LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. október 28., vasárnap

Büszkeség és balítélet (2012.10.28.)

A Karinthy Színház előadása

Osztályzat: 8

Mikor megtaláltam ezt az előadást, nem volt kérdés, hogy meg akarom-e nézni. Azt is tudtam kiknek szóljak... :-)
Úgyis régóta kíváncsi voltam erre a színházra, amit mindig a 49-es villamoson, hazafelé utazva láttam.
Az előadás nagyon szórakoztató volt, a színészek nagyon jól játszottak. Elég jól ismerem a filmet, mégis, az előadás után, ha a történetre gondoltam, már ezeknek a színészeknek az arcai ugrottak be szereplőkként, vagyis nagyon jól bele tudtam magam élni a történetbe. Jól lettek kiválasztva a szereplők. Egyesével nem sorolom fel, hogy kik tetszettek nagyon, mert 2-3 kivétellel mindenkit beleírhatnék. Szinte az egyetlen negatívuma a darabnak az volt, hogy iszonyat sokszor rontották el a szöveget. Egyáltalán nem lett volna zavaró, még ha észre is vesszük, ha nem kezdték volna ilyenkor újra szinte az egész mondatot. Megmondom őszintén ez nagyon furcsa volt, ilyet nemigen tapasztaltam eddig.
Hogy Kéri Kitty és Oberfrank Pál hogy nem nevették el magukat, abban a kínos, visszafogott szituációban, amikor az egész nézőtér dőlt a nevetéstől... Tudom én, hogy ezt minden színész meg tudja csinálni, mégis, itt valahogy hihetetlennek tűnt.
És éneklés is volt a darabban. Sallai Nóra és Sipos Eszter Anna nagyon ügyesen énekeltek direkt rosszul. Annyira rossz volt, hogy már-már jónak mondanám, de hát direkt volt olyan, amilyen, és én azt hiszem, hogy tudatosan ilyen borzalmasan énekelni nem könnyű feladat. Karakterileg Érsek Obádovics Mercédesz és Szirtes Balázs tetszett a legjobban. Mondjuk, az azért furcsa volt, ahogy Jane teljesen kikelve magából üvöltözött Collins-szal. Most, hogy pár nevet mégis leírtam, nem hagyhatom ki Venczel Verát sem. Jól alakította a szerepét, és nagyon szépen beszélt. Tetszett, hogy a darab így lett megírva, egy félig kívülálló, félig a darabban szereplő mesélővel.
Az épületről csak annyit, hogy a nézőtéren borzasztó kényelmetlenek a székek. Jó, nem vagyok magas, de kifejezetten alacsony sem, és nem ért le a székről a lábam, ráadásul az ülés hátrafelé lejtett.

Megnéztem, a következő hónapokban is műsoron lesz ez az előadás. Akinek kedve van egy kedves, romantikus színházi estéhez, kis humorral megspékelve, nézze meg, bátran merem ajánlani!

Szereposztás:
Mr. Bennet: Mertz Tibor
Mrs. Bennet: Egri Márta
Jane: Érsek Obádovics Mercédesz
Elisabeth: Kéri Kitty
Lydia: Sallai Nóra
Kitty: Sipos Eszter Anna
Mary: Császár Réka

Lady Catherine de Bourgh: Venczel Vera
Fitzwilliam Darcy: Oberfrank Pál
Charles Bingley: Szirtes Balázs
Miss Bingley / Miss Ann de Bourgh: Vertig Tímea
William Collins: Háda János
Sir Lucas: Németh Gábor
Charlotte Lucas: Hábermann Livia
George Wickham: Klem Viktor

Rendező: Karinthy Márton

Kálmán Imre Nemzetközi Operett-Musical Karmesterverseny (2012.10.27)

A döntőbe 4 karmester - köztük egy magyar - jutott be, akik október, 27-én, szombat este, a Budapesti Operettszínházban mérték össze tudásukat.
Három darabot vezényeltek, 3 körben, a zsűri minden kör után értékelt. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet karmestereket versenyeztetni, főleg egy olyan zenekarral, akik minden darabot kívülről tudnak, rengetegszer játszották már azokat. Azóta beszélgettem egy zenésszel, aki megerősített abban, hogy egy darab előadásmódja valóban nagyon függ a karmestertől, még ha a zenekar nagyon jól is ismeri a műveket. A körönkénti értékelés után pedig már pár dolgot tudtunk is, hogy mire kell (lehet) figyelni. A karmesterek természetesen háttal álltak nekünk, de két nagy kivetítőn lehetett őket folyamatosan nézni. Nagyon nagy élmény volt!
Nem tudtam például, hogy a karmesterek énekelnek a szöveges részeknél. Ezt először a magyar versenyzőnél - Balassa Krisztiánnál - vettem észre, gondoltam is, hogy nagy előnnyel indul a többiekkel szemben, de legnagyobb meglepetésemre a külföldi versenyzők is énekeltek egyes részeket - magyarul!!! Továbbá arra gondoltam, hogy Krisztiánnak azért is komoly az előnye, mert jól ismeri a zenekart. A hozzászólásokból kiderült, hogy ez nem teljesen van így, hisz magát a versenyt egy igen komoly próbafolyamat előzte meg, a dolgok nagy része ott dőlt el; hogy tudnak együtt dolgozni, a karmester hogy áll a darabhoz, mit akar belőle kihozni. A döntőn már "csak" ezt kellett előadni.
Carolyn Watsonnál (Ausztrália) a zsűri azt emelete ki, hogy milyen jó, ha az embernek két keze van, mert így kétféle dologra tudja használni. Ez után tehát, már azt is meg tudtuk figyelni, hogy mennyire különbözőképpen használják a kezeiket.
Az én kedvencem Pierre Hoppé (Franciaország) lett. Ő - többek között - a Veled, Uram! című rockoperából vezényelte a Vászoly-hívők zenéjét/táncát, amit azért dicsért meg nagyon a zsűri, mert szerintük ezt csak magyar vérrel lehet ennyire jól megragadni, tehát Pierre-nek bizonyára vannak magyar ősei. Nincsenek, legalábbis ő nem tud róla.
Hogy a zsűri Ilya Gaisint (Oroszország) hozza ki győztesnek, nem volt kérdés. Minden kör után ő kapta a legnagyobb dicséretet, minden zsűri az egekig magasztalta, egyszerűen csak mágusnak titulálták.

A verseny eredménye a következőképp alakult.
1. Ilya Gaisin - Oroszország
2. Pierre Hoppé -Franciaország
3. Balassa Krisztián - Magyarország - ő kapta a legnagyobb tapsot :-)
3. Carolyn Watson - Ausztrália

Nem írtam el, megosztott harmadik helyet osztott a zsűri. :-)

Rengeteg különdíj is kiosztásra került, amik közül csak egyet emelek ki, Pierre Hoppé meghívást kapott az idei évadban az Elisabeth című musical vezénylésére, ami úgy hiszem nagy szó!

Nem ejtettem még szót a zsűriről.
Tokody Ilona - operaénekes
Kesselyák Gergely - karmester
Lévay Szilveszter - zeneszerző
Kerényi Miklós Gábor - a zsűri elnöke, rendező, az Operettszínház főigazgatója

A zsűri hozzászólásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire élveztük ezt az estét, segítettek, hogy megértsük mit is csinál egy karmester, azon kívül - amit eddig is tudtam - hogy adja a ritmust. :-)

Mind a 4 versenyző nagyon szimpatikus volt, megtapsolták egymást, drukkoltak egymásnak, kedvesek voltak egymással. Végig mosolyogtak, nagyon aranyosak voltak, jó volt őket látni, drukkolni és tapsolni nekik. Nagyon örülök, hogy ott voltam, élőben nézhettem végig a műsort.
Ja, a műsorról szinte még nem is írtam. Volt ott operett - musical - rockopera, szomorúság - vidámság, szóval minden, ami amúgy is megjelenik az Operettszínház színpadán. És mindez nagyon látványos rendezésben, szuper előadókkal. Szóval egy csodálatos, színes, sokszínű estének lehettünk a részesei.

Az osztályzatom egyértelműen 10-es! Ha lesz még ilyen verseny, én ott leszek! (És mindenkinek ezt javaslom!)

2012. október 25., csütörtök

2012. okt. 24. A Magyar Operett Napja

Tavaly október 24-én mentünk a húgommal életünk első operettjére. Nagyon megszerettük az Operettszínházat és úgy gondoltuk, hogy állampolgársági kötelességünk egy operettet is megnézni, arról nem beszélve, hogy apai nagypapánk kedvencei az operettek (meg a Verdi operák). Megtetszett a Cigányszerelem plakátja, így ez lett a kiválasztott előadás. Odafelé folyamatosan azt kellett hallgatnom a húgomtól, hogy én hogy tudtam őt rávenni, hogy eljöjjön egy operettre. Hamar kiderült, hogy túlzott előítélettel álltunk a műfajhoz. Az elejétől kezdve nagyon tetszett az előadás, nem is tudtuk, hogy mikor nevettünk utoljára ennyit. A főszereplővel - Fischl Mónika - nagyon nem voltunk megelégedve, egyáltalán nem tetszett, ahogy énekelt (hamis volt és nyekergett), ahogy játszott, de minden más nagyon jó volt. A tesókám azt mondta, hogy ezentúl szívesen jön máskor is operettre. :-)
Már az elején feltűntek az ilyen mondatok: "Rendesen próbáljatok, ma van a Magyar Operett Napja!" és hasonlók. A szünet után aztán kiderült, hogy valóban aznap ünneplik a magyar operettet, Kálmán Imre születésnapja alkalmából, és ezzel együtt különböző díjak kerülnek átadásra. Nagyon tetszett az egész este, ezzel a kis beépített programmal együtt. Be is írtam a naptáram végébe, hogy a jövő évi naptáramba is feljegyzésre kerüljön, október 24-én az Operettszínházba megyek, bármit is játszanak. Szerencsére egy új (mármint újra műsoron lévő operettet játszottak, amit még nem láttam, nem mintha nem nézném meg akármelyiket többször is) előadást játszottak, a Marica grófnőt.

A szünet után pedig annak rendje és módja szerint átadták a díjakat:

az évad operett színésze: Fischl Mónika
az évad musical színésze: Homonnay Zsolt
a Marsallbotot kapta (ezt az évad legígéretesebb ifjú tehetsége kapja): Kocsis Dénes
életműdíjat kapott: Medgyesi Mária
a Nagydíjat kapta: Kállai István, dramaturg


Hogy az évad operett színésze díjazottjának személyével miért nem értek egyet, az a fenti sorokból kiderül. Nem is értettem. Csak ültem ott, és nem hittem a fülemnek. Amit tehettem, hogy nem tapsoltam, és hogy ide leírtam.
Homonnay Zsolt és Kocsis Dénes díjazásának nagyon örültem, szerintem igazán megérdemlik!
Medgyesi Máriát annyira nem ismerem, élőben meg még sosem hallottam/láttam, Kállai István pedig dramaturg munkájáért kapta az elismerést, amihez nem igazán tudok hozzászólni.
Külön köszöntötték Lehoczky Zsuzsát, aki 50 éve tagja a teátrumnak.

Ezek a külön kis programok nagyon kedvemre valók, a színészek ilyenkor teljes valójukban vannak jelen, nem szerepet játszanak, ráadásul mindez egy szuper előadás szünetében volt, csak úgy mellékesen.
Aznap jelen volt az előadáson Kálmán Yvonne (Kálmán Imre lánya, őt is köszöntötték, bemutatták a közönségnek) és a szombaton következő karmesterverseny 4 döntőse is. Erről is írok majd, mert ott voltam! Elöljáróban annyit, hogy SZUPER volt!

A naptáram végébe már be is írtam a jövő évi teendők közé, hogy okt. 24-én az Operettszínházba megyek. :-)

Kálmán Imre: Marica grófnő (2012.10.24.)

A Marica grófnő című operettet, október 24-én, a Magyar Operett napján láttuk. Nem véletlenül, de erről a következő - A Magyar Operett Napja című - bejegyzésben írok.

Osztályzat: 9,5

Az operettekről az általános véleményem már többször leírtam. Igazán szórakoztató műfaj, teljesen kikapcsol, elvarázsol, az ember elfelejti hétköznapi nyűgjét-baját. Így volt ez a Marica grófnővel is. Hogy még többet nevettem-e, mint máskor, vagy hosszú idő telt el a legutóbbi operett óta, amit láttam és ezért nem emlékszem mennyit nevettem már korábban is, nem tudom, de hogy nagyon vicces volt, az biztos.
A szereposztás zseniális volt, jobbat el sem lehetett volna képzelni. Ha a létező szereposztásokból én állíthattam volna össze ezt a napit, pontosan így nézett volna ki. Nagyon örültem, hogy így alakult, mivel a jegyvétellel nem vártam meg a szereposztást, mert mindenképp el akartam menni az Operettszínházba ezen a napon. És hát... lett volna olyan szereposztás, amin kiakadtam volna.
Bordás Barbara csodás primadonna, könnyedén énekel, tisztán, szép telt a hangja. Nem mindig szeretem a primadonnák áriáit, de ha Barbara énekli, az szép. Ráadásul igazán megnyerő, kedves jelenség a színpadon. Nagyon örültem neki. Boncsér Gergely már az egy évvel ezelőtti (2011.10.24.) Cigányszerelemmel belopta magát a szívembe. Gyönyörű hangja van, nyilván nem véletlen, hogy ő az Operában is kap szerepet. Azon túl, hogy mindketten gyönyörűen énekelnek, jól is játszanak a színpadon, teljesen segítenek a történet átélésében.
Dancs Annamari is nagyon tetszett. Táncos-komikusként jól megállja a helyét, teljesen jól alakítja a vicces, kis aranyos figurát, és emellett nagyon jól is énekel. Számomra ez az egyik legfontosabb dolog egy zenés darabban, egyedül ennél a szerepkörnél nézem el, ha az ének nincs teljesen a helyén, de nem volt baj vele, sőt, kifejezetten szépen, könnyűszerrel énekelte el a dalait. Kerényi Miklós Mátéról mit is írhatnék? Imádnivaló figura a színpadon, ha ő van a szereposztásban, a siker garantált. (És ezzel egyáltalán nem a többi szereposztást kívánom kritizálni, őket is nagyon szeretem!) Annyira viccesen alakítja a figuráit, hogy az ember belepusztul a nevetésbe. Énekléskor néha befeszíti a hangját, de tök tiszta, és ez a kissé torokhangos éneklés sem túl sok, szóval remek előadó.
Lehoczky Zsuzsa és Dézsi Szabó Gábor sem szokott csalódást okozni. Ebben a darabban talán Bozsena volt a legviccesebb személy, ehhez persze Kudelka is kellett. Az biztos, hogy a legtöbbet az ő színre lépésüket követően nevettünk.
Földes Tamást már nagyon sok szerepben láttam. Láttam már komoly, tiszteletteljes embernek, amit szintén nagyon jól alakított, mint ahogy ezt a szerepét is, ahol számomra kissé félkegyelműnek tűnt. Annyira elhittem, hogy nincs ki mind a négy kereke, hogy el kellett gondolkoznom miben is láttam normálisnak, teljesen meglepett ez a szerepe. Nagyon jó színésznek tartom.
A rendezés is nagyszerű volt! Tetszettek a díszletek, a jelmezek, minden elrepített egy másik korba, egy másik világba.
Egy szó, mint száz, ismét egy szuper előadást láttam az Operettszínházban, mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom a Marica grófnőt, ami idén került újra a színház műsorába.

Szereposztás:
Marica - Bordás Barbara (9,5)
Tasziló - Boncsér Gergely (9,5)
Liza - Dancs Annamari (9)
Liebenberg István - Kerényi Miklós Máté (10)
Bozsena - Lehoczky Zsuzsa (9)
Dragomir Populescu Moritz herceg - Földes Tamás (10)
Kudelka - Dézsi Szabó Gábor (9)
Tschekko - Marik Péter
Manja - Rikker Mária

Zeneszerző: Kálmán Imre
Rendező - Kerényi Miklós Gábor

2012. október 20., szombat

Karamazov testvérek, balett (2012.10.10.)

Karamazov testvérek balett előadás az Operaházban

Osztályzat: 9

Az előadás nagyon látványos, bravúros, nem csak klasszikus balett, akrobatikus elemekkel is teli van. Azt hallottam erről a darabról, hogy ebben vannak a legnehezebb balett táncos részek. Ezt nem tudom, de hogy nagyon nehéznek tűnt az biztos.
Szerintem a legtöbb balettre igaz, hogy jó ismerni a történetet, különben nehezen érthető. Szerencsére az Operaház honlapján mindig fönt van a cselekmény, úgyhogy nem feltétlenül kell egy 2 kötetes Dosztojevszkij regényt elolvasni (bár nem fog megártani), hogy értsük a darabot. Mindenesetre, aki olvasta a könyvet, jobban megérti a szereplők jellemét, ami mind benne van a táncukban és ez gyönyörű, de az értés megsokszorozza az élvezetet. Főleg igaz ez ennek az előadásnak a második felvonására. Az első felvonás maga a cselekmény, a második tele van érzelmekkel, párbeszéddel, "vergődéssel". Ezek az érzelmek nagyon jól kifejezhetők a balettel, amennyire én láttam, de hogy egy laikus néző mennyire érti, ha nem ismeri a művet, nem tudom. (Én is laikus vagyok, sőt balett szempontjából a laikusnál is laikusabb, de én az első kötet végénél tartottam az olvasásban, amikor láttam, a többit meg elolvastam a honlapon, így a szereplőket már jól ismertem.)
A zene érdekes. Sokféle zene van összeválogatva benne, de így együtt egy kerek egészet alkotnak. Ami nem tetszett, hogy Alekszej és Iván párbeszédéből beolvastak részeket. Egyrészt pont az egyik kedvenc zeném (a wagneri részek) közben, másrészt meg felvételről, amit nagyon lehetett érezni, és nem tetszett. Ráadásul szerintem nem tett hozzá a darab  megértéséhez. Ha már mindenképp akarnak benne szöveget, én felkérnék egy színészt, hogy élőben olvassa fel a színpad szélén állva. Ez szerintem nagyságrendekkel élvezhetőbb lenne. Ugyanez a véleményem az orosz cigányénekről, szerintem rengeteg énekes van Magyarországon, aki élőben jól el tudná énekelni.
A jelmezek sokatmondóak voltak, segítettek a jellemek kifejezésében is.

Összességében nagyon ajánlom a darabot (nem gyerekeknek), de feltétlenül olvassuk el legalább a honlapról a cselekményt!


Szereposztás:
Alekszej: Oláh Zoltán
Iván: Apáti Bence
Dmitrij: Bajári Levente
Katyerina: Kozmér Alexandra
Grusenyka: Pazár Krisztina
Fjodor Pavlovics: Solti Csaba

(Most, hogy már egyre több balettet látok az Operaházban, a balettosokat is kezdem megjegyezni, felismerni a színpadon. Kivéve Pazár Krisztinát, akit már többször láttam, de minden hajjal, és kosztümmel teljesen máshogy néz ki, nagyon sokféle arca van.)

Zeneszerzők: Rahmanyinov, Muszorgszkij, Wagner, orosz cigányzene
eredeti mű: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Libretto, koreográfus: Boris Eifman

Karmester: Kesselyák Gergely

A dzsungel könyve (2012.10.07.)

Dés László - Geszti Péter - Békés Pál: A dzsungel könyve

Osztályzat: 9

A történetet többé-kevésbé mindenki ismeri. Aki szereti a zenés darabokat, többnyire a zenéjét, a dalokat is ismeri, egy részüket talán kívülről is tudja, hisz elég régóta játszák már a darabot. Én legalábbis így voltam vele. Ami újdonság volt, azok a jelmezek, a prózai részek, és a szereplők voltak, meg az egész előadás rendezése, koreográfiái.
Nagyon tetszett, jól nézett ki a színpad: jelmezek, díszlet, minden. Egy igazi mese. Az előadás alatt értelmet nyert néhány dal, amit csak a cd-ről ismerve nem igazán tudtam hova tenni, de most összeállt egy kerek történetté, amiben minden dalnak megvan a maga helye, szerepe.
A koreográfiák szerintem nagyon jól el lettek találva. Az állatok megjelenítése - mind jelmezben, mind a táncban - nagyon kifejező volt. Érteni lehetett, hogy ki milyen jellem, kinek mi az erőssége, a hibája, ki miért keveredik pácba, illetve hogyan keveredik (vagy nem keveredik) ki belőle. A dzsungel-díszletből egy nagyon egyszerű kis változtatással lett falu, az emberek lakhelye. Egyszerű, de kifejező volt a változás.
A szereplők tetszettek, teljesen jól énekeltek, táncoltak és játszottak, szerintem jól lettek összeválogatva. Józan Lászlóról nem nehéz elhinni, hogy egész eddigi életében a dzsungelben élt, jól játszotta a kedves, megnyerő modorú fiatalembert. Gerő Botond nagyon kis aranyos volt, és jól játszott, a mimikája is tetszett, kifejező volt. Sosem értem, hogy egy ennyire fiatal gyermek, hogy tud így játszani. Méhes László nagyon jó volt, fejjel lefelé lógva egy szikláról sem okozott neki gondot az éneklés, bár nem először láttam fejjel lefelé jól énekelni... :-) Nem egy cingár alak, mégis a mozgásával nagyon jól alakította a kígyót, nagyon tetszett.
Az előadás főleg gyermekeknek szól, de ki van írva, hogy 10 év alattiaknak nem ajánlott. Ehhez képest a nézők 80%-a tíz (7) év alatti volt. Volt, akit ki kellett vinni, mert sírva fakadt. Vannak benne félelmetes részek is, persze nem mondom, hogy egy átlagos 8 éves gyermeket nem lehet elvinni az előadásra, de egy ijedős, félős 6 éveset ne vigyenek el rá!
A színházról csak annyit, hogy az előadás fél 3-kor kezdődött, körülbelül fél 3-kor kezdték beengedni az embereket, és még nem ült mindenki a helyén, amikor lekapcsolták a villanyokat. Volt kisgyerek, aki kiabált, hogy Anya, anya!, mivel vak sötét volt és nem találta a helyét.
Összességében nagyon szívesen ajánlom az előadást, jó kis családi kikapcsolódás, felnőttnek és gyereknek egyaránt!

Rendező: Hegedűs D. Géza

Szereposztás:
Maugli - Józan László
Kis Maugli -  Gerő Botond
Akela - Borbiczki Ferenc
Bagira - Majsai-Nyilas Tünde
Balu - Reviczky Gábor
Sír Kán - Karácsonyi Zoltán
Ká - Méhes László
Csil - Fesztbaum Béla
Kobra - Rajhona Ádám
Buldeo - Salinger Gábor
Túna - Juhász Réka