LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2014. január 16., csütörtök

RECIRQUEL (2014.01.14.)

Cirkusz az éjszakában

Én csak ültem ott tátott szájjal. Hihetetlen volt néhány mutatvány, amit láttunk, azt gondolnám, hogy ember ilyenre nem is képes. Néhány mozdulathoz iszonyatos erő kell, nem is beszélve arról, hogy nem csak mozdultak, hanem úgy is maradtak, néha sok-sok másodpercre.
Az előadás tulajdonképpen egy több részre szedett artista-produkció volt. A „történet” háttere, hogy az ember szárnyakat szeretne, repülni vágyik. Ennek kimondásához volt ott Balogh Anna, aki hol szavalt, hol énekelt, igen jól. Így hát az artisták különböző segédeszközökkel valahogy mindig a levegőben kötöttek ki. Vagy lepedőkön, vagy köteleken, vagy rudakon, vagy a díszleten, szóval elég változatos módokon „repültek”.
Az előadás a nézőtéren kezdődött, a nézőtéri bejáraton jöttek be, felmásztak a páholyokra, a földszinti székekre, megfogták az emberek kezét, vagy épp „csak” végigsétáltak a széktámlákon. Nagyon ötletes volt, azt sem tudtam hova nézzek, izgultam, nehogy pont valami nagyon látványosról maradjak le. De erről szó sem volt, nem kapkodtak.
Ezután a műsor a színpadon folytatódott. Lélegzetelállító mutatványokat láttunk. 3 lány 2-2 lepedőn mászik föl, aztán a magasban ide forog, oda forog, pörög lefelé, hogy alig valamivel a színpad fölött megálljon. Egy fiú kötéltáncol, sétál, fekszik, hintázik, lábat lógat, állva hintázik, pörög, bukfencezik (igen, bukfencezik), bicajozik. Tudását 1 és 2 kötéllel is bemutatta. Heten, 2-2 boton (vagy épp 1-en) kézenállnak, miközben hajlanak ide is meg oda is, forognak, pörögnek, teszik mindezt varjaknak öltözve, „varjú-zenével”. 2 srác és egy függőleges rúd. Úgy másznak föl rá, mintha majmok lennének. És hogy lehet két kézzel kapaszkodva vízszintesen tartani az egész testüket? Aztán egy srác a halálkerékkel. Néhány mozdulathoz azt hiszem komoly erő kellett, és hihetetlen gyorsan változtatta a helyzetét, a testtartását, hogy beleilljen a mozgássorba. Aztán egy srác 2 kötéllel, képes volt saját magát föltekerni a kötélre, aztán körbe-körbe lengett, ami azért volt érdekes, mert így a nézők fölé került. Aztán volt megint a 3 lány egy hintán, volt, hogy csak lábbal kapaszkodtak egymásba, vagy csak fél kézzel tartották egymást. Ugyanők voltak talajon is, szinte bármilyen testtartásban meg tudták egymást fogni.
Egy rész nem tetszett egyedül, a zsúrkocsis. Nem értem miért kellett bele…
A zene hol élő zongorakíséret volt, hol felvételről ment, hogy együtt a kettő. Többnyire jó volt, és illett is az előadáshoz, de néha berezonált, zúgott az ember füle.
A RECIRQUEL társulat saját honlapján találhatók képek, a lélegzet elállításához azok is elegendők, és igen, ilyeneket láttunk mi élőben. :-)

Osztályzat:
Nem kérdés, a néhány kis dologgal együtt, ami nem volt 100%-os, az előadásra 10-es osztályzatot adok. Aki tudja nézze meg őket!

Az előadás 90 perc, szünet nélkül.
(Nekünk csúszott vagy fél órát, de mivel férfi kéziseink Izland ellen játszottak Dániában, nem bánkódtunk, a folyosón mobilról követtük az eseményeket, 26-26 volt az állás, mikor az előadás elkezdődött. Ha már… csúszhattak volna még 2-3 percet. ;-))

A szereplőket névvel sajnos nem tudom elkülöníteni, de mindenki megérdemli, hogy legalább felsorolás szinten idekerüljenek.

Biritz Ákos
Bogdán Bettina
Herczeg Richárd
Horváth Míra
Illés Renátó
Lakatos Leonetta
Lőrincz Alexandra
Pintér Áron
Veress Zsanett
narrátor: Balogh Anna
zongora: Sárik Péter

és a többiek:
rendező, koreográfus, művészeti vezető – Vági Bence
díszlettervező – Csanádi Judit
jelmeztervező – Kasza Emese
zeneszerző, zenei rendező – Sárik Péter
világítástervező – Pető József
dramaturg – Zöldi Gergely, Böhm György
zeneszerző, elektronikus hangszerelő – Terjék (Fiddler) Gábor
a rendező munkatársa – Pócsik Henrietta
díszlettervező asszisztense – Klimó Péter
smink – Ipacs Szilvia

Molnár Ferenc: Az ördög (2014.01.12.)

Vígjáték 3 felvonásban

Vígjáték? Na nem mondom, helyzetkomikumok voltak benne, én sokkal inkább egy komolyan elgondolkoztató drámának nevezném. Vajon tudja-e az ördög úgy osztani a lapokat, hogy még a jószándékú ember is elbotoljon? Sokszor újrakezdenek, próbálkoznak, de az ördög nem nyugszik, míg akaratuk ellenére, (szerintem) nem is saját hibájukból, mégis arra az útra lépnek, amit meggyőződésből, tiszta emberi erkölcsi normák miatt el akartak kerülni. És ez az, ami miatt nekem ez a darab nem tetszik. Igen, úgy gondolom, hogy az ördög mindenkinél bepróbálkozik, aki jobban ellenáll, annál többször is. De itt volt egy hús-vér hazudozó ördög, aki úgy irányította az eseményeket, ahogy akarta. Volt két ember (Jolán – Gubás Gabi és János – Szabó P. Szilveszter), akik jók akartak lenni, de a darab szerint esélyük sem volt. Ettől az egytől (ami azért egy jó nagy szelet) eltekintve nagyon tetszett az előadás. És ettől az egytől eltekintve a darab is tetszik. Jók a fordulatok, a párbeszédek, az események vonulata, minden! Nézhető, élvezhető, belefeledkezős darab, csak épp a mondanivalója… jajj!
A színészek nagyon jók voltak, könnyen elhittem nekik a szerepet, együtt izgultam, bosszankodtam, sírtam velük. Mindegyikük nagyon tetszett, senkinél nem éreztem, hogy ne illene oda.
A díszlet és a ruhák is a helyszínhez, a cselekményhez igazodtak. Már, amikor megláttam a legelején a díszletet, tudtam, hogy nem lehet nagyon rossz az előadás. Ez valóban előítéletnek tűnhet, de ebből is arra következtetek, hogy igenis, a díszlet nagyon fontos.
Összességében nagyon tetszett, az utóbbi idők legjobb prózai darabja volt, amit láttam, vagyis inkább előadása. Zenés darab után többnyire a zenéről, az énekesekről beszélgetünk, ezután a darab után sokkal komolyabb dolgok kerültek szóba, mint például, hogy az ördög hogyan, miként szól bele az életünkbe.

Osztályzat: 9,5 (Minden annyira tetszett, hogy bár a darabbal kapcsolatos negatív érzésem több, mint fél pontot számít, mégis a többi visszahúzza.)

Szereposztás:
László – Schlanger András
Jolán – Gubás Gabi
János – Szabó P. Szilveszter
Az ördög – Balikó Tamás
Elza – Balázsovits Edit
Selyem Cinka – Balázs Andrea
András – Honti György
Vendég – Földvári Péter

jelmez – Pilinyi Márta
díszlet – Horesnyi Balázs
világítástervező – Király Tamás
díszletkivitelezés – Major Attila
kellék – Bíró Tamás
sugó – Csesznek Judit
hang – Román Dávid
fény – Joó Sándor
Scenika produkciós asszisztens – Ridzi Gábor
a rendező munkatársa – Németh Dóra

művészeti vezető – Karinthy Márton
rendezte – Balikó Tamás