, legalábbis ő nem tud róla.
Hogy a zsűri Ilya Gaisint (Oroszország) hozza ki győztesnek, nem volt kérdés. Minden kör után ő kapta a legnagyobb dicséretet, minden zsűri az egekig magasztalta, egyszerűen csak mágusnak titulálták.

A verseny eredménye a következőképp alakult.
1. Ilya Gaisin - Oroszország
2. Pierre Hoppé -Franciaország
3. Balassa Krisztián - Magyarország - ő kapta a legnagyobb tapsot :-)
3. Carolyn Watson - Ausztrália

Nem írtam el, megosztott harmadik helyet osztott a zsűri. :-)

Rengeteg különdíj is kiosztásra került, amik közül csak egyet emelek ki, Pierre Hoppé meghívást kapott az idei évadban az Elisabeth című musical vezénylésére, ami úgy hiszem nagy szó!

Nem ejtettem még szót a zsűriről.
Tokody Ilona - operaénekes
Kesselyák Gergely - karmester
Lévay Szilveszter - zeneszerző
Kerényi Miklós Gábor - a zsűri elnöke, rendező, az Operettszínház főigazgatója

A zsűri hozzászólásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire élveztük ezt az estét, segítettek, hogy megértsük mit is csinál egy karmester, azon kívül - amit eddig is tudtam - hogy adja a ritmust. :-)

Mind a 4 versenyző nagyon szimpatikus volt, megtapsolták egymást, drukkoltak egymásnak, kedvesek voltak egymással. Végig mosolyogtak, nagyon aranyosak voltak, jó volt őket látni, drukkolni és tapsolni nekik. Nagyon örülök, hogy ott voltam, élőben nézhettem végig a műsort.
Ja, a műsorról szinte még nem is írtam. Volt ott operett - musical - rockopera, szomorúság - vidámság, szóval minden, ami amúgy is megjelenik az Operettszínház színpadán. És mindez nagyon látványos rendezésben, szuper előadókkal. Szóval egy csodálatos, színes, sokszínű estének lehettünk a részesei.

Az osztályzatom egyértelműen 10-es! Ha lesz még ilyen verseny, én ott leszek! (És mindenkinek ezt javaslom!)

2012. október 25., csütörtök

2012. okt. 24. A Magyar Operett Napja

Tavaly október 24-én mentünk a húgommal életünk első operettjére. Nagyon megszerettük az Operettszínházat és úgy gondoltuk, hogy állampolgársági kötelességünk egy operettet is megnézni, arról nem beszélve, hogy apai nagypapánk kedvencei az operettek (meg a Verdi operák). Megtetszett a Cigányszerelem plakátja, így ez lett a kiválasztott előadás. Odafelé folyamatosan azt kellett hallgatnom a húgomtól, hogy én hogy tudtam őt rávenni, hogy eljöjjön egy operettre. Hamar kiderült, hogy túlzott előítélettel álltunk a műfajhoz. Az elejétől kezdve nagyon tetszett az előadás, nem is tudtuk, hogy mikor nevettünk utoljára ennyit. A főszereplővel - Fischl Mónika - nagyon nem voltunk megelégedve, egyáltalán nem tetszett, ahogy énekelt (hamis volt és nyekergett), ahogy játszott, de minden más nagyon jó volt. A tesókám azt mondta, hogy ezentúl szívesen jön máskor is operettre. :-)
Már az elején feltűntek az ilyen mondatok: "Rendesen próbáljatok, ma van a Magyar Operett Napja!" és hasonlók. A szünet után aztán kiderült, hogy valóban aznap ünneplik a magyar operettet, Kálmán Imre születésnapja alkalmából, és ezzel együtt különböző díjak kerülnek átadásra. Nagyon tetszett az egész este, ezzel a kis beépített programmal együtt. Be is írtam a naptáram végébe, hogy a jövő évi naptáramba is feljegyzésre kerüljön, október 24-én az Operettszínházba megyek, bármit is játszanak. Szerencsére egy új (mármint újra műsoron lévő operettet játszottak, amit még nem láttam, nem mintha nem nézném meg akármelyiket többször is) előadást játszottak, a Marica grófnőt.

A szünet után pedig annak rendje és módja szerint átadták a díjakat:

az évad operett színésze: Fischl Mónika
az évad musical színésze: Homonnay Zsolt
a Marsallbotot kapta (ezt az évad legígéretesebb ifjú tehetsége kapja): Kocsis Dénes
életműdíjat kapott: Medgyesi Mária
a Nagydíjat kapta: Kállai István, dramaturg


Hogy az évad operett színésze díjazottjának személyével miért nem értek egyet, az a fenti sorokból kiderül. Nem is értettem. Csak ültem ott, és nem hittem a fülemnek. Amit tehettem, hogy nem tapsoltam, és hogy ide leírtam.
Homonnay Zsolt és Kocsis Dénes díjazásának nagyon örültem, szerintem igazán megérdemlik!
Medgyesi Máriát annyira nem ismerem, élőben meg még sosem hallottam/láttam, Kállai István pedig dramaturg munkájáért kapta az elismerést, amihez nem igazán tudok hozzászólni.
Külön köszöntötték Lehoczky Zsuzsát, aki 50 éve tagja a teátrumnak.

Ezek a külön kis programok nagyon kedvemre valók, a színészek ilyenkor teljes valójukban vannak jelen, nem szerepet játszanak, ráadásul mindez egy szuper előadás szünetében volt, csak úgy mellékesen.
Aznap jelen volt az előadáson Kálmán Yvonne (Kálmán Imre lánya, őt is köszöntötték, bemutatták a közönségnek) és a szombaton következő karmesterverseny 4 döntőse is. Erről is írok majd, mert ott voltam! Elöljáróban annyit, hogy SZUPER volt!

A naptáram végébe már be is írtam a jövő évi teendők közé, hogy okt. 24-én az Operettszínházba megyek. :-)

Kálmán Imre: Marica grófnő (2012.10.24.)

A Marica grófnő című operettet, október 24-én, a Magyar Operett napján láttuk. Nem véletlenül, de erről a következő - A Magyar Operett Napja című - bejegyzésben írok.

Osztályzat: 9,5

Az operettekről az általános véleményem már többször leírtam. Igazán szórakoztató műfaj, teljesen kikapcsol, elvarázsol, az ember elfelejti hétköznapi nyűgjét-baját. Így volt ez a Marica grófnővel is. Hogy még többet nevettem-e, mint máskor, vagy hosszú idő telt el a legutóbbi operett óta, amit láttam és ezért nem emlékszem mennyit nevettem már korábban is, nem tudom, de hogy nagyon vicces volt, az biztos.
A szereposztás zseniális volt, jobbat el sem lehetett volna képzelni. Ha a létező szereposztásokból én állíthattam volna össze ezt a napit, pontosan így nézett volna ki. Nagyon örültem, hogy így alakult, mivel a jegyvétellel nem vártam meg a szereposztást, mert mindenképp el akartam menni az Operettszínházba ezen a napon. És hát... lett volna olyan szereposztás, amin kiakadtam volna.
Bordás Barbara csodás primadonna, könnyedén énekel, tisztán, szép telt a hangja. Nem mindig szeretem a primadonnák áriáit, de ha Barbara énekli, az szép. Ráadásul igazán megnyerő, kedves jelenség a színpadon. Nagyon örültem neki. Boncsér Gergely már az egy évvel ezelőtti (2011.10.24.) Cigányszerelemmel belopta magát a szívembe. Gyönyörű hangja van, nyilván nem véletlen, hogy ő az Operában is kap szerepet. Azon túl, hogy mindketten gyönyörűen énekelnek, jól is játszanak a színpadon, teljesen segítenek a történet átélésében.
Dancs Annamari is nagyon tetszett. Táncos-komikusként jól megállja a helyét, teljesen jól alakítja a vicces, kis aranyos figurát, és emellett nagyon jól is énekel. Számomra ez az egyik legfontosabb dolog egy zenés darabban, egyedül ennél a szerepkörnél nézem el, ha az ének nincs teljesen a helyén, de nem volt baj vele, sőt, kifejezetten szépen, könnyűszerrel énekelte el a dalait. Kerényi Miklós Mátéról mit is írhatnék? Imádnivaló figura a színpadon, ha ő van a szereposztásban, a siker garantált. (És ezzel egyáltalán nem a többi szereposztást kívánom kritizálni, őket is nagyon szeretem!) Annyira viccesen alakítja a figuráit, hogy az ember belepusztul a nevetésbe. Énekléskor néha befeszíti a hangját, de tök tiszta, és ez a kissé torokhangos éneklés sem túl sok, szóval remek előadó.
Lehoczky Zsuzsa és Dézsi Szabó Gábor sem szokott csalódást okozni. Ebben a darabban talán Bozsena volt a legviccesebb személy, ehhez persze Kudelka is kellett. Az biztos, hogy a legtöbbet az ő színre lépésüket követően nevettünk.
Földes Tamást már nagyon sok szerepben láttam. Láttam már komoly, tiszteletteljes embernek, amit szintén nagyon jól alakított, mint ahogy ezt a szerepét is, ahol számomra kissé félkegyelműnek tűnt. Annyira elhittem, hogy nincs ki mind a négy kereke, hogy el kellett gondolkoznom miben is láttam normálisnak, teljesen meglepett ez a szerepe. Nagyon jó színésznek tartom.
A rendezés is nagyszerű volt! Tetszettek a díszletek, a jelmezek, minden elrepített egy másik korba, egy másik világba.
Egy szó, mint száz, ismét egy szuper előadást láttam az Operettszínházban, mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom a Marica grófnőt, ami idén került újra a színház műsorába.

Szereposztás:
Marica - Bordás Barbara (9,5)
Tasziló - Boncsér Gergely (9,5)
Liza - Dancs Annamari (9)
Liebenberg István - Kerényi Miklós Máté (10)
Bozsena - Lehoczky Zsuzsa (9)
Dragomir Populescu Moritz herceg - Földes Tamás (10)
Kudelka - Dézsi Szabó Gábor (9)
Tschekko - Marik Péter
Manja - Rikker Mária

Zeneszerző: Kálmán Imre
Rendező - Kerényi Miklós Gábor

2012. október 20., szombat

Karamazov testvérek, balett (2012.10.10.)

Karamazov testvérek balett előadás az Operaházban

Osztályzat: 9

Az előadás nagyon látványos, bravúros, nem csak klasszikus balett, akrobatikus elemekkel is teli van. Azt hallottam erről a darabról, hogy ebben vannak a legnehezebb balett táncos részek. Ezt nem tudom, de hogy nagyon nehéznek tűnt az biztos.
Szerintem a legtöbb balettre igaz, hogy jó ismerni a történetet, különben nehezen érthető. Szerencsére az Operaház honlapján mindig fönt van a cselekmény, úgyhogy nem feltétlenül kell egy 2 kötetes Dosztojevszkij regényt elolvasni (bár nem fog megártani), hogy értsük a darabot. Mindenesetre, aki olvasta a könyvet, jobban megérti a szereplők jellemét, ami mind benne van a táncukban és ez gyönyörű, de az értés megsokszorozza az élvezetet. Főleg igaz ez ennek az előadásnak a második felvonására. Az első felvonás maga a cselekmény, a második tele van érzelmekkel, párbeszéddel, "vergődéssel". Ezek az érzelmek nagyon jól kifejezhetők a balettel, amennyire én láttam, de hogy egy laikus néző mennyire érti, ha nem ismeri a művet, nem tudom. (Én is laikus vagyok, sőt balett szempontjából a laikusnál is laikusabb, de én az első kötet végénél tartottam az olvasásban, amikor láttam, a többit meg elolvastam a honlapon, így a szereplőket már jól ismertem.)
A zene érdekes. Sokféle zene van összeválogatva benne, de így együtt egy kerek egészet alkotnak. Ami nem tetszett, hogy Alekszej és Iván párbeszédéből beolvastak részeket. Egyrészt pont az egyik kedvenc zeném (a wagneri részek) közben, másrészt meg felvételről, amit nagyon lehetett érezni, és nem tetszett. Ráadásul szerintem nem tett hozzá a darab  megértéséhez. Ha már mindenképp akarnak benne szöveget, én felkérnék egy színészt, hogy élőben olvassa fel a színpad szélén állva. Ez szerintem nagyságrendekkel élvezhetőbb lenne. Ugyanez a véleményem az orosz cigányénekről, szerintem rengeteg énekes van Magyarországon, aki élőben jól el tudná énekelni.
A jelmezek sokatmondóak voltak, segítettek a jellemek kifejezésében is.

Összességében nagyon ajánlom a darabot (nem gyerekeknek), de feltétlenül olvassuk el legalább a honlapról a cselekményt!


Szereposztás:
Alekszej: Oláh Zoltán
Iván: Apáti Bence
Dmitrij: Bajári Levente
Katyerina: Kozmér Alexandra
Grusenyka: Pazár Krisztina
Fjodor Pavlovics: Solti Csaba

(Most, hogy már egyre több balettet látok az Operaházban, a balettosokat is kezdem megjegyezni, felismerni a színpadon. Kivéve Pazár Krisztinát, akit már többször láttam, de minden hajjal, és kosztümmel teljesen máshogy néz ki, nagyon sokféle arca van.)

Zeneszerzők: Rahmanyinov, Muszorgszkij, Wagner, orosz cigányzene
eredeti mű: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Libretto, koreográfus: Boris Eifman

Karmester: Kesselyák Gergely

A dzsungel könyve (2012.10.07.)

Dés László - Geszti Péter - Békés Pál: A dzsungel könyve

Osztályzat: 9

A történetet többé-kevésbé mindenki ismeri. Aki szereti a zenés darabokat, többnyire a zenéjét, a dalokat is ismeri, egy részüket talán kívülről is tudja, hisz elég régóta játszák már a darabot. Én legalábbis így voltam vele. Ami újdonság volt, azok a jelmezek, a prózai részek, és a szereplők voltak, meg az egész előadás rendezése, koreográfiái.
Nagyon tetszett, jól nézett ki a színpad: jelmezek, díszlet, minden. Egy igazi mese. Az előadás alatt értelmet nyert néhány dal, amit csak a cd-ről ismerve nem igazán tudtam hova tenni, de most összeállt egy kerek történetté, amiben minden dalnak megvan a maga helye, szerepe.
A koreográfiák szerintem nagyon jól el lettek találva. Az állatok megjelenítése - mind jelmezben, mind a táncban - nagyon kifejező volt. Érteni lehetett, hogy ki milyen jellem, kinek mi az erőssége, a hibája, ki miért keveredik pácba, illetve hogyan keveredik (vagy nem keveredik) ki belőle. A dzsungel-díszletből egy nagyon egyszerű kis változtatással lett falu, az emberek lakhelye. Egyszerű, de kifejező volt a változás.
A szereplők tetszettek, teljesen jól énekeltek, táncoltak és játszottak, szerintem jól lettek összeválogatva. Józan Lászlóról nem nehéz elhinni, hogy egész eddigi életében a dzsungelben élt, jól játszotta a kedves, megnyerő modorú fiatalembert. Gerő Botond nagyon kis aranyos volt, és jól játszott, a mimikája is tetszett, kifejező volt. Sosem értem, hogy egy ennyire fiatal gyermek, hogy tud így játszani. Méhes László nagyon jó volt, fejjel lefelé lógva egy szikláról sem okozott neki gondot az éneklés, bár nem először láttam fejjel lefelé jól énekelni... :-) Nem egy cingár alak, mégis a mozgásával nagyon jól alakította a kígyót, nagyon tetszett.
Az előadás főleg gyermekeknek szól, de ki van írva, hogy 10 év alattiaknak nem ajánlott. Ehhez képest a nézők 80%-a tíz (7) év alatti volt. Volt, akit ki kellett vinni, mert sírva fakadt. Vannak benne félelmetes részek is, persze nem mondom, hogy egy átlagos 8 éves gyermeket nem lehet elvinni az előadásra, de egy ijedős, félős 6 éveset ne vigyenek el rá!
A színházról csak annyit, hogy az előadás fél 3-kor kezdődött, körülbelül fél 3-kor kezdték beengedni az embereket, és még nem ült mindenki a helyén, amikor lekapcsolták a villanyokat. Volt kisgyerek, aki kiabált, hogy Anya, anya!, mivel vak sötét volt és nem találta a helyét.
Összességében nagyon szívesen ajánlom az előadást, jó kis családi kikapcsolódás, felnőttnek és gyereknek egyaránt!

Rendező: Hegedűs D. Géza

Szereposztás:
Maugli - Józan László
Kis Maugli -  Gerő Botond
Akela - Borbiczki Ferenc
Bagira - Majsai-Nyilas Tünde
Balu - Reviczky Gábor
Sír Kán - Karácsonyi Zoltán
Ká - Méhes László
Csil - Fesztbaum Béla
Kobra - Rajhona Ádám
Buldeo - Salinger Gábor
Túna - Juhász Réka

2012. szeptember 18., kedd

Pesti Broadway Fesztivál (2012.09.15.)

A Budapesti Operettszínház minden évad elején megrendezi a már hagyományosnak mondható szabadtéri show-műsorát. Idén sem volt ez másképp, én a szombati nap látogattam ki a Nagymező utcába.
A műsor többnyire az évad új bemutatóinak egyes dalaiból, régi darabok egyes dalaiból, és örökzöld slágerekből áll. Némelyik dal úgy szólal meg, ahogy a színház falain belül, némelyik más szereposztásban, némelyik viszont teljesen másképp, más énekesek előadásában, más szöveggel. A lényeg a közönség szórakoztatása, megnevettetése.
Néhány éve kijárok erre a programra, és azt vettem észre, hogy annál jobban élvezem, minél több színészt és darabot ismerek. Sok poén csak a darabok és a szereposztások ismeretében érthető, de természetesen egy operett-részlet itt is már önmagában vicces. Ez persze senkit ne riasszon el, ha kedvet kap kilátogatni jövőre, mert a dalok minőségi előadásán semmit sem változtattak. Ismert és kevésbé ismert nóták, nagyszerű szereposztásban hangzanak el.
Idén volt vetélkedő, amin színházjegyeket lehetett nyerni. A műsorvezetőnek (Csonka András) köszönhetően nem csak a színházat nagyon ismerők nyerhettek a játékon.
Kifejezetten tetszett Szabó P. Szilveszter és Dolhai Attila halál-duettje, ami egyébként szóló; Dolhai Attila és Kocsis Dénes duettje, szintén az Elisabethből; a Rebecca új szereplőinek, Vágó Bernadettnek és Homonnay Zsoltnak a duettje; és Szabó P. Szilveszter és Homonnay Zsolt duettje a Rebeccából, ami szintén szóló. Amiktől mindig jó kedvem lesz, azok az operett-részletek, amikben szintén bővelkedett az este, némelyik dal többször is elhangzott, mégsem untatott. Nagyon várom már, hogy megnézhessem a Viktóriát és a Marica grófnőt is. Persze egyéb operett terveim is vannak az évadra. Többször hallhattuk Peller Károlyt, Kékkovács Marát, Boncsér Gergelyt, Dancs Annamarit. (A felsorolás a teljesség igénye nélkül történt, azokat írtam le, akik így pár nap távlatból hirtelen eszembe jutottak.) Akit először hallottam élőben és nagyon tetszett, ő Bordás Barbara volt. Peller Anna előadása mindig nagyon megfog, de őszintén szólva az új szerepe a Rebeccában egyáltalán nem tetszik.

Összességében, szerintem ez egy nagyon jó kis program, szórakoztató és szép is, de azért főleg szórakoztató. :-)

Szigeti József Nemzetközi Hegedű és Brácsaverseny, döntő (2012.09.14.)

2012. szeptember 6-15. között rendezték meg Budapesten a Szigeti József Nemzetközi Hegedű és Brácsaversenyt. Az elődöntőket középdöntők, azokat pedig a döntők követték, amelyeket már a Művészetek Palotájában tartottak meg a Fesztivál Színházban, 15-én pedig egy eredményhirdetéssel egybekötött gálaműsort adott a verseny három győztese, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Nekem a pénteki döntőre volt alkalmam elmenni, és meghallgatni. Nagyon nagy élmény volt 3 fiatal, nagyon ügyes hegedűművészt meghallgatni, és számomra nagyon sokat hozzáadott a zenei élvezethez, hogy láttam is a művészeket. Külön élmény látni a kezeiket játék közben.

A döntőben mindenki maga választhatott a kijelölt darabokból egyet, amit eljátszottak. A pénteki műsor a következőképpen alakult:


1. Bartók: II. hegedűverseny
Kállai Ernő (Magyarország)
2. Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77
KULS, Aleksandra (Lengyelország)
3. Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47
KURATOMI, Ryota (Japán)

A zenekari kíséretet az MR Szimfónikusok adták, Ligeti András vezényelt.

Az egyes művészeket nem fogom értékelni, hisz ők már a hegedülés olyan szintjén állnak, amit nem áll módomban kritizálni. Persze véleményem van, én a pénteki döntősök közül Kállai Ernőt hoztam volna ki győztesnek.
A program zeneileg is színes volt, mindhárom darab nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom ezek hallgatását. Azért Bartók II. hegedűversenyét ne alvás előtt hallgassuk! :-)

A Bartók Rádió honlapján bele lehet hallgatni a csütörtöki és pénteki próbákba.

Illő, hogy megemlítsem a csütörtöki döntősöket is:
Bartók: Brácsaverseny - Daniel Palmizio (Olaszország)
Csajkovszkij: Hegedűverseny - Jelena Taroszjan (Oroszország)
Sibelius: Hegedűverseny - Xiao Wang (Kína)

A zsűri által felállított sorrend a következő lett:
megosztott I. díj: Wang, Xiao és Kuls, Aleksandra 
II. díj: Kállai Ernő
Aki komolyzenei hangversenyre vágyik, bátran keresgéljen a MÜPA honlapján, biztosan talál a kedvére valót, és eddigi tapasztalataim alapján nem valószínű, hogy kellemetlen meglepetésben legyen része.

2012. július 11., szerda

I love musical (2012.07.10.)

A Budaörsi Játékszín előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Osztályzat: 8,5

Az előadás tulajdonképpen egy musical-est volt, különböző musicalekből énekeltek el dalokat, nagyon jó koreográfiával kísérve. Igazán mutatósra sikerültek a látvány, a táncbetétek, pedig díszlet nem nagyon volt, és a dalválasztás is nagyszerűre sikeredett.
A leírás alapján azt hittem, hogy a sok különálló dalból valamiféle történet kerekedik majd ki a színpadon, számomra ez elmaradt, és hiányoltam, de csak azért mert számítottam rá.
Aki szereti a musicaleket, és nem csak a történetüket, hanem a zenéjét, menjen el egy alkalommal és nézze meg az előadást! Nekem nagyon tetszett, és az énekesek nagy részével is elégedett voltam. Akik a legjobban tetszettek: Stróbel Dóra, Csengeri Attila, Pásztor Ádám, Illés Dániel. Gulyás Balázst azért emelem ki, mert bár énektechnikailag nem ő tetszett a legjobban, de sikerült végigénekelnie egy éneket a Valahol Európában című musicelből, hangosítás nélkül, és még hallani is lehetett. Ezt leszámítva a hangosítás teljesen jó volt.

Szereplők:
Csengeri Attila
Gregor Bernadett
Gulyás Balázs
Illés Dániel
Jegercsik Csaba
Kecskés Tímea
Laurinyecz Réka
Molnár Gyöngyi
Páder Petra
Pásztor Ádám
Pikali Gerda
Rácz-Koncz Eszter
Stróbel Dóra
Szakács Tibor

Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Fógel Adrienn
Zenei vezető: Csengery Dániel
Korrepetítor: Grósz Zsuzsanna
Koreográfus: Kadala Petra, Molnár Éva
Rendező munkatársa: Bíró Dénes
Rendező: Salamon Suba László

2012. július 7., szombat

Bál a Savoyban (2012.07.05.)

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban revüoperett
Helyszín: Városmajori Szabadtéri Színpad

Osztályzat: 9,5 (Ez leginkább az operett műfajnak és a szövegkönyvnek szól.)
Humor: 10
Énekesek: 9,5
Szövegek: 9,5
Tánc: 5

Mint már korábban írtam, nagyon megszerettem az operetteket, ezt az érzést ez a mostani előadás tovább erősítette. Azért a primadonnák énekei továbbra sem a kedvenceim. Az operett előadás teljesen kikapcsol, felhőtlen szórakozást nyújt. Hmmm... felhőtlen szórakozás?? Na, felhő mégiscsak volt, nem is kevés, és nem kevés eső esett le belőle. Néhány percig annyira hangosan kopogott az eső a sátortetőn, hogy nem sok mindent lehetett hallani, a színészek is folyton a karmestert nézték ének közben, gondolom ők sem annyira hallották a zenét. Az eső nagyon becsapott oldalról, szegény zenészek igen megáztak, a rézfúvósok háta szerintem tocsogott a sok víztől, de néha még a színpad közepe felé ülő hegedűsök is befordultak, hogy ne ázzon meg a hangszer. Rossz volt nézni, de ez senkinek nem a hibája, csak leírtam. Mindenesetre a Városmajori Szabadtéri Színpadon eső miatt sem marad el az előadás.

Az a jó az operettben, hogy a néző már előre ismeri a csavart, azaz nagyon jót lehet mulatni a bonyodalmakon. Nagyon vicces, hihetetlen jókat lehet nevetni.
A férfi énekeket nagyon szeretem benne, mind a bonvivánét, mind a komikusét. Egyházi Gézát már hallottam énekelni, és amellett, hogy az előadás egy operett volt, Egyházi Géza személye volt, ami miatt elmentem az előadásra. Nem is csalódtam, most is nagyon szép a hangja. Galambos Lilla szépen, tisztán énekel, de ezeket a nagyon magas hangokat én személy szerint nem annyira szeretem. Viszont az előadás alatt Galambos Lillát egyre jobban megkedveltem, jól játszott.
Az operett sajátja lehet, hogy most is a szubrettek lettek a kedvenceim. Pásztor Ádám remekül játszott, nagyon szépen énekelt. A szövegei nagyon jók voltak, egyes részek szerintem nyelvtörőnek is elmentek volna. Török Anna is tetszett, szép, finom hangja van, jól énekelt. Kifejezetten élveztem, hogy nem annyira profi táncosok, Török Annán néha látni lehetett, hogy a szemeivel jelez Pásztor Ádámnak, hogy most figyelj, mert ugrok, kapj el! Szóval nem annyira gyakorlott artisták és táncosok, de nagyon aranyosak voltak, jól énekeltek. Pásztor Ádám neve ezentúl hívogatólag fog hatni rám, ha meglátom egy szereposztásban. Langer Soma szerepe is vicces volt, jól adta elő.

Egy másik előadás kapcsán már írtam a Városmajori Szabadtéri Színpad hangosításáról. Ezen az előadáson teljesen jól működött a hangosítás, pedig nem is egy prózai, hanem zenés darabról volt szó. Én viszonylag elől ültem, elég hangos volt minden, szinte túl hangos is, nem tudom, hogy ez hátul is ilyen hangos volt-e, vagy pont jó. De inkább hangos legyen, mint halk... Mindenesetre végig egyforma volt, minden mikroport működött, amikor kellett, nem sípolt, nem volt vele semmi gond.

Ami nem annyira nyerte el a tetszésem, az a tánc volt. Egy operettben többet várnék a táncosoktól. Nem volt elég technikás, látványos, és nem is tudták rendesen a táncokat. Amit tudtak is, valahogy olyan furán hatott, mintha nem profi táncosok lennének.

A zenekar nagyszerű volt. Minden elismerésem az övék, hogy a viszontagságok ellenére gond nélkül végigjátszották az előadást. Volt, hogy annyira rájuk esett az eső, hogy azt hittem a karmester leinti a darabot és egy 10 perc szünetet rendel el, amíg az eső picit alábbhagy. Nagyon élveztem, hogy a színpadon volt a zenekar, és teljesen látni lehetett őket is meg a karmestert is. Tetszett ahogy a karmester és a színészek végig figyeltek egymásra.

Mindenkinek ajánlok minden operettet és egyéb zenés előadásokat, amikben a fent említett színészek szerepelnek!

Szereposztás (osztályzat):
Henry Márki: Egyházi Géza (9,5)
Madeleine, a felesége: Galambos Lilla (8,5)
Musztafa: Pásztor Ádám (10)
Daisy Parker, zeneszerző: Török Anna (9)
Tangolita: Csonka Zsuzsanna (8,5)
Celestin, ügyvéd: Kökény Pál (8)
Pomerol: Langer Soma (9)

Váci Szimfonikus Zenekar
vezényel: Farkas Pál
Koreográfus: Szamosi Judit
Díszlet: Szolga István
Jelmez: Csonka Zsuzsanna
Csere László rendezése nyomán színpadra állította: Török Tamás

Rómeó és Júlia musical (2012.06.20.)

Ehhez az előadáshoz talán nem kell túl nagy reklámot csinálni. Nem véletlenül sikeres! Már Shakespeare azonos című drámája is elég híres, de a musical is komoly pályát futott be. Az eredeti történethez képest vannak benne változtatások, karakterek, szerepek, de a lényegén nem sokat változtattak.
A zene monumentális, és bár bizonyos dalok kicsit túlságosan is sokat szerepelnek a rádióban, azért nagyon jók! Vannak benne vicces, szerelmes, és nagyon komoly, megrázó énekek egyaránt.
A koreográfia, a táncok, az artista jellegű szerepek fergetegesek, és a zene mellett igen mutatósak, vagyis a színpadi megjelenésről csak jót tudok mondani. Nagyon tetszett.

Osztályzat: 9
Látvány, koreográfia: 10
Énekesek: 8,5
Színészi játék: 8,5
Énekszöveg és próza: 9,5

A szereplők is igen kitettek magukért.
Vágó Bernadettet most láttam először olyan szerepben, amiben igazán tetszett. Nagy hangterjedelem kellett hozzá, de nagy hang nem, Júlia olyan kis törékeny lány, Bernadetthez illő szerep. Ebben az újfajta szereposztásban csupa fiatal férfi szerepel, ami iszonyatosan furcsa, de igazából, a dráma eredeti szereplői még fiatalabbak, így megpróbáltam beleélni magam a korosztályba és egész jól sikerült. Kicsit furcsa is talán már a másik szereposztás, ahol mindenki kb. kétszer olyan idős, mint amit játszik. Kocsis Dénes tetszett a szerepben, jól is énekel, egyszer volt, hogy egy sor végén a magas hangokat nem tudta kiénekelni, de egy két órás színpadi műben, ahol valaki szinte végig színpadon van, ez az egy hiba megengedhető, főleg, hogy a többi részt jól elénekelte, ráadásul utána még magasabb hangokat is kiénekelt.
Egyszer sok-sok évvel ezelőtt is láttam a darabot, kb annyira emlékszem belőle, hogy a Dada nem tetszett, mert nem tudta kiénekelni, amit kellett neki. Azóta az akkori Dadát - Polyák Lilla - nagyon megszerettem, és kétszer láttam újra a darabot (tetszik a darab, de nem annyira hogy háromszor is megnézzem, viszont a félárú jegyeknek nem tudok ellenállni, ha jó az időpont...) más és más Dadával, és eddig senkitől sem hallottam jól elénekelni, arra jöttem rá, hogy nagyon nehéz lehet az a dal. (A harmadik Dada Nádasi Veronika volt, és őt is hallottam már nagyon magas és nehéz dalt énekelni.) Komolyan az jutott eszembe, hogy kicsit át kéne írni, sokkal szebb lehetne az az ének. Mindenesetre Náray Erikát szeretem és a fentieket leszámítva jó Dada volt.
Novemberben is nagyjából ezzel a szereposztással láttam a darabot, Brasch Bence akkor nem annyira tetszett. Olyan akadozva mozgott, valahogy nem annyira volt otthon a szereplésben. DE mostanra egész jól beletanult, sokkal jobban tetszett az egész előadásmódja, a táncai, összességében meg voltam vele elégedve, és élveztem, hogy láthatok egy ilyen kb. fél év alatt végbement fejlődést. Kádár Szabolcs is egy jót alakított, tetszett ahogy játszik és ahogy énekel.
Akik a legjobban tetszettek: Sándor Péter, Szomor György és Kerényi Miklós Máté voltak. Sándor Péternek legjobban az éneklése tetszett. Megrázó a dal, amit elénekel, sokféle hangszínt és stílust használ, hol szomorú és megalázott, hol dühös, harcoló jellem. A két kedvenc dalom a "Mit ér a hit" és a "Hogy mondjam el". Szomor György remekül alakítja ezeket a drámai, monumentális és megtört karaktereket. Kerényi Miklós Máté ebben a darabban az elején vicces figura, a végén egy magára maradt, reményvesztett ember lesz, mindkettőt jól adta.

Tehát mindenkinek - aki nem nagyon utálja magát a történetet - ajánlom a darabot. Jók a színészek, jó a zene, csodálatos a látvány!


Szereposztás (osztályzat):
Rómeó: Kocsis Dénes (9)
Júlia: Vágó Bernadett (9)
Tybalt: Sándor Péter (9,5)
Escalus, Verona hercege: György-Rózsa Sándor (9)
Capulet: Csuha Lajos (9)
Capuletné: Janza Kata (7,5)
Montague-né: Csengeri Ottília (8,5)
Dada: Náray Erika (8,5)
Lőrinc barát: Szomor György (10)
Mercutio: Brasch Bence (8,5)
Benvolio: Kerényi Miklós Máté (10)
Paris: Kádár Szabolcs (9)

2012. július 1., vasárnap

Méhul: Hadrianus (2012.06.20.)

Francia - magyar együttműködés keretében, a Palazzetto Bru Zane és a Művészetek Palotája közös szervezésében jött létre az előadás. Az előadott mű pedig Etienne-Nicolas Méhul (1763-1817) Hadrianus című operája volt. A darabot utoljára 1801-ben adták elő, azóta a világon először most, a Művészetek Palotájában hangzottak fel a dallamok. Nem azért, mert nem elég jó a játszáshoz!

Az osztályzatom minden tekintetben 10-es.

7 francia szólista érkezett az opera bemutatására, akiket az Orfeo zenekar és a Purcell kórus kísértek, Vashegyi György vezényletével. A zenekar és a kórus az adott műfajban a legjobbak közé sorolható. A szólisták is gyönyörűen énekeltek, név szerint:
Emirene: Gabrielle Philiponet
Sabine: Jennifer Borghi
Adrien: Philippe Do
Pharnaspe: Philippe Talbot
Cosroes: Marc Barrard
Rutile: Nicolas Courjal
Flaminius: Jean Teitgen

Az opera zenéje dallamos, a történet tanulságos, a mű nem túl hosszú, tehát szerintem bárki számára hallgatható, sőt élvezetes! Mi legalábbis nagyon nagyon élveztük! És a közönség is. Itt aztán volt vastaps és ováció a közönség részéről! Az előadásról felvétel készült, ami feltételezem, hogy megvásárolható lesz.

A Művészetek Palotájában egyre gyakoribbak a koncertszerű opera előadások. Nincsenek kosztümök, nincsen színészi játék, itt tényleg csak a zene, az éneklés és a zenélés van jelen! Azért néha érdemes ellátogatni az Operaház kosztümös előadásaira is!

2012. június 13., szerda

Hófehérke és a hét törpe, balett - főpróba (2012.06.12.)

Helyszín: Magyar Állami Operaház

Osztályzat: 10

Varázslatos, mesés előadás. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
A cselekmény hű az eredeti meséhez.
A jelmezek gyönyörűek, és kifejezőek. A Mostoha ruhája csodálatosan szép, Hófehérkéjé egyszerű, de igen csinos. A Vadászé vadászos, a Hercegé herceghez illő, a Banyáé rongyos, de ki-kivillan alóla a Mostoha ruhája, mindegyik jól néz ki. A törpéké utal jellemükre, ráadásuk törpés arányokat kapnak tőle a szereplők.
A díszlet lenyűgöző volt. Hatalmas terek, gyönyörűen megfestett falfelületek. A kastély udvara 3 oldalról az épület homlokzatával volt határolva, ami aprólékosan kidolgozott volt. A kastélyban volt egy nagyterem, ahol Hófehérke a seprűvel táncolt. Ez a terem is egy háttérképpel volt megoldva, de teljesen térhatású volt, pazar berendezéssel, hatalmas térszerű csillárokkal. A Mostoha szobájának kialakítása meg egyből utalt a varázslatra. A tükör olyan volt, mint a mesében, az oszlopok és közötte az ajtók pedig erősen megdöntve álltak, mintha az egész helyiség meg lenne nyújtva. Teljesen egyértelműen a boszorkány birodalma volt. A törpék háza egy mesebeli, erdőszéli, aranyos kis házikó volt, ahogyan azt a mesét olvasva elképzeljük. Egyszóval fantasztikusak voltak a díszletek is.
A zenét is csak dicsérni tudom. Tökéletesen illet a meséhez, teljes összhangban állt a koreográfiával. Volt benne látványos balett-tánc, voltak benne kedvesen vicces jelenetek. És a táncosok nem csak hihetetlenül táncoltak, hanem el is játszották a szerepüket, megfelelő gesztusokkal, mimikával.
Órákig tudnám még dicsérni, annyira tetszett!

Találtam egy 10 perces nagyon jó kis összevágást róla, ide kattintva megnézhető.

Zeneszerző: Kocsák Tibor
Koreográfus: ifj. Harangozó Gyula
Díszlettervező: Kentaur
Jelmeztervező: Velich Rita

Veled, Uram! (2012.06.11.)

Korábban írtam erről a darabról, amit ide kattintva lehet elolvasni, ez csak egy kis kiegészítő hozzá. Miért néztem meg még egyszer, ha nem annyira tetszett? Amikor először láttam, akkor már megvolt a jegyem erre a júniusi előadásra, a májusira később, kedvezményesen vettem a jegyet, és reméltem, hogy lesz annyira jó a darab, hogy kétszer megnézzem.
Az első alkalom után már nem vettem volna jegyet, de végülis nem bántam meg. Nagyon jó helyen ültünk, a látvány teljesen lenyűgözött. És a szereposztás is jobban tetszett.
A dallamokat kicsit már ismerve könnyebb volt befogadni, de továbbra is túl disszonánsnak tartom.

Osztályzat:
A teljes darabra adott 7-esen nem változtatok, de a látványra adok egy 10-est.

Azok a szereplők (osztályzattal), akiket csak ezen a június 11-i előadáson láttam:
Orseolo Péter: Homonnay Zsolt (8)
Vászoly: Szerényi László (9)
Ilon: Nádasi Veronika (10)
Imre herceg: Kádár Szabolcs (9,5)
Aba Sámuel: Szentmártoni Norman
Gellért püspök: Magócs Ottó

Homonnay Zsolt énekhangja nagyon szép, de Orseolo Péterhez talán az ő karaktere kevésbé illet. Szerényi László kifejezetten jó Vászoly volt, illet rá a szerep. Tetszett, ahogy elénekelte Vászoly dalát. Az est fénypontja, nem is kérdés, Nádasi Veronika és Szomor György voltak. Veronika gyönyörűen énekelt, hibátlanul, nem is tudtam, hogy ennyire jó. És sokkal jobban játszik, mint Janza Kata. Imre herceg szerepében is sokkal jobb előadót kaptunk, Kádár Szabolcs kimondottan "imrés" lett. Az ő előadásában a fura táncok sem voltak olyan furák, neki jól állt a koreográfia, nem volt nevetséges, ahogy eltökélten előre-hátra lépegetett.

Összességében nem kifejezetten ajánlom a darabot, de akit érdekel, nyugodtan menjen el megnézni, csak készüljön föl, hogy a szövegkönyv rossz, és a dalok szokatlanok lesznek. Azonban artista szintű táncosokban nem lesz hiány!

2012. június 12., kedd

Abigél, színmű (2012.06.08.)

Helyszín: Városmajori Szabadtéri Színpad
Bánfalvy Ági International Studio előadása

Osztályzat: 4

Rettentően vártam ezt az előadást. Szabó Magda Abigélje az egyik kedvenc könyvem, és az ebből készült filmet is nagyon szeretem. Borzasztó nagy csalódás volt.

Az osztály 9 visítozó lányból állt, ami főleg a rosszul beállított mikroportok miatt volt szinte elviselhetetlen. A hangosítás általában rossz volt, hol olyan hangosak voltak, hogy bántotta a fülünket, hol pedig nem is működtek. A visítozás, kiabálás az egész darabra jellemző volt, teljesen oda nem illő módon.
Gubás Gabi Zsuzsannája egy kiabálós, ideges, hisztérikus nő lett, nem az a méltóságteljes, kimért diakonissza, akinek a könyvből megismerjük. Teljesen megváltozott a karaktere. Kalmárnak is többször beszólogatott, ami szintén nem jellemző rá.
Torma Gedeon, a kimért, lassú beszédű igazgató is kiabálós lett, Kuncz Ferivel is hadarva üvöltözött. Nyoma sem volt benne annak a felsőbbségnek, amit a saját igazába és Istenbe vetett hitéből merített.
Vitay tábornok Georginának mondott elbeszélésében semmi megrázó nem volt. Nem volt rossz, csak épp jó sem.
És Horn Mici sem úgy tűnt ki, mint az események irányítója. A könyv végén teljesen kézben tartja az eseményeket. Itt véletlen, hogy Kuncz Feri nem találja meg Ginát a padláson?! (Amúgy is, mit keresett ott Kuncz Feri? Bár az ilyen apró változtatásokon túl tudnám tenni magam.) Horn Mici nem lett a könyvből megismert vicces asszony, de a szívembe sem lopta be magát talpraesettségével és kedvességével.
Kalmár Péter alakja sem tetszett. Nagyon kiélezték a politikai vonalat benne. Ez nem is lenne baj, mert azt a könyvből is érezni, hogy azért ez ott van a háttérben, azonban, hogy ezt Zsuzsanna is szóvá teszi, Torma Gedeon meg nyíltan mondja meg róla a véleményét, szinte veszekszik vele, teljesen lenézi. Bennem felmerült  kérdés. hogyha ennyire nem tudja elfogadni, miért nem rúgja ki. Amúgy Kalmár Péter többnyire hátratett kézzel sétálgat a színpadon (osztályteremben) és közben kiabál a lányokkal, ha épp történik valami. Az osztály latin és ógörög olvasmányoktól való eltiltása azonban jó, és vicces ötlet volt, és még a könyvhöz is hű. Tetszett még a Horn Mici teáján való tánca, ahol a lányok nyálcsorgatva nézik, de legalább kiderült, hogy miért mindenki fülig szerelmes belé.
Schlanger András elég jól játszotta Kőniget, pontosan olyan volt, mint a filmben, még a kézmozdulatai is. Tulajdonképpen ez egy szerepmásolás volt, de legalább nem lett nagyon lerontva a karakter.
Németh Kristóf alakítása Kuncz Feriként korrekt volt. Aranyos az elején, kegyetlen a végén. Illet is rá a szerep, megfelelően is játszotta el. És ezzel a megfelelővel nagyon is kilógott a többiek közül.
Kiss Ramóna nagyon kedvesen, remekül adta Torma Piroskát. A darabban kiemelkedő volt Molnár Szandra, aki Bánki Annát alakította. A sok sikítozás után rettegtem, hogy mekkora visítás lesz itt, amikor megkapja a hamis keresztlevelet, aminek a segítségével életben maradhat. Nem volt visítozás, mégis elég jól érzékeltette, hogy mi játszódik le benne. Ő igazán megfelelt az elvárásaimnak.

A jellemek ilyen szintű megváltoztatását természetesen nem a színészek hibájának tudom be, hanem a rendezőjének. Azonban a szereplők még a megváltozott karaktereket sem adták elő hitelesen. Nem nagyon volt a darabnak olyan része, ami magával ragadott volna, kiszakított volna a hétköznapok világából.

Gina gondolatai és álmai megelevenedtek a színpadon. Véleményem szerint ezek lehettek volna kicsit látomásszerűbbek. Valamilyen látványtechnikát vagy zenét, hangeffekteket segítségül lehetett volna hívni. Először nem is volt egyértelmű, hogy mi történik a színpadon, miért mondja az igazgató, hogy Vitay soha nem mehet haza.
Díszlet mondhatni nem volt, Horn Micinek volt egy karosszéke, az osztálynak 4 padja. Nem lenne ezzel semmi baj, csak hát nem volt semmi, ami feledtette volna ezeket a hiányosságokat.

Sajnos nem tudom a darabot ajánlani, én azt mondom, hogy kár megnézni.

Rendező: Szikora János
Színpadra alkalmazta: Barnóczky Ákos és Bánfalvy Ági
Díszlet: Szikora János

Szereplők: (osztályzat)

Vitay tábornok: Szabó Sípos Barnabás (7)
Vitay Georgina: Csöngedi Nikolett (7)
Kőnig tanár úr: Schlanger András (8,5)
Zsuzsanna testvér, a hetedik osztály prefektája: Gubás Gabi (3)
Horn Mici: Bánfalvy Ági (7)
Kuncz Feri: Németh Kristóf (9)
Torma Gedeon, igazgató: Dóczy Péter (5)
Kalmár Péter, osztályfőnök: Száraz Dénes (7)
Erzsébet testvér: Sztárek Andrea
Püspök: Harmath Imre

osztálytársak:
Torma Piroska: Kiss Ramóna (9)
Kis Mari: Érsek-Obádovics Mercédesz (8)
Szabó: Vanya Tímea
Bánki Anna: Molnár Szandra (10)
Salm: Sarbó Kata
Murai: Losonci Krisztina
Naczák: Nagy Enikő
Kovács: Leczkési Dóra

álombeli vallatótiszt: Farkas Zoltán
pincér: Pawlik Marcell
szanitéc: Darányi Ádám
smasszer: Baji Ákos

2012. június 2., szombat

Szentivánéji álom, worldmusical (2012.05.29.)

Helyszín: Budapesti Operettszínház

Osztályzat: 9,5
Látvány, díszlet, jelmez, koreográfia : 10
Zene: 10
Énekesek: fériak: 10, nők: 8

A történet Shakespeare azonos című művével megegyezik, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Amit túl nagy módosításnak éreztem, hogy a végére Oberonból és Titániából embert csináltak, pedig az eredeti darab végén, mint tündérek vesznek részt az esküvőn, áldást szórva az emberekre. Annak ellenére, hogy musical, nem szenved az ember sírógörcstől, ellenben igen jókat lehet rajta nevetni. Nagyon jó a zenéje, műfajilag sokféle volt. Amikor Dolhai Attila félig részegen (szerepe szerint) kiállt a színpad első felére, kezében alkohollal, az jutott eszembe, hogy most igazán elénekelhetne valami operettet. És elénekelt. Magam is megdöbbentem, hogy ez tényleg egy magyar nóta lett. Az esküvőre készülő tömeg is nótázott, sőt, legényest is táncolt, és nem csak a tánckar, az énekesek is igen kitettek magukért. Természetesen volt benne két szívettépő musical-ária is, az egyik Hermina - Vágó Bernadett, a másik Oberon - Homonnay Zsolt előadásában.
Nagyon jó előadás, látványos, mind a koreográfia, mind a díszlet és a jelmezek. Nagyon ajánlom, de csak körülbelül 14 éves kortól.
Homonnay Zsolt nagyon szépen, dallamosan énekel, nem volt hamis, nem erőlködött, jó volt hallgatni. Csak jót tudok róla mondani. Dolhai Attila szintén remekelt. Kitűnő előadásmód és csodás éneklés; így jellemezhetném. A főszereplők közül még Bálint Ádámot emelem ki, aki szintén tetszett, mind az éneklése, mind a játéka szempontjából. Az előadás fénypontja azért mégis Puck és a haverjai voltak. Látványos, vicces figurák voltak, és jól alakították a szerepüket. Ők Kerényi Miklós Máté, Pirgel Dávid és Karányi Péter voltak. Fergetegesen táncolnak!
Janza Kata előadásmódja tetszett, illet neki a szerep, de sajnos a magas hangokkal meggyűlt a baja, csakúgy, mint Vágó Bernadettnek, akinek a magas hangjait a duettekben nem is lehetett hallani. Ezért vontam le az osztályzatból a fél pontot.

Szereposztás:
Oberon - Homonnay Zsolt
Titánia - Janza Kata
Lysander - Dolhai Attila
Hermina - Vágó Bernadett
Demetrius - Bálint Ádám
Heléna - Peller Anna
Puck - Kerényi Miklós Máté
Theseus - Németh Attila
Rendőrfőnök - Petridisz Hrisztosz
Hyppolita - Csengeri Ottília
Zubboly - Bereczki Zoltán
Vackor - Csuha Lajos
Gyalu - György-Rózsa Sándor
Dudás - Sánta László
Orrondi - Faragó A
Ösztövér - Dézsi Szabó Gábor
Puck haverjai - Pirgel Dávid, Karányi Péter
Hegedűs - Németh Ádám
Nanda - Kerekes Kristóf

2012. május 24., csütörtök

Michel de Ghelderode: Virágos kert (2012.05.23.)

Új Színház, a Virágos kert című darab utolsó előadása

Osztályzat: 7,5

A nézőtérre bemenve 3 ember már a színpadon fogadott minket. Egy elegáns, öltönyös fickó, egy fodrász és egy sminkes. A darab híradós zenével kezdődött és egyből kiderült, hogy a már színpadon lévő úr nem más, mint a híradó riportere. Tárgyalást közvetített, melyben egy apa bevádolta a fiát, A. Ferencet, a családi vagyon elosztogatása miatt. Az ügyvédnő egyszerre volt a Fiú és az Apa ügyvédje, amit viccesnek szántak, de inkább nevetséges volt. A híradós kezdés jó ötlet volt, és a megvalósítása is remekül sikerült. Számomra ez volt a darabban a JELEN.
Eztuán jött a MÚLT, ami persze nem kötődik konkrét időponthoz, a pusztában fázni és éhezni bármikor lehet. 3 angyal készülődik egy esküvőre. A vőlegény Ferenc, a menyasszony egy kócos lány. A lány neve Szegénység. Nagyszerű volt a szegénység megtestesítése, mindig Ferenc mellett maradt. Amikor Ferenc éhezik, fázik, élete egyik legnehezebb időszakában van, Szegénység mosolyogva mondja, hogy mennyire gyönyörű ez az évszak, hideg van, nincs mit enni. Persze észreveszi, hogy valami gond van, és megkérdezi Ferencet, hogy megbánta-e, hogy őt vette el, hogy boldogtalan-e. Ferenc válasza az, hogy nagyon boldog. Ez magával ragadó jelenet volt. Modern, de ötletes jelenet volt Ferenc megkísértése, vívódása is. Ferenc körül vannak emberek is, ferencesek, de szerintem ők nem sokat lendítettek előre az előadáson, nélkülük ugyanolyan lehetett volna a darab, bár így legalább megjelent az is, hogy voltak követői. Ferencnek van egy hosszú monológja. Ettől valahogy többet vártam volna. Nem mondott semmi különöset, és az előadásmód sem ragadott magával, ráadásul állandóan hátrafelé kellett nézni (a színpad kilógott középen a nézőtérre), szóval nem rázott meg, pedig egy ilyen hosszú monológtól elvárnám. Száraz Dénes előadása flegma, nemtörődöm volt. Elsőre ez nem tetszett, de a köznapi világból kiszakadni, elhagyni azt, valószínűleg akkor lehet, ha ilyen az ember hozzállása.
Eközben kiviláglott a JÖVŐ, ami persze a mi szempontukból akár a múlt is lehetett, de Szt. Ferenc szempontjából mindenképp a jövő volt, életképet láthattunk a ferencesek mindennapjaiból. Főztek. Egyikük zöldségek felhasználásával (bábjáték fomájában) jeleneteket játszott el Szt. Ferenc életéből. Ez volt a darab legjobb része. Vass György előadása élethű volt és szórakoztató.
A darab végén visszajöttek a híradós adások, 6 különböző helyszínről. Szt. Ferenc évfordulója lehetett, mert mindenhol őt ünnepelték, róla beszéltek. Azt hiszem jó lett volna, ha ezzel van vége a darabnak. De még ezelőtt csinosan felöltözött hostessek bevezettek 4 hajléktalant, akiket a korábban megismert ferencesek megebédeltettek. Ez még jó is lett volna, megjeleníteni, hogy Szt. Ferenc élete nem múlt el nyomtalanul, de a pózoló csajszik borzasztóak voltak, és ebből továbbfolyva jött a kötözködő riporter, aki itt már nem is a riporter volt, hanem maga a gonosz, szűk ruhában, valami értelmetlen hablát előadva. Almási Sándor játéka egyébként tetszett, nem azzal volt a baj. Ezután felvonultattak más szenteket is - András apostol, Szent Gellért és Szent Sebestyén - Szent Ferenccel együtt, és mint valami tehetségkutató show-ban győztest hirdettek (hogy mi volt a szempontrendszer nem derült ki), a győztes Ferenc lett. Ha az volt a cél, hogy visszataszító legyen, akkor sikerült, de se megrázó, se elgondolkoztató nem lett. Na jó, ez nem teljesen igaz, én elgondolkoztam, hogy vajon miért Ferenc nyert. De a legrosszabb az volt, amikor a színmű végén Ferenc lelke a semmiben bolyong, és nem tudja az utat.
A két utolós jelenetet leszámítva egyébként élveztem az előadást.
A jelmezekben nem volt semmi különös, nem volt se jó, se rossz. A díszlet viszont nem tetszett. A színpad egy hátrafelé elnyúló végtelenített alagút volt, az oldalán felfestve hol az égbolt, hol a város.

Szereplők:
Száraz Dénes - A. Ferenc (Assisi Szt. Ferenc)
Nemes Vanda - Szegénység
Földes Eszter
Tordai Teri - Ügyvédnő
Almási Sándor - riporter
Galkó Balázs
Sztárek Andrea - Bírónő
Nagy Zoltán - püspök
Papp Zoltán -Apa
Vass György - ferences szerzetes

Rendező: Szikora János

2012. május 21., hétfő

A Csárdáskirálynő (2012. 05.18.)

Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő, operett, Budapesti Operettszínház

Osztályzat: 8,5

Ez a harmadik operett, amit eddig láttam (Cigányszerelem és Csókos asszony után), és szép lassan kezd kialakulni bennem az a vélemény, hogy az operett az egyik legjobb színpadi műfaj. Alapvetően nagyon szeretem a zenét, ezért járok zenés darabokra, de az operett hangulata, vicces-komikus részei teljesen kikapcsolnak, és az ember nem is gondolná, de nagyon jókat lehet nevetni. (Egyébként a legjobban a Cigányszerelem tetszett, utána a Csókos asszony, A Csárdáskirálynő csak a harmadik a sorban.) Az operett zenéje egyrészt operás, másrészt magyar népzenés, illetve magyar nótás.
A 3. sorban ültünk, a 81 éves nagymamámmal, a 83 éves nagypapámmal (akik régen nagyon sokat jártak az Operettszínházba, és minden dalt tudnak kívülről) és a húgommal. A Csókos asszonyt is így láttuk 4-en, akkor a 10. sorban ültünk. A Csókos asszony után a nagyszüleim azt mondták, hogy a prózai részekből egy szót sem értettek, míg így, hogy a 3. sorban ültünk a nagy részét értették a szövegeknek. Elsősorban akkor nem értették, amikor nem a közönség felé beszéltek. (Nem volt mikroport.)
A nagyszüleim kedvence Kerényi Miklós Máté lett. Nekem is nagyon tetszett az alakítása, de egész úton hazafelé azt kellett hallgatnom, hogy "Bóni milyen vicces volt, Bóni milyen ügyes volt, Bóni milyen mozgékony volt, Bóni milyen jól táncolt, stb..." Szendy Szilvi szokásához híven most is nagyszerű volt. Mondjuk nekem inkább a vicces előadásmódja, színészi játéka tetszik, mint az éneklése, de azzal sincs különösebb bajom. Vadász Zsolt hangja nagyon tetszett, és nagyon jól mutattak együtt Lukács Anitával, aki szintén nagyon szépen énekelte ki még a magas hangokat is. Jónak találtam tehát a szereplőpárok kiválogatását. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy még szoknom kell a primadonnák szoprán áriáit. Az operaház szopránjaihoz vagyok jobban hozzászokva, hisz operába egész kiskorom óta járok, és ezeket az operetteket valahogy máshogy éneklik, vagy csak az Operaház adottságai mások (?), de teljesen tiszta volt, és szépen csengő. És mindenképp írnom "kell" Földes Tamásról, akit minden egyes szereplése után egyre jobban szeretek. Őt lehetett a legjobban hallani, a legjobban érteni. És gyönyörű, telt, élettel teli, erős hangja van.

Szereposztás: (osztályzat)

Szilvia: Lukács Anita (8,5)
Edvin: Vadász Zsolt (9)
Stázi: Szendy Szilvi (9)
Bóni: Kerényi Miklós Máté (10)
Feri bácsi: Földes Tamás (10)
Miska / Alfonz: Faragó András
Leopold Mária: Marik Péter
Anhilte: Kállay Bori
Schulteis Arnold: György-Rózsa Sándor
Rohnsdorf ezredes: Dézsi Szabó Gábor
Kiss, közjegyző: Szegedi Andor

2012. május 20., vasárnap

A Szépség és a Szörnyeteg (2012. 05. 14.)

A Szépség és a Szörnyeteg című musical előadás az Operettszínházban 2012. május 14-én

osztályzat: 9,5

A musical műfaj egy igen jó alkotása, mely mesét dolgoz fel. A mese története már önmagában is szép, tanulságos. Hálás téma színpadra való alkalmazáskor, hisz rengeteg képzeletbeli lény szerepel benne.
Az előadás nagyon tetszett, szép a zene, jók az énekek, látványos a koreográfia. Nem titok, a szereposztás miatt mentem el pont erre az előadásra, meg a délutáni 5 órás kezdés is nagyon kényelmes volt.
Az osztályzatom 9,5 (10-est mégsem adhatok...), ezt a szintet a zene, a koreográfia, a szereplők játéka és éneklése, a díszlet, a jelmezek, a látvány mind megütötte.
Bár mese, én személy szerint 6 év, vagy inkább 8 év alatti gyermeket nem vinnék el rá. Szerintem a Szörny jelmeze és az általa kiadott hangok elég élethűek és ijesztőek lettek, nem is beszélve a lövésekről, amiktől még a felnőtt nézők is megijedtek, csak ők utána nevettek, míg a kicsik sírva fakadtak tőle.

A Szereplők zseniálisak voltak. Szabó P. Szilvesztert és Kékkovács Marát eddig amiben csak láttam, mindenben elsőrangúak voltak. Gyönyörűen énekelnek, nagyon jól játszanak. Kékkovács Mara annyira kedves teremtés, teljesen illik hozzá Belle szerepe. Az mondjuk érdekelne, hogy azt a sok szörnyű hangot tényleg Szabó P. Szilveszter adta-e ki magából... Peller Károlyt végre hallottam élőben is, nem hiába vártam ezt az alkalmat, nagyon szép, telt hangja van. Mondjuk inkább vicces volt, mint gonosz, nekem a meséből gonoszabbnak rémlik. Mármint Gaston, akit Peller Károly alakított... És most is nagyon tetszett Csonka András, Földes Tamás, Náray Erika és Vörös Edit. De különben mindenki kiemelkedőt alakított.

Szereposztás:

A Szörnyeteg: Szabó P. Szilveszter
Belle, a Szépség: Kékkovács Mara
Gaston: Peller Károly
Lefou, Gaston szolgája: Oláh Tibor
Lángőr, a gyertyatartó: Csonka András
Perc úr, az óra: Földes Tamás
Teamama, a teáskanna: Náray Erika
Csorbi, a teáscsésze: Z. Lendvai Józsi
Madame de La Nagy Komód: Sz. Nagy Ildikó
Babette, a tollseprű: Vörös Edit
Maurice, Belle papája: Csuha Lajos
D'arque, elmegyógyász: Pálfalvy Attila

2012. május 12., szombat

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté (2012.05.11.)

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának vendégjátéka, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén (2012. május 9-14.) a Thália Színházban

Osztályzat:
összhatás: 6,5

Csetepaté? Volt. Bőven. Nekem talán egy kicsit sok is. Ez persze nem a színészek hibája, ők jól játszottak, de azt hiszem a darab nem tetszett. Sokat-sokat veszekedtek, kiabáltak, verekedtek, szóval iszonyat nagy volt a zsivaj. A jelenetek között megszólaló zene, és a szomorú bohóc megjelenése a színpadon megnyugtató volt, mint valami megmentő érkezett.
A díszlet, a jelmezek fehérek voltak, tulajdonképpen az egész színpad egy nagy fehérség volt. Minden nagyon egyszerű, de kifejező. Az otthon maradt lányok és nők alsóruhában, kombinéban végezték otthoni dolgaikat, csak a férfiak hazaérkezésekor kapták magukra a szintén fehér ruháikat. Így a "csetepaté" közben vérzővé vált emberek sokasága csak úgy vöröslött a sok fehér közepette.
Az előadás különben vicces volt, sokat lehetett rajta nevetni. Szellemes volt a szövegkönyv, és sok helyen a rendezés adta hozzá azt, amitől humoros lett.
A színészek játéka, azt hiszem, jó volt, sikerült beleélnem magam az előadásba, abba, hogy ki milyen ember lehet, és a szünet is meglepetésszerűen érkezett.

Szereposztás:
Toni: István István
Pasqua: Lőrincz Ágnes
Lucietta: Laczkó Tekla
Beppe: Péter Attila Zsolt
Titta Nane: Szotyori József
Fortunato: Nagy Orbán
Libera: Némethy Zsuzsa
Orsetta: Vencz Stella
Checca: Varga Andrea
Toffolo: Galló Ernő
A jegyző: Boros Csaba
Vincenzo: Zákány Mihály
Altiszt: Gaál Gyula
"bohóc": Bándi Johanna

Díszlet, jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Dramaturg: Bodó A. Ottó
Rendező: Keresztes Attila

2012. május 9., szerda

Shakespeare: A velencei kalmár (2012.05.09.)

A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén (2012. május 9-14.) a Thália Színházban

Osztályzat:
Összhatás: 7,5

Alternatív előadást nézhetett meg, aki eljött a darabra. Már a nézőtérre bemenve sejtettem, hogy nem egy szokványos - beülök a nézőtérre és megnézek egy darabot - előadást fogunk látni, ugyanis fölvezettek minket - nézőket - a színpadra, és a nézőtérhez képest 90°-kal elforgatott széksorokra ültettek minket. Így előttünk maradt egy icike-picike színpad rész, meg egy állványzat. Így hát előttünk, mellettünk, mellettünk-fölöttünk, azaz az állványzaton és még mögöttünk is játszottak a színészek. Szerencsére annyira azért nem volt elvont az előadás, hogy minket is bevontak volna, bár akik az első sorban ültek, kaptak pezsgőt, szivart a kezükbe, és talán még egy kis szódát is, amit a darab elején egymásra locsoltak a szereplők.
A szünet után visszatérve meglepődve tapasztaltam, hogy a kis nézőterünket 90°-kal elforgatták, vagyis ezúttal már a valódi nézőtér felé fordulva kísérhettük figyelemmel a történéseket. A függöny hol leeresztve, hol felvonva volt, tehát továbbra is voltak részek, amik kicsi színpadon történtek, de Antonio tárgyalására felhúzták a függönyöket. A nézőtér közepén felépített kisszínpadon foglalt helyet a vádlott, a dózse az emeleti nézőtér legmagasabb pontjára ült, szintén az emeleti nézőtéren helyezkedett el az Antonio barátaiból verbuválódott tömeg, míg a vádló Shylock egy emeleti páholyban élvezte - eleinte - a vádlott gyötrődését. Hatásos volt ez az elhelyezkedés, szépen kihasználták a színház teljes terét.
A darab számomra nem volt shakespeare-i, mai ruhákban, teljesen mai nyelvezettel beszéltek benne, néhány mondattól eltekintve, ami számomra Shakespeare stílusát idézte. Körülbelül az első 10 percben azon gondolkoztam, hogy ez vajon tényleg Shakespeare velencei kalmárja-e. Utána elkezdett a történet az általam várthoz hasonlítani, de persze teljesen más stílusban. Az első sokk után sikerült feloldódnom, nagyon élveztem az előadást, ritkán van részem ilyesmiben. Nekem leginkább Pálffy Tibor alakítása tetszett, ő hozott humort, az amúgy keserű történetbe.

Szereposztás:
a velencei Dózse: Nemes Levente
Antonio, velencei kalmár: Mátray László
Bassanio, Antonio unokaöccse és barátja: Kolcsár József
Gratiano: Diószegi Attila
Salarino: Márton Lóránt
Salanio: Nagy Kopeczky Kálmán
Lorenzo, Jessica szerelmese: Nagy Alfréd
Lanzelo Gobbo, Shylock szolgája: Erdei Gábor
Öreg Gobbo, Lanzelo apja: Kőmíves Mihály
Shylock, gazdag zsidó: Szakács László
Tubal, zsidó, Shylock barátja: Nagy Lázár József
Portia, gazdag hölgy: Kicsid Gizella
Nerissa, Portia komornája: Gajzágó Zsuzsa
Jessica, Shylock leánya: Szalma Hajnalka
Marokkó és Aragónia hercege, a kérők: Pálffy Tibor

ének: Szilágyi Zsolt
fuvola: Boldizsár Szabolcs

rendező: Bocsárdi László

2012. május 8., kedd

Veled, Uram! (2012.05.07.)

Osztályzat:
Összhatás: 7
Zene: 7,5
Szöveg: 4
Koreográfia: 9

A Veled, Uram! című rockopera a méltón híres István, a király folytatása. Csak épp nem olyan jó...
A darab próbál hasonlítani elődjéhez, sok mondat és dallam visszatér. Sőt, A kiátkozott című rockoperából egy teljes dalt átvettek. A dalok kevésbé fülbemászók, nyilván újítani akartak, így sok helyen elég disszonáns lett, ami persze lehet, hogy csak első hallásra furcsa. A zene ellenben - főleg a táncos részeknél - monumentális, dallamos, nagyon tetszett. Azonban a szöveg néhol annyira együgyű, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek. Ez azért zavart rettentően, mert az István, a királyt egy kifejezetten jól megírt darabnak tartom, frappáns szövegkönyvvel.
A díszlet, a jelmez és a tánc-koreográfia viszont roppant látványos. Koppány embereinek (a "pogányoknak") a táncai magával ragadóak. A darab legjobb része - ami nekem a leginkább tetszett - is hozzájuk és a táltosokhoz kapcsolódik, amikor is Imre herceget alávetik az ősi tűzpróbának. Imre herceg maga is meglepődik, hogy túléli, de méginkább meglepődnek a táltosok. Innentől kezdve ők is Imrét támogatják, azaz támogatnák, mert Imre másnap meghal.
Azt a megjegyzést még hozzáfűzném a koreográfiához, hogy amikor azt éneklik, hogy nem hátrálnak meg, akkor jobb lenne nem hátrafelé lépkedni. És nem tetszik az sem, ahogy Imre herceg bekapcsolódik a táncba. Ezek miatt adtam rá csak 9-est.
A színpad sötét, kavargó, jól jellemzi ezt a zivataros időszakot. A fényeket remekül kihasználják, ez is sokat segít a látványon.
És még egy dolog, ami borzasztó volt: István egy tutyi-mutyi alak a darabban. Nem hiszem, hogy egy megkoronázott magyar királyt, a saját udvarában lefoghattak, földön cibálhattak volna. Pedig Sasvári Sándor remekül eljátszhatta volna a fenséges magyar királyt is.
Vászoly (Vazul) gyermekei jól lettek kitalálva és kiválasztva - Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint. Hihető, ahogy egymással, illetve a szüleikkel játszanak, a dalaik és a szövegeik jól megírtak. Nekem tetszett benn az az ív, hogy mindhárom király akar lenni, és azt akarják, hogy a többiek őt szolgálják, de amikor felmerül a lehetőség, hogy az apjuk legyen a király, akkor mindhárman vállalnák érte a szolgaságot.
Illett a szerepéhez Mészáros Árpád Zsolt is. A hangja nekem továbbra sem tetszik, de megjelenésében és játékában kiváló Orseolo Péter volt.
Nem is kérdés, Zobor táltos - Pirgel Dávid - lett a kedvencem a darabban. Hozzá kötődik a kedvenc (tűzpróbás) részem.  Szomor György kitűnően énekelte el a Tordának írt dalt, csak épp a dal nem lett a legjobb. Eléggé hajaz a "Véres kardot hoztam"-ra az István, a királyból, de nem ér fel hozzá. Az volt az érzésem az egész darab alatt, hogy valami nagyon hasonlót akartak csinálni, de szerintem jobb lett volna, ha ezt az elvárást kicsit elengedik.
Janza Kata nagyon szépen énekel, de nekem sokszor olyan a színpadon, mint valami bábu, akit valakik a színpad mögül mozgatnak. De egyébként nagyon meg voltam vele elégedve. Kimondottan tetszett még Feke Pál és Pálfalvy Attila is.
Míg az István, a király a Magyar Himnusszal, a Veled, Uram! az ősi Magyar Himnusszal, a Boldogasszony Anyánkkal ér véget, engem megérintett, és szerintem Vágó Bernadett szépen énekelte el.


Szereposztás:
István király: Sasvári Sándor; Gizella: Füredi Nikolett
Orseolo Péter: Mészáros Árpád Zsolt
Vászoly: Feke Pál; Ilon: Janza Kata
Imre herceg: Barkóczi Sándor; Krisztina: Vágó Bernadett
Torda táltos: Szomor György; Zobor táltos: Pirgel Dávid
Aba Sámuel: Németh Attila
Gellért püspök: Mati György
Német követ: Pálfalvy Attila
Pápai legátus: Ambruzs Ádám
András, Béla, Levente: Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint

Rendező: Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Szörényi Levente
Szövegíró: Bródy János

2012. május 7., hétfő

Dalok új szólamban 6.

2012. május 5. Soroksári Táncsics Mihály Művelődési Ház

Osztályzat:
Rendezvény: 7
Műsor: 8,5

Fellépők:
Szabó Dávid
Szabó P. Szilveszter
Mészáros Árpád Zsolt
zongorakíséret: Kéménczy Antal

A Dalok új szólamban sorozaton alkalmanként 3 meghívott művész szórakoztatja a közönséget. Énekelnek - mindenfélét, amihez épp kedvük van - viccelődnek, beszélnek magukról, egy-egy szerephez való viszonyukról, szóval körülbelül kétszer egy órában "nézhetjük, ahogy nézik, ahogy nézzük őket".
Mivel most voltam először ilyen előadáson, nem tudhatom, hogy máskor mennyire mélyek ezek az önkinyilatkoztatások, de a maiak elég komolyak voltak. Szabó Dávid beszélt arról, hogy miért Istenhez szóló dalokat hozott, Mészáros Árpád Zsolt arról, hogy mennyire bántó tud lenni a média igaztalan rágalomhadjárata, Szabó P. Szilveszter pedig a magyar virtusról. Mindhárom megérintett, nagyon örültem, hogy egy ilyen programon helyet kap Isten, és nagyon tetszett Szilveszter magyar zenéről, a magyarok mulatni tudásáról szóló rövid értekezése. Nagyon közel áll a szívemhez a magyarság kultúrája, különösképp a zenéje, és teljesen fellelkesített ez a kis véleménynyilvánítás.

Éneklés terén körülbelül azt adták, amit vártam tőlük. Szabó P. Szilveszter sosem okoz csalódást. Általában jobban törekszik a megfelelő előadásra, mint a dallamos éneklésre (amit én személy szerint sajnálok), de nagyon szép tisztán énekel, és mindig kiénekli, amit akar.  Voltak vicces beszólásai a többiek felé, és a már említett komoly elbeszélése a szívemhez szólt. Esti előadása miatt egy kicsivel a műsor vége előtt el kellett mennie, de nem csinált nagy ügyet belőle - bár sok vicc elsütésére adott alkalmat Dávidnak és Árpádnak - amikor eljött a távozás ideje, egyszerűen kisétált a színpadról. Mészáros Árpád Zsolt hangját és éneklési stílusát én személy szerint nem annyira szeretem. Befeszíti a hangját a torkába, nekem ez a hangképzés nem tetszik. De tudok olyanokról is, akiknek ő a kedvence. Véleményem szerint ma Szabó Dávid énekelte a legnehezebb dalokat. Nem tudok sokat hozzáfűzni, nagyszerű volt! Tetszett ahogy és amiket mondott, sokat nőtt ma a szememben.
Legjobban az tetszett, amikor hárman együtt énekeltek, nagyon jól szólt!
Szeretném a zongoristát - Kéménczy Antalt - külön kiemelni, aki 3 nappal ezelőtt tudta meg, hogy játszania kell ma délután. Nagyon ügyes volt!
Összességében egy szórakoztató két órás műsort hallgathattunk/nézhettünk meg.

A 13. sorba vettem jegyet, az interneten láttam, hogy még huszadik sor is van. Ehhez képest mi a 13. és egyben utolsó sorban ültünk. Sok mindent nem hallottunk, konkrétan a beszédeknek körülbelül a felét, vagy még többet. Mögöttünk nyitva volt az ablak, amin bejött a kinti zaj, ráadásul szórólapokat is pakoltak a mögöttünk lévő asztalon, ami nem tartott sokáig, mégis bosszantó volt, miután 4000 Ft-ért (ami színházi árkategória) vettük a jegyet. Szerintem egy ilyen előadásra, ahol nem csak éneklés, hanem beszélgetés is van, és nem tökéletes a hangosítás, a tizedik sornál hátrébb nem szabad ülni. Van kedvem máskor is elmenni, de csak akkor, ha 1-6. sorba kapok jegyet.

2012. április 23., hétfő

Budafoki Mozart Ifjúsági Zenekar koncertje 2012.04.22.

Ahogy a zenekar neve is tükrözi, ez egy ifjúsági zenekar, mely többnyire középiskolásokból és egyetemistákból áll. A koncert a Nagytétényi Nagyboldogasszony Templomban volt, melynek nagyon jó akusztikája van, remek hangzást biztosítva a zenekar által játszott daraboknak. A helyszín azért is volt jó választás, mert egy igazán szép, barokk kori templomról van szó, amit a közönség így megcsodálhatott. Játszottak Bach, Purcell, Telemann, Albinoni és természetesen Mozart darabokat. Nekem legjobban az Albinoni: Adagio és a Mozart: g-moll Szimfónia tetszettek. Az Albinoni darabban van egy gyönyörű hegedű szóló, míg a Mozartban csodaszép oboa szóló hangzott el, nagyon szép hangszínnel szólaltatva meg a hangszert. A zenekar nem profi zenészekből áll, amatőr zenekar, ráadásul a karmester, Horti Gábor, jó magasra tette a lécet, ennek ellenére igazán kellemes, élvezetes koncertet adtak a templomban. A estét, a komolyzenei darabok mellett, versolvasás és népdaléneklés tették még változatosabbá.

2012. április 21., szombat

Monte Cristo grófja musical - 2012.04.20

Szomor György és Pozsgai Zsolt Monte Cristoját a budapesti RamColosseumban láttam.

A zene jól visszaadja a könyv hangulatát, remekül illeszkedik a történethez, nagyon jól vannak megírva a dalok. Nem csak a zenéje jó, hanem a dalszövegek is. A "Még egy perc" című záródal talán a legjobb mind között. (Néhány kedvenc sorom: "Mért mellém csap a villám, mért nem pont belém?", "Mint elejtett kő zuhansz, s ki tudja ott lent mi vár.", "Ha Isten mégis él, most jól teszi, ha fél!", "Még egy perc, egy új esély, egy másik lét, talán, És nem tudod, hogy élet vagy halál, Csak egyetlen perc, egy ugrás, és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.")
A táncos részek számomra kissé csalódást okoztak. Többet vártam volna az ExperiDance Tánckarától. Ráadásul a szereposztásban két artista is fel van tüntetve, de nem tudom kik lehettek azok. Volt ugyan két táncos, akik égő végű bottal táncoltak, de se nehéznek nem tűnt, se látványos nem volt. A táncok koreográfiája sok helyen inkább nevetséges volt, mint látványos. Azt elhiszem, hogy nehéz volt, de legtöbbször oda nem illőnek éreztem. Az egyetlen igazán látványos, akrobatikus megmozdulás az volt, amikor az egyik táncos (kalóz) leszaltózott a hajóról. Még egy rész volt, ahol tetszett a koreográfia, ez pedig az volt, amikor a kalózok másodszor énekeltek, és Monte Cristo bevonult a párizsi életbe.
A rendezés, amit nem teljesen tudok szétválasztani a tánctól, hol tetszett, hol nem.
Nagyon jól volt megmutatva, hogy milyen sokáig és milyen sok mindent tanult Edmond az abbétól, és hogy hogyan vált a "bosszú angyalává". Ezt a folyamatot egy kis vetítéssel segítették. Először Mercedest vetítették ki, úgy ahogy Edmond emlékezett rá (ezt először viccesnek találtam, de később összeraktam a fejemben a folyamatot és tetszett), utána pedig jelképesen minden tudományágra utaltak a vetítésben. Szerintem nagyon is világos volt, hogy az évek alatt mi  ment végbe Edmondban. Ennek a résznek a végén pedig már ott állt a színpadon a kiszabadult ember, fekete köpenyben, kivilágítva, küldetésének teljes tudatában. Nagyon hatásos volt.
Szintén jó volt - csak kicsit sokszor éltek ezzel az elemmel - a középre belógatott óra, ami gyorsan forgott körbe-körbe, ezzel jelenítve meg az idő múlását.
A könyv az egy három kötetes, hosszú-hosszú történet, rengeteg eseménnyel, kapcsolatokkal, utalásokkal, stb. Számítottam rá tehát, hogy egy 2 órás musical nem teljesen tudja majd visszaadni a részleteket. Igazándiból sokkal többet adott vissza, mint gondoltam volna. A Monte Cristoban lezajló folyamatok jól ki voltak domborítva. Hogy a 3 ellensége miért tette, amit tett, és hogyan léptek ebből tovább, az is ki volt dolgozva. Ez nagyon tetszett. Maguk az események jól össze voltak csapva, körülbelül 5 perc alatt zajlott le mindhárom bosszú, és sitty-sutty mindenki meghalt, akinek meg kellett, de a jellemábrázolások emellett annyira jók voltak, hogy azt hiszem jól el lettek találva az arányok (amik amúgy teljesen másak voltak a könyvben). A színdarabban persze sok minden másképp volt, mint a könyvben, szerintem néhány olyan dolog is, amit talán kár volt megváltoztatni. De feltételezem, hogy ezek mind a rövidítések miatt kellettek. Ami nagyon nem tetszett, az Haydeé. A könyvben a lánynak komoly szerepe van Fernand megbosszulásában, ebből semmi nem volt a musicalben, ami nem is lett volna baj, de míg a többi karakter hasonlított a könyvbelihez, ő nem. Itt Monte Cristo ágyasa volt, akit egyáltalán nem szeretett. A könyvben nem volt az ágyasa, és apjaként szerette, a végén meg már szerelemmel. Szóval szerintem a musicalben semmi szerepe nem volt a lánynak, ehhez képest viszont túl nagy hangsúlyt kapott. Jobb lett volna teljesen kihagyni. Még egy dolog keltett bennem komoly hiányérzetet, mégpedig az, hogy Morellék egyáltalán nem szerepeltek benne. Ők azok, akik keresik Edmondot börtönbe vetése után és próbálnak segíteni az édesapján, és akiken szabadulása utána több ízben is segít. Monte Cristonak Haydeé irányában való viselkedése, és Morellék kihagyása a musicalból teljesen megváltoztatta Monte Cristo grófjának jellemét. Ebben a darabban ő tényleg a "bosszú angyala", nem úgy mint a könyvben, ahol inkább, mint Isten egyik angyala, végrehajtója jelenik meg, nem csak bosszút, de jutalmat is osztogatva.
Összességében azonban azt mondhatom, hogy az előadás jobban hasonlított a könyvre, mint ahogy gondoltam. Még egy nagy változtatás azért volt benne, mégpedig a vége. A darabnak úgy lett vége, hogy Edmon Dantes börtönben van, épp meghal az abbé, és Edmond arról énekel, hogy most talán sikerül megszöknie. Ez komoly változtatás, de valami miatt nekem megtetszett.

Szomor György (Monte Cristo grófja) kiváló volt! Erős, telt, tiszta hangja van. Gyönyörűen énekelte el a megtört, elkeseredett és a bosszúra éhes, határozott embert is, a mély és a magas hangokat is. Nagyon tetszett, szerintem az egyik legjobb énekes-színész, ami a hangját illeti. Gulyás Attila (ifjú Edmond) is nagyon tetszett. Amikor először megláttam úgy éreztem nem Edmond-os, de ez a véleményem hamar megszűnt, és ez számomra azt jelenti, hogy jól játszott. Volt egy igen szép duettje Szomor Györggyel. Nagyszerű ötlet volt egy duettet írni a fiatal és idősebb Edmond Dantesnek. És csodásan énekelték el.
Remekül játszott Gubik Petra. Tetszett, ahogy a fiatal Mercedest játszotta, ami ugyan más volt, mint én képzeltem volna a könyv alapján, de így is meg lehetett jeleníteni. És amikor megjelent a színpadon mintegy húsz évvel idősebben... nagyszerű volt! Ez nyilván a sminkeseket és a jelmeztervezőket is dicséri, de a játéka is több volt, mint korrekt.
A szereposztásban láttam, hogy maga Dumas is szerepel a darabban. Ez az ötlet nagyon tetszett, gondoltam, hogy ezzel jól át lehet hidalni az idő rövidségéből adódó nehézségeket. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó volt, hogy a színpadon volt, de a történetet nem lendítette előrébb. Vastag Tamástól (Dumas) többet vártam. Nem ismertem korábbról, de eddig akikkel zenés színdarabban találkoztam és valamiféle tehetségkutatóból kerültek elő, jobban meg voltam elégedve. Rossznak nem mondanám, de kiemelkedő sem volt. Viszont egyet rontott, de jól oldotta meg, az énekkarnál korábban kezdte el az egyik sort, de szemrebbenés nélkül végigénekelte, aztán kivárta a kezdést, és még egyszer elénekelte. Ehhez nyilván nem kell túl nagy színpadi gyakorlat, nekem mégis tetszett. Szőke Norbert nagyszerű választás volt Albert szerepére. Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. Azt persze nem tudom, hogy ő ilyen, vagy ennyire jól játszott, de tetszett.

Összességében nagyszerű előadás volt, bátran ajánlom mindenkinek!

2012. április 19., csütörtök

A kaukázusi krétakör 2012.04.17.

Érdekes - ha egy szót kéne rá mondanom, ez lenne az. Nem musical, nem operett, hanem egy kisszínpadi darab, amiben nem-mellesleg énekelnek. Az alaptörténet 2 csoportról (gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők) szól, akik összevesznek a völgyön. Végülis sikerül megegyezniük, ennek örömére közösen adnak elő egy színdarabot. Ennek a színdarabban lévő színdarabnak a leírása található meg az Operettszínház honlapján.
Az előadásnak a rendezője, és tulajdonképpen a történetnek a formálója az Énekes (Szabó P. Szilveszter). A darabot tehát a gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő. Eleinte teljes a tanácstalanság, hogyan is játsszanak, mindig az Énekesre néznek, tőle várnak instrukciót. A szereplők szép lassan belemélyülnek az előadásba, az Énekesnek egyre kevesebb szerep jut, mégis ő irányítja a cselekményt. Vannak szerepek, melyek kilépnek a színpad világából, és egyenesen a közönséghez szólnak (ilyen az Énekes szerepe), és van, aki csak a színpadon létezik (ilyen Gruse, a főszereplő). Nagyon jól játszották el a színészek a fejlődést, hogy eleinte nem is tudják mi a feladatuk, később meg, mint profi színészek adják elő a darabot, az alaptörténet szinte megszűnik létezni. Furcsa érzés volt a nagyszínpadon előadott musicalek és operettek után ilyen szerepben látni őket, de nagyon tetszett, szerintem kifejezetten jól megállták a helyüket ebben a műfajban is. Ez a darab teljesen más énekstílust követelt meg tőlük, nem is beszélve a prózai részekről, amiben igencsak bővelkedett az előadás.
Kiemelném Peller Annát (Gruse szerepét játszotta), akinek az előadásába teljesen bele tudtam élni magam. Annyira jól játszott, hogy kétszer bele is könnyeztem. Nagyon tetszett még Szabó P. Szilveszter előadása. Ugyebár ő alakította a történetet, jól játszotta az irányító szerepét, és külön tetszettek a grimaszai, amikor külső szemlélőként fintorgott a szereplők cselekvéseire. Ja, és el ne felejtsem Pirgel Dávid és Kocsis Dénes duettjeit, nagyon szépek voltak. És ismét nagyon tetszett Angler Balázs játéka (amikor épp a második ügyvédet játszotta). Mivel a darabot az előadás elején jelenlévő gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő, majdnem mindenki több szerepet játszik.
A zene számomra leginkább a kortárs operákhoz hasonlít. A zenekar kicsi, és a színpad fölött helyezkedik el, ennek valószínűleg a Raktárszínház adottságai az oka. Van, ahol csak néhány hanggal kíséri az énekeseket, néhol dominánsabb szerephez is jut. A dalok nagyon nehezek, néha úgy éreztem, hogy kicsit küzdenek is vele, de alapvetően szépen énekelték el őket. Nagyon élveztem, hogy Szabó P. Szilveszter vékony magas hangon, míg Peller Anna igazán mély, alsó váltóhangon is énekelt.
Akik nem szeretnék, hogy a szereplők bevonják őket az előadásba, ne üljenek az első sorba, mert előfordulhat, hogy kézbe kapnak egy babát, vagy épp ölbe kapnak egy szereplőt, Kocsis Dénes személyében. Az talán a kevésbé kellemetlen része az első sorban ülésnek, hogy valami piros folyadékkal és sajttal is megkínálják őket. Én mindenesetre nagyon örültem, hogy a 4. sorba kaptam jegyet. Ha már a helyeknél és a Raktárszínháznál tartunk, összesen 4 sor van, de minden sor jóval magasabban van, mint az előtte lévő, így nagyon jól lehet "hátulról" is látni. Még az utolsó sorban is közelebb vagyunk a színészekhez, mint a nagyszínpadnál az első sorban.

2012. április 11., szerda

Menyasszonytánc (2012.02.21. és 2012.04.11.)


A darabról:
Nagyon jól megírt és megrendezett darab, melynek hangulatát alapvetően a klezmer zene adja, a Budapest Klezmer Band végig a színpadon van, ott zenélnek. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, és jól volt megvalósítva.
Ez a darab valahogy se nem musical, se nem operett. Mint az operettek általában, ez is jól végződik, némi bonyodalom után, viszont nincs benne kifejezett primadonna és komikus-komika szerep sem. Janka és Dávid mondható szubrett-szerepnek, de inkább kedvesek, mint viccesek. A rabbi és a pap párbeszéde azonban megnevetteti a közönséget.
Rózsinak és Andrásnak van egy-egy, akár musicalbe is beillő szólója, ami szomorú, sokatmondó, megrázó.
A darab a fiatal pár esküvőjével kezdődik, amikor is előlép a Herskovics névre hallgató zsidó kocsmáros és elkezdi mesélni Rózsi és András történetét. Ebből bontakozik ki az előadás. A darab végén visszatér az esküvő a mesélővel. Az esküvőn magyar néptáncot táncolnak, gyönyörű magyar népviseletben. Megörültem, hogy a színészek ilyet is tudnak.
A színpadon hamar megelevenedik Herskovics kocsmájában a zsidó férfiak mulatsága. Nagyon jó a zene, nagyon jó a tánc, igazán hangulatos, szórakoztató. Hasonlóan jó rész, amikor Rózsit bemutatják a zsidó közösségben, és a férfiak egy tánccal kelnek a védelmére, mivel a zsidó asszonyok elkergetik körükből, mondván, hogy nem tartozik közéjük.
Ebben a részben Rózsinak van egy szólója, ami elég szórakoztató, ha az ember egy picikét is ismeri az Ószövetséget, hisz a legismertebb történeteket sikerül Rózsinak – nem saját hibájából – jól összekevernie.
A Papír és papír és papír című dal nagyon jól volt megoldva a színpadon. Nagyon tetszett, ahogy a mindenféle hivatali képviselők, tanárok és mindenki, aki csak szerepel az énekben, megjelent a színpadon, mint valami báb.
A halott Blum megjelenése a festményből nagyon ötletes volt. És azt hiszem hálás szerep, hisz a színpad elsötétül, a nézőtér kivilágosodik, és Blum (Benkóczy Zoltán) közvetlenül a nézőknek énekelhet.
A faluban – ahol játszódik a darab – együtt él magyar, román és zsidó. Alapvetően nincs is egymással semmi bajuk, de amikor a katolikus Rózsiról kiderül, hogy igazából zsidó, elszabadul a pokol. Kiderül, hogy nem nagyon szeretik egymást, így hát Rózsit mindenhonnan kiközösítik. A rabbinak és a papnak van egy közös jelenete, amiből kiderül, hogy a híveik nézeteltérései ellenére, ők igen jóban vannak egymással. Vicces ez a rész, és meg is melengeti az ember szívét, hogy nincs mindenhol gyűlölködés a különböző vallásúak között. Kár, hogy a hívek nem osztják ezt a nézetet, mondja a rabbi és a pap. A darabnak ez az oldala is nagyon szórakoztató, sok viccre ad lehetőséget, amit ki is használnak, de egyáltalán nem bántó!

Az előadást kétszer láttam (Igen, ennyire tetszett!), leírom mindkét szereposztást, és az előadókról a véleményem.

Szereposztás: első a 2012. febr. 21. előadás, a második a 2012. ápr. 11. (Ahol egy név van, ott ugyanők voltak a szereplők.)

Rózsi: Kékkovács Mara
András: György-Rózsa Sándor
Herskovics: Melis Gábor, Mikó István
Jonel: Angler Balázs, Szabó P. Szilveszter
Majzikné: Lehoczky Zsuzsa
Blumné: Felföldi Anikó
Bárány: Dézsy Szabó Gábor
Sára, Lenke, Blanka: Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa
Rabbi: Jantyik Csaba
Pap: Faragó András
Cosma: Balogh Bodor Attila
Janka: Bódi Barbara
Dávid: Kerényi Miklós Máté
Tanító: Petridisz Hrisztosz
Blum: Benkóczy Zoltán
Terus: Nádasi Veronika


A szereplőkről:
Kékkovács Mara: Természetes, gyönyörű hangja van. Könnyedén énekel el bármit, amit eddig hallottam tőle. Nem feszíti, nem erőlteti a hangját, nagyon nagy élvezet hallgatni, ahogy énekel. Rózsi szerepe egy kedves, törékeny lányról szól. Marára csak rá kell nézni, és az ember elhiszi, hogy Rózsi áll a színpadon, a kedves mosolyával. Szerintem nagyon illik rá a szerep.
György-Rózsa Sándor: Nagyon jó volt, nagyon tetszik, ahogy játszik. Néhány hangnál megijedtem kicsit, hogy nem lesz-e magas, de utána a még magasabbat is kiénekelte. És nagyon szimpatikus ember. A Rómeó és Júliában Verona hercegeként még jobban tetszett.
Melis Gábor: Nagyon tetszett ahogy játszott és énekelt, el is határoztam, hogy megjegyzem ezt a nevet, de hogy konkrétan mi tetszett benne már nem tudnám megmondani, rég láttam az előadást.
Mikó István: Nagyon jól játszik. Ő kapta a legnagyobb tapsot és füttyöt.
Angler Balázs: Nem mondhatnám, hogy örültem, amikor megláttam a szereposztásban a nevét, hisz nagyon reméltem, hogy Szabó P. Szilveszterrel látjuk majd, Balázs nevét pedig még nem hallottam korábban. Hát… nagyon örülök, hogy vele láttuk!! Jonel a „gonosz” a darabban, és nagyon jól játszotta ezt a szerepet. Szép, erős, tiszta hangja van, és a mimikája, grimaszai is nagyon jól illettek ehhez az igazán szemét szerephez. A meghajlásnál viszont már kedvesen mosolygott. Nagyon nagy volt a kontraszt a darabban megjelenő és a meghajló ember között, ebből arra következtetek, hogy nagyon jó színész. És ismétlem magam, nagyon jól énekel! (Pár héttel később az Abigélben is láttam, több szerepben is megjelent, énekelt is, abban is nagyon jó volt!)
Szabó P. Szilveszter: Benne sem kellett csalódni Jonelként. Nagyon jól játszott, és jól énekelt. A Jonel mulat részben egyedül táncolt, de valahogy betöltötte az egész színpadot. És amit még sosem láttam tőle, de mindig nagyon hiányoltam, mosolygott a meghajlásnál. Nem, nem mosolygott, hanem szinte nevetett, és be nem állt a szája, folyamatosan Lehoczky Zsuzsához  beszélt, aki úgy tűnt jól mulat a hallottakon. Még táncikált is a meghajlásnál. Szeretem, ha a meghajlásnál a színészek kilépnek a szerepükből, és már magukat adják.
Dézsy Szabó Gábor: Tetszett a szerepében, hitelesen játszott, és az éneke is megfelelő volt. Andrással énekelt duettjében nagyon jól játszotta el a vívódó apa szerepét. Egyrészt mérges volt, jól el is náspángolta a derékszíjjal, de néha elgyengült, megmutatkozott a szeretete. Szerintem nagyon jól játszotta el a karakterét.
Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa: A két Zsuzsa egész jó volt, bár nem mondanám őket nagyszerű énekesnek, de hogy Athina miért énekel mindig mindenhol, azt nem értem. A megjelenésük azonban könnyed volt a színpadon, nem lett volna baj velük, ha prózai szerepük van.
Jantyik Csaba: Korábban láttam az Abigélben igazgatóként, és azután a szerep után kifejezetten pozitívan csalódtam az éneklését illetően. (Bár nekem Torma Gedeonként is tetszett az alakítása, nagyon illik hozzá az a szerep is.) A rabbi szerepében kifejezetten dallamosan, tisztán, szépen énekelt. Jól állt neki ez a vicces szerep.
Bódi Barbara: Őt ebben a szerepben láttam először. Az első alkalommal nem igazán tetszett, csomó hangot nem tudott kiénekelni, és hamis is volt. A második alkalommal sokkal jobb volt, de nem éreztem, hogy könnyedén énekli el a szerepét.
Kerényi Miklós Máté: Dávid egy kedves, vicces figura. Zenél, énekel, táncol, és minden vágya, hogy Amerikába disszidáljon, lehetőleg egy zsidó nővel az oldalán. Máté nagyon jól táncol és jól énekel. Nekem nagyon tetszik a hangszíne, de nála néha érzem, hogy kicsit feszíti a hangját. Nagyon jól játszik vicces és drámai szerepeket is! Még egy szerepben sem kellett csalódnom, amit vele láttam.
Benkóczy Zoltán: Nagyon jól énekel és jól is játszotta a szerepét. Szép hangszíne van, egyes részeknél teljesen szabadjára engedte a hangját, megmutatta, hogy van egy drámai és egy kissé gunyoros stílusa is.
Nádasi Veronika: Terus egy kissé fogyatékos nő, szakadt ruhában, kócos hajjal, aki Jonelbe szerelmes. Nem teljesen világos a darabból, hogy Jonel miért tűri meg maga mellett. Első pillantásra meglepő volt Veronika ebben a szerepben, de jól játszotta, elég hamar elhittem róla, hogy ő egy dilis nő. Már több szerepben is láttam, szép hangja van és szépen énekel.