LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. május 21., hétfő

A Csárdáskirálynő (2012. 05.18.)

Kálmán Imre: A Csárdáskirálynő, operett, Budapesti Operettszínház

Osztályzat: 8,5

Ez a harmadik operett, amit eddig láttam (Cigányszerelem és Csókos asszony után), és szép lassan kezd kialakulni bennem az a vélemény, hogy az operett az egyik legjobb színpadi műfaj. Alapvetően nagyon szeretem a zenét, ezért járok zenés darabokra, de az operett hangulata, vicces-komikus részei teljesen kikapcsolnak, és az ember nem is gondolná, de nagyon jókat lehet nevetni. (Egyébként a legjobban a Cigányszerelem tetszett, utána a Csókos asszony, A Csárdáskirálynő csak a harmadik a sorban.) Az operett zenéje egyrészt operás, másrészt magyar népzenés, illetve magyar nótás.
A 3. sorban ültünk, a 81 éves nagymamámmal, a 83 éves nagypapámmal (akik régen nagyon sokat jártak az Operettszínházba, és minden dalt tudnak kívülről) és a húgommal. A Csókos asszonyt is így láttuk 4-en, akkor a 10. sorban ültünk. A Csókos asszony után a nagyszüleim azt mondták, hogy a prózai részekből egy szót sem értettek, míg így, hogy a 3. sorban ültünk a nagy részét értették a szövegeknek. Elsősorban akkor nem értették, amikor nem a közönség felé beszéltek. (Nem volt mikroport.)
A nagyszüleim kedvence Kerényi Miklós Máté lett. Nekem is nagyon tetszett az alakítása, de egész úton hazafelé azt kellett hallgatnom, hogy "Bóni milyen vicces volt, Bóni milyen ügyes volt, Bóni milyen mozgékony volt, Bóni milyen jól táncolt, stb..." Szendy Szilvi szokásához híven most is nagyszerű volt. Mondjuk nekem inkább a vicces előadásmódja, színészi játéka tetszik, mint az éneklése, de azzal sincs különösebb bajom. Vadász Zsolt hangja nagyon tetszett, és nagyon jól mutattak együtt Lukács Anitával, aki szintén nagyon szépen énekelte ki még a magas hangokat is. Jónak találtam tehát a szereplőpárok kiválogatását. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy még szoknom kell a primadonnák szoprán áriáit. Az operaház szopránjaihoz vagyok jobban hozzászokva, hisz operába egész kiskorom óta járok, és ezeket az operetteket valahogy máshogy éneklik, vagy csak az Operaház adottságai mások (?), de teljesen tiszta volt, és szépen csengő. És mindenképp írnom "kell" Földes Tamásról, akit minden egyes szereplése után egyre jobban szeretek. Őt lehetett a legjobban hallani, a legjobban érteni. És gyönyörű, telt, élettel teli, erős hangja van.

Szereposztás: (osztályzat)

Szilvia: Lukács Anita (8,5)
Edvin: Vadász Zsolt (9)
Stázi: Szendy Szilvi (9)
Bóni: Kerényi Miklós Máté (10)
Feri bácsi: Földes Tamás (10)
Miska / Alfonz: Faragó András
Leopold Mária: Marik Péter
Anhilte: Kállay Bori
Schulteis Arnold: György-Rózsa Sándor
Rohnsdorf ezredes: Dézsi Szabó Gábor
Kiss, közjegyző: Szegedi Andor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése