LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. május 24., csütörtök

Michel de Ghelderode: Virágos kert (2012.05.23.)

Új Színház, a Virágos kert című darab utolsó előadása

Osztályzat: 7,5

A nézőtérre bemenve 3 ember már a színpadon fogadott minket. Egy elegáns, öltönyös fickó, egy fodrász és egy sminkes. A darab híradós zenével kezdődött és egyből kiderült, hogy a már színpadon lévő úr nem más, mint a híradó riportere. Tárgyalást közvetített, melyben egy apa bevádolta a fiát, A. Ferencet, a családi vagyon elosztogatása miatt. Az ügyvédnő egyszerre volt a Fiú és az Apa ügyvédje, amit viccesnek szántak, de inkább nevetséges volt. A híradós kezdés jó ötlet volt, és a megvalósítása is remekül sikerült. Számomra ez volt a darabban a JELEN.
Eztuán jött a MÚLT, ami persze nem kötődik konkrét időponthoz, a pusztában fázni és éhezni bármikor lehet. 3 angyal készülődik egy esküvőre. A vőlegény Ferenc, a menyasszony egy kócos lány. A lány neve Szegénység. Nagyszerű volt a szegénység megtestesítése, mindig Ferenc mellett maradt. Amikor Ferenc éhezik, fázik, élete egyik legnehezebb időszakában van, Szegénység mosolyogva mondja, hogy mennyire gyönyörű ez az évszak, hideg van, nincs mit enni. Persze észreveszi, hogy valami gond van, és megkérdezi Ferencet, hogy megbánta-e, hogy őt vette el, hogy boldogtalan-e. Ferenc válasza az, hogy nagyon boldog. Ez magával ragadó jelenet volt. Modern, de ötletes jelenet volt Ferenc megkísértése, vívódása is. Ferenc körül vannak emberek is, ferencesek, de szerintem ők nem sokat lendítettek előre az előadáson, nélkülük ugyanolyan lehetett volna a darab, bár így legalább megjelent az is, hogy voltak követői. Ferencnek van egy hosszú monológja. Ettől valahogy többet vártam volna. Nem mondott semmi különöset, és az előadásmód sem ragadott magával, ráadásul állandóan hátrafelé kellett nézni (a színpad kilógott középen a nézőtérre), szóval nem rázott meg, pedig egy ilyen hosszú monológtól elvárnám. Száraz Dénes előadása flegma, nemtörődöm volt. Elsőre ez nem tetszett, de a köznapi világból kiszakadni, elhagyni azt, valószínűleg akkor lehet, ha ilyen az ember hozzállása.
Eközben kiviláglott a JÖVŐ, ami persze a mi szempontukból akár a múlt is lehetett, de Szt. Ferenc szempontjából mindenképp a jövő volt, életképet láthattunk a ferencesek mindennapjaiból. Főztek. Egyikük zöldségek felhasználásával (bábjáték fomájában) jeleneteket játszott el Szt. Ferenc életéből. Ez volt a darab legjobb része. Vass György előadása élethű volt és szórakoztató.
A darab végén visszajöttek a híradós adások, 6 különböző helyszínről. Szt. Ferenc évfordulója lehetett, mert mindenhol őt ünnepelték, róla beszéltek. Azt hiszem jó lett volna, ha ezzel van vége a darabnak. De még ezelőtt csinosan felöltözött hostessek bevezettek 4 hajléktalant, akiket a korábban megismert ferencesek megebédeltettek. Ez még jó is lett volna, megjeleníteni, hogy Szt. Ferenc élete nem múlt el nyomtalanul, de a pózoló csajszik borzasztóak voltak, és ebből továbbfolyva jött a kötözködő riporter, aki itt már nem is a riporter volt, hanem maga a gonosz, szűk ruhában, valami értelmetlen hablát előadva. Almási Sándor játéka egyébként tetszett, nem azzal volt a baj. Ezután felvonultattak más szenteket is - András apostol, Szent Gellért és Szent Sebestyén - Szent Ferenccel együtt, és mint valami tehetségkutató show-ban győztest hirdettek (hogy mi volt a szempontrendszer nem derült ki), a győztes Ferenc lett. Ha az volt a cél, hogy visszataszító legyen, akkor sikerült, de se megrázó, se elgondolkoztató nem lett. Na jó, ez nem teljesen igaz, én elgondolkoztam, hogy vajon miért Ferenc nyert. De a legrosszabb az volt, amikor a színmű végén Ferenc lelke a semmiben bolyong, és nem tudja az utat.
A két utolós jelenetet leszámítva egyébként élveztem az előadást.
A jelmezekben nem volt semmi különös, nem volt se jó, se rossz. A díszlet viszont nem tetszett. A színpad egy hátrafelé elnyúló végtelenített alagút volt, az oldalán felfestve hol az égbolt, hol a város.

Szereplők:
Száraz Dénes - A. Ferenc (Assisi Szt. Ferenc)
Nemes Vanda - Szegénység
Földes Eszter
Tordai Teri - Ügyvédnő
Almási Sándor - riporter
Galkó Balázs
Sztárek Andrea - Bírónő
Nagy Zoltán - püspök
Papp Zoltán -Apa
Vass György - ferences szerzetes

Rendező: Szikora János

2012. május 21., hétfő

A Csárdáskirálynő (2012. 05.18.)

Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő, operett, Budapesti Operettszínház

Osztályzat: 8,5

Ez a harmadik operett, amit eddig láttam (Cigányszerelem és Csókos asszony után), és szép lassan kezd kialakulni bennem az a vélemény, hogy az operett az egyik legjobb színpadi műfaj. Alapvetően nagyon szeretem a zenét, ezért járok zenés darabokra, de az operett hangulata, vicces-komikus részei teljesen kikapcsolnak, és az ember nem is gondolná, de nagyon jókat lehet nevetni. (Egyébként a legjobban a Cigányszerelem tetszett, utána a Csókos asszony, A Csárdáskirálynő csak a harmadik a sorban.) Az operett zenéje egyrészt operás, másrészt magyar népzenés, illetve magyar nótás.
A 3. sorban ültünk, a 81 éves nagymamámmal, a 83 éves nagypapámmal (akik régen nagyon sokat jártak az Operettszínházba, és minden dalt tudnak kívülről) és a húgommal. A Csókos asszonyt is így láttuk 4-en, akkor a 10. sorban ültünk. A Csókos asszony után a nagyszüleim azt mondták, hogy a prózai részekből egy szót sem értettek, míg így, hogy a 3. sorban ültünk a nagy részét értették a szövegeknek. Elsősorban akkor nem értették, amikor nem a közönség felé beszéltek. (Nem volt mikroport.)
A nagyszüleim kedvence Kerényi Miklós Máté lett. Nekem is nagyon tetszett az alakítása, de egész úton hazafelé azt kellett hallgatnom, hogy "Bóni milyen vicces volt, Bóni milyen ügyes volt, Bóni milyen mozgékony volt, Bóni milyen jól táncolt, stb..." Szendy Szilvi szokásához híven most is nagyszerű volt. Mondjuk nekem inkább a vicces előadásmódja, színészi játéka tetszik, mint az éneklése, de azzal sincs különösebb bajom. Vadász Zsolt hangja nagyon tetszett, és nagyon jól mutattak együtt Lukács Anitával, aki szintén nagyon szépen énekelte ki még a magas hangokat is. Jónak találtam tehát a szereplőpárok kiválogatását. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy még szoknom kell a primadonnák szoprán áriáit. Az operaház szopránjaihoz vagyok jobban hozzászokva, hisz operába egész kiskorom óta járok, és ezeket az operetteket valahogy máshogy éneklik, vagy csak az Operaház adottságai mások (?), de teljesen tiszta volt, és szépen csengő. És mindenképp írnom "kell" Földes Tamásról, akit minden egyes szereplése után egyre jobban szeretek. Őt lehetett a legjobban hallani, a legjobban érteni. És gyönyörű, telt, élettel teli, erős hangja van.

Szereposztás: (osztályzat)

Szilvia: Lukács Anita (8,5)
Edvin: Vadász Zsolt (9)
Stázi: Szendy Szilvi (9)
Bóni: Kerényi Miklós Máté (10)
Feri bácsi: Földes Tamás (10)
Miska / Alfonz: Faragó András
Leopold Mária: Marik Péter
Anhilte: Kállay Bori
Schulteis Arnold: György-Rózsa Sándor
Rohnsdorf ezredes: Dézsi Szabó Gábor
Kiss, közjegyző: Szegedi Andor

2012. május 20., vasárnap

A Szépség és a Szörnyeteg (2012. 05. 14.)

A Szépség és a Szörnyeteg című musical előadás az Operettszínházban 2012. május 14-én

osztályzat: 9,5

A musical műfaj egy igen jó alkotása, mely mesét dolgoz fel. A mese története már önmagában is szép, tanulságos. Hálás téma színpadra való alkalmazáskor, hisz rengeteg képzeletbeli lény szerepel benne.
Az előadás nagyon tetszett, szép a zene, jók az énekek, látványos a koreográfia. Nem titok, a szereposztás miatt mentem el pont erre az előadásra, meg a délutáni 5 órás kezdés is nagyon kényelmes volt.
Az osztályzatom 9,5 (10-est mégsem adhatok...), ezt a szintet a zene, a koreográfia, a szereplők játéka és éneklése, a díszlet, a jelmezek, a látvány mind megütötte.
Bár mese, én személy szerint 6 év, vagy inkább 8 év alatti gyermeket nem vinnék el rá. Szerintem a Szörny jelmeze és az általa kiadott hangok elég élethűek és ijesztőek lettek, nem is beszélve a lövésekről, amiktől még a felnőtt nézők is megijedtek, csak ők utána nevettek, míg a kicsik sírva fakadtak tőle.

A Szereplők zseniálisak voltak. Szabó P. Szilvesztert és Kékkovács Marát eddig amiben csak láttam, mindenben elsőrangúak voltak. Gyönyörűen énekelnek, nagyon jól játszanak. Kékkovács Mara annyira kedves teremtés, teljesen illik hozzá Belle szerepe. Az mondjuk érdekelne, hogy azt a sok szörnyű hangot tényleg Szabó P. Szilveszter adta-e ki magából... Peller Károlyt végre hallottam élőben is, nem hiába vártam ezt az alkalmat, nagyon szép, telt hangja van. Mondjuk inkább vicces volt, mint gonosz, nekem a meséből gonoszabbnak rémlik. Mármint Gaston, akit Peller Károly alakított... És most is nagyon tetszett Csonka András, Földes Tamás, Náray Erika és Vörös Edit. De különben mindenki kiemelkedőt alakított.

Szereposztás:

A Szörnyeteg: Szabó P. Szilveszter
Belle, a Szépség: Kékkovács Mara
Gaston: Peller Károly
Lefou, Gaston szolgája: Oláh Tibor
Lángőr, a gyertyatartó: Csonka András
Perc úr, az óra: Földes Tamás
Teamama, a teáskanna: Náray Erika
Csorbi, a teáscsésze: Z. Lendvai Józsi
Madame de La Nagy Komód: Sz. Nagy Ildikó
Babette, a tollseprű: Vörös Edit
Maurice, Belle papája: Csuha Lajos
D'arque, elmegyógyász: Pálfalvy Attila

2012. május 12., szombat

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté (2012.05.11.)

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának vendégjátéka, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén (2012. május 9-14.) a Thália Színházban

Osztályzat:
összhatás: 6,5

Csetepaté? Volt. Bőven. Nekem talán egy kicsit sok is. Ez persze nem a színészek hibája, ők jól játszottak, de azt hiszem a darab nem tetszett. Sokat-sokat veszekedtek, kiabáltak, verekedtek, szóval iszonyat nagy volt a zsivaj. A jelenetek között megszólaló zene, és a szomorú bohóc megjelenése a színpadon megnyugtató volt, mint valami megmentő érkezett.
A díszlet, a jelmezek fehérek voltak, tulajdonképpen az egész színpad egy nagy fehérség volt. Minden nagyon egyszerű, de kifejező. Az otthon maradt lányok és nők alsóruhában, kombinéban végezték otthoni dolgaikat, csak a férfiak hazaérkezésekor kapták magukra a szintén fehér ruháikat. Így a "csetepaté" közben vérzővé vált emberek sokasága csak úgy vöröslött a sok fehér közepette.
Az előadás különben vicces volt, sokat lehetett rajta nevetni. Szellemes volt a szövegkönyv, és sok helyen a rendezés adta hozzá azt, amitől humoros lett.
A színészek játéka, azt hiszem, jó volt, sikerült beleélnem magam az előadásba, abba, hogy ki milyen ember lehet, és a szünet is meglepetésszerűen érkezett.

Szereposztás:
Toni: István István
Pasqua: Lőrincz Ágnes
Lucietta: Laczkó Tekla
Beppe: Péter Attila Zsolt
Titta Nane: Szotyori József
Fortunato: Nagy Orbán
Libera: Némethy Zsuzsa
Orsetta: Vencz Stella
Checca: Varga Andrea
Toffolo: Galló Ernő
A jegyző: Boros Csaba
Vincenzo: Zákány Mihály
Altiszt: Gaál Gyula
"bohóc": Bándi Johanna

Díszlet, jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Dramaturg: Bodó A. Ottó
Rendező: Keresztes Attila

2012. május 9., szerda

Shakespeare: A velencei kalmár (2012.05.09.)

A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégjátéka, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén (2012. május 9-14.) a Thália Színházban

Osztályzat:
Összhatás: 7,5

Alternatív előadást nézhetett meg, aki eljött a darabra. Már a nézőtérre bemenve sejtettem, hogy nem egy szokványos - beülök a nézőtérre és megnézek egy darabot - előadást fogunk látni, ugyanis fölvezettek minket - nézőket - a színpadra, és a nézőtérhez képest 90°-kal elforgatott széksorokra ültettek minket. Így előttünk maradt egy icike-picike színpad rész, meg egy állványzat. Így hát előttünk, mellettünk, mellettünk-fölöttünk, azaz az állványzaton és még mögöttünk is játszottak a színészek. Szerencsére annyira azért nem volt elvont az előadás, hogy minket is bevontak volna, bár akik az első sorban ültek, kaptak pezsgőt, szivart a kezükbe, és talán még egy kis szódát is, amit a darab elején egymásra locsoltak a szereplők.
A szünet után visszatérve meglepődve tapasztaltam, hogy a kis nézőterünket 90°-kal elforgatták, vagyis ezúttal már a valódi nézőtér felé fordulva kísérhettük figyelemmel a történéseket. A függöny hol leeresztve, hol felvonva volt, tehát továbbra is voltak részek, amik kicsi színpadon történtek, de Antonio tárgyalására felhúzták a függönyöket. A nézőtér közepén felépített kisszínpadon foglalt helyet a vádlott, a dózse az emeleti nézőtér legmagasabb pontjára ült, szintén az emeleti nézőtéren helyezkedett el az Antonio barátaiból verbuválódott tömeg, míg a vádló Shylock egy emeleti páholyban élvezte - eleinte - a vádlott gyötrődését. Hatásos volt ez az elhelyezkedés, szépen kihasználták a színház teljes terét.
A darab számomra nem volt shakespeare-i, mai ruhákban, teljesen mai nyelvezettel beszéltek benne, néhány mondattól eltekintve, ami számomra Shakespeare stílusát idézte. Körülbelül az első 10 percben azon gondolkoztam, hogy ez vajon tényleg Shakespeare velencei kalmárja-e. Utána elkezdett a történet az általam várthoz hasonlítani, de persze teljesen más stílusban. Az első sokk után sikerült feloldódnom, nagyon élveztem az előadást, ritkán van részem ilyesmiben. Nekem leginkább Pálffy Tibor alakítása tetszett, ő hozott humort, az amúgy keserű történetbe.

Szereposztás:
a velencei Dózse: Nemes Levente
Antonio, velencei kalmár: Mátray László
Bassanio, Antonio unokaöccse és barátja: Kolcsár József
Gratiano: Diószegi Attila
Salarino: Márton Lóránt
Salanio: Nagy Kopeczky Kálmán
Lorenzo, Jessica szerelmese: Nagy Alfréd
Lanzelo Gobbo, Shylock szolgája: Erdei Gábor
Öreg Gobbo, Lanzelo apja: Kőmíves Mihály
Shylock, gazdag zsidó: Szakács László
Tubal, zsidó, Shylock barátja: Nagy Lázár József
Portia, gazdag hölgy: Kicsid Gizella
Nerissa, Portia komornája: Gajzágó Zsuzsa
Jessica, Shylock leánya: Szalma Hajnalka
Marokkó és Aragónia hercege, a kérők: Pálffy Tibor

ének: Szilágyi Zsolt
fuvola: Boldizsár Szabolcs

rendező: Bocsárdi László

2012. május 8., kedd

Veled, Uram! (2012.05.07.)

Osztályzat:
Összhatás: 7
Zene: 7,5
Szöveg: 4
Koreográfia: 9

A Veled, Uram! című rockopera a méltón híres István, a király folytatása. Csak épp nem olyan jó...
A darab próbál hasonlítani elődjéhez, sok mondat és dallam visszatér. Sőt, A kiátkozott című rockoperából egy teljes dalt átvettek. A dalok kevésbé fülbemászók, nyilván újítani akartak, így sok helyen elég disszonáns lett, ami persze lehet, hogy csak első hallásra furcsa. A zene ellenben - főleg a táncos részeknél - monumentális, dallamos, nagyon tetszett. Azonban a szöveg néhol annyira együgyű, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek. Ez azért zavart rettentően, mert az István, a királyt egy kifejezetten jól megírt darabnak tartom, frappáns szövegkönyvvel.
A díszlet, a jelmez és a tánc-koreográfia viszont roppant látványos. Koppány embereinek (a "pogányoknak") a táncai magával ragadóak. A darab legjobb része - ami nekem a leginkább tetszett - is hozzájuk és a táltosokhoz kapcsolódik, amikor is Imre herceget alávetik az ősi tűzpróbának. Imre herceg maga is meglepődik, hogy túléli, de méginkább meglepődnek a táltosok. Innentől kezdve ők is Imrét támogatják, azaz támogatnák, mert Imre másnap meghal.
Azt a megjegyzést még hozzáfűzném a koreográfiához, hogy amikor azt éneklik, hogy nem hátrálnak meg, akkor jobb lenne nem hátrafelé lépkedni. És nem tetszik az sem, ahogy Imre herceg bekapcsolódik a táncba. Ezek miatt adtam rá csak 9-est.
A színpad sötét, kavargó, jól jellemzi ezt a zivataros időszakot. A fényeket remekül kihasználják, ez is sokat segít a látványon.
És még egy dolog, ami borzasztó volt: István egy tutyi-mutyi alak a darabban. Nem hiszem, hogy egy megkoronázott magyar királyt, a saját udvarában lefoghattak, földön cibálhattak volna. Pedig Sasvári Sándor remekül eljátszhatta volna a fenséges magyar királyt is.
Vászoly (Vazul) gyermekei jól lettek kitalálva és kiválasztva - Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint. Hihető, ahogy egymással, illetve a szüleikkel játszanak, a dalaik és a szövegeik jól megírtak. Nekem tetszett benn az az ív, hogy mindhárom király akar lenni, és azt akarják, hogy a többiek őt szolgálják, de amikor felmerül a lehetőség, hogy az apjuk legyen a király, akkor mindhárman vállalnák érte a szolgaságot.
Illett a szerepéhez Mészáros Árpád Zsolt is. A hangja nekem továbbra sem tetszik, de megjelenésében és játékában kiváló Orseolo Péter volt.
Nem is kérdés, Zobor táltos - Pirgel Dávid - lett a kedvencem a darabban. Hozzá kötődik a kedvenc (tűzpróbás) részem.  Szomor György kitűnően énekelte el a Tordának írt dalt, csak épp a dal nem lett a legjobb. Eléggé hajaz a "Véres kardot hoztam"-ra az István, a királyból, de nem ér fel hozzá. Az volt az érzésem az egész darab alatt, hogy valami nagyon hasonlót akartak csinálni, de szerintem jobb lett volna, ha ezt az elvárást kicsit elengedik.
Janza Kata nagyon szépen énekel, de nekem sokszor olyan a színpadon, mint valami bábu, akit valakik a színpad mögül mozgatnak. De egyébként nagyon meg voltam vele elégedve. Kimondottan tetszett még Feke Pál és Pálfalvy Attila is.
Míg az István, a király a Magyar Himnusszal, a Veled, Uram! az ősi Magyar Himnusszal, a Boldogasszony Anyánkkal ér véget, engem megérintett, és szerintem Vágó Bernadett szépen énekelte el.


Szereposztás:
István király: Sasvári Sándor; Gizella: Füredi Nikolett
Orseolo Péter: Mészáros Árpád Zsolt
Vászoly: Feke Pál; Ilon: Janza Kata
Imre herceg: Barkóczi Sándor; Krisztina: Vágó Bernadett
Torda táltos: Szomor György; Zobor táltos: Pirgel Dávid
Aba Sámuel: Németh Attila
Gellért püspök: Mati György
Német követ: Pálfalvy Attila
Pápai legátus: Ambruzs Ádám
András, Béla, Levente: Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint

Rendező: Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Szörényi Levente
Szövegíró: Bródy János

2012. május 7., hétfő

Dalok új szólamban 6.

2012. május 5. Soroksári Táncsics Mihály Művelődési Ház

Osztályzat:
Rendezvény: 7
Műsor: 8,5

Fellépők:
Szabó Dávid
Szabó P. Szilveszter
Mészáros Árpád Zsolt
zongorakíséret: Kéménczy Antal

A Dalok új szólamban sorozaton alkalmanként 3 meghívott művész szórakoztatja a közönséget. Énekelnek - mindenfélét, amihez épp kedvük van - viccelődnek, beszélnek magukról, egy-egy szerephez való viszonyukról, szóval körülbelül kétszer egy órában "nézhetjük, ahogy nézik, ahogy nézzük őket".
Mivel most voltam először ilyen előadáson, nem tudhatom, hogy máskor mennyire mélyek ezek az önkinyilatkoztatások, de a maiak elég komolyak voltak. Szabó Dávid beszélt arról, hogy miért Istenhez szóló dalokat hozott, Mészáros Árpád Zsolt arról, hogy mennyire bántó tud lenni a média igaztalan rágalomhadjárata, Szabó P. Szilveszter pedig a magyar virtusról. Mindhárom megérintett, nagyon örültem, hogy egy ilyen programon helyet kap Isten, és nagyon tetszett Szilveszter magyar zenéről, a magyarok mulatni tudásáról szóló rövid értekezése. Nagyon közel áll a szívemhez a magyarság kultúrája, különösképp a zenéje, és teljesen fellelkesített ez a kis véleménynyilvánítás.

Éneklés terén körülbelül azt adták, amit vártam tőlük. Szabó P. Szilveszter sosem okoz csalódást. Általában jobban törekszik a megfelelő előadásra, mint a dallamos éneklésre (amit én személy szerint sajnálok), de nagyon szép tisztán énekel, és mindig kiénekli, amit akar.  Voltak vicces beszólásai a többiek felé, és a már említett komoly elbeszélése a szívemhez szólt. Esti előadása miatt egy kicsivel a műsor vége előtt el kellett mennie, de nem csinált nagy ügyet belőle - bár sok vicc elsütésére adott alkalmat Dávidnak és Árpádnak - amikor eljött a távozás ideje, egyszerűen kisétált a színpadról. Mészáros Árpád Zsolt hangját és éneklési stílusát én személy szerint nem annyira szeretem. Befeszíti a hangját a torkába, nekem ez a hangképzés nem tetszik. De tudok olyanokról is, akiknek ő a kedvence. Véleményem szerint ma Szabó Dávid énekelte a legnehezebb dalokat. Nem tudok sokat hozzáfűzni, nagyszerű volt! Tetszett ahogy és amiket mondott, sokat nőtt ma a szememben.
Legjobban az tetszett, amikor hárman együtt énekeltek, nagyon jól szólt!
Szeretném a zongoristát - Kéménczy Antalt - külön kiemelni, aki 3 nappal ezelőtt tudta meg, hogy játszania kell ma délután. Nagyon ügyes volt!
Összességében egy szórakoztató két órás műsort hallgathattunk/nézhettünk meg.

A 13. sorba vettem jegyet, az interneten láttam, hogy még huszadik sor is van. Ehhez képest mi a 13. és egyben utolsó sorban ültünk. Sok mindent nem hallottunk, konkrétan a beszédeknek körülbelül a felét, vagy még többet. Mögöttünk nyitva volt az ablak, amin bejött a kinti zaj, ráadásul szórólapokat is pakoltak a mögöttünk lévő asztalon, ami nem tartott sokáig, mégis bosszantó volt, miután 4000 Ft-ért (ami színházi árkategória) vettük a jegyet. Szerintem egy ilyen előadásra, ahol nem csak éneklés, hanem beszélgetés is van, és nem tökéletes a hangosítás, a tizedik sornál hátrébb nem szabad ülni. Van kedvem máskor is elmenni, de csak akkor, ha 1-6. sorba kapok jegyet.