LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. október 28., vasárnap

Büszkeség és balítélet (2012.10.28.)

A Karinthy Színház előadása

Osztályzat: 8

Mikor megtaláltam ezt az előadást, nem volt kérdés, hogy meg akarom-e nézni. Azt is tudtam kiknek szóljak... :-)
Úgyis régóta kíváncsi voltam erre a színházra, amit mindig a 49-es villamoson, hazafelé utazva láttam.
Az előadás nagyon szórakoztató volt, a színészek nagyon jól játszottak. Elég jól ismerem a filmet, mégis, az előadás után, ha a történetre gondoltam, már ezeknek a színészeknek az arcai ugrottak be szereplőkként, vagyis nagyon jól bele tudtam magam élni a történetbe. Jól lettek kiválasztva a szereplők. Egyesével nem sorolom fel, hogy kik tetszettek nagyon, mert 2-3 kivétellel mindenkit beleírhatnék. Szinte az egyetlen negatívuma a darabnak az volt, hogy iszonyat sokszor rontották el a szöveget. Egyáltalán nem lett volna zavaró, még ha észre is vesszük, ha nem kezdték volna ilyenkor újra szinte az egész mondatot. Megmondom őszintén ez nagyon furcsa volt, ilyet nemigen tapasztaltam eddig.
Hogy Kéri Kitty és Oberfrank Pál hogy nem nevették el magukat, abban a kínos, visszafogott szituációban, amikor az egész nézőtér dőlt a nevetéstől... Tudom én, hogy ezt minden színész meg tudja csinálni, mégis, itt valahogy hihetetlennek tűnt.
És éneklés is volt a darabban. Sallai Nóra és Sipos Eszter Anna nagyon ügyesen énekeltek direkt rosszul. Annyira rossz volt, hogy már-már jónak mondanám, de hát direkt volt olyan, amilyen, és én azt hiszem, hogy tudatosan ilyen borzalmasan énekelni nem könnyű feladat. Karakterileg Érsek Obádovics Mercédesz és Szirtes Balázs tetszett a legjobban. Mondjuk, az azért furcsa volt, ahogy Jane teljesen kikelve magából üvöltözött Collins-szal. Most, hogy pár nevet mégis leírtam, nem hagyhatom ki Venczel Verát sem. Jól alakította a szerepét, és nagyon szépen beszélt. Tetszett, hogy a darab így lett megírva, egy félig kívülálló, félig a darabban szereplő mesélővel.
Az épületről csak annyit, hogy a nézőtéren borzasztó kényelmetlenek a székek. Jó, nem vagyok magas, de kifejezetten alacsony sem, és nem ért le a székről a lábam, ráadásul az ülés hátrafelé lejtett.

Megnéztem, a következő hónapokban is műsoron lesz ez az előadás. Akinek kedve van egy kedves, romantikus színházi estéhez, kis humorral megspékelve, nézze meg, bátran merem ajánlani!

Szereposztás:
Mr. Bennet: Mertz Tibor
Mrs. Bennet: Egri Márta
Jane: Érsek Obádovics Mercédesz
Elisabeth: Kéri Kitty
Lydia: Sallai Nóra
Kitty: Sipos Eszter Anna
Mary: Császár Réka

Lady Catherine de Bourgh: Venczel Vera
Fitzwilliam Darcy: Oberfrank Pál
Charles Bingley: Szirtes Balázs
Miss Bingley / Miss Ann de Bourgh: Vertig Tímea
William Collins: Háda János
Sir Lucas: Németh Gábor
Charlotte Lucas: Hábermann Livia
George Wickham: Klem Viktor

Rendező: Karinthy Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése