LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. július 11., szerda

I love musical (2012.07.10.)

A Budaörsi Játékszín előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Osztályzat: 8,5

Az előadás tulajdonképpen egy musical-est volt, különböző musicalekből énekeltek el dalokat, nagyon jó koreográfiával kísérve. Igazán mutatósra sikerültek a látvány, a táncbetétek, pedig díszlet nem nagyon volt, és a dalválasztás is nagyszerűre sikeredett.
A leírás alapján azt hittem, hogy a sok különálló dalból valamiféle történet kerekedik majd ki a színpadon, számomra ez elmaradt, és hiányoltam, de csak azért mert számítottam rá.
Aki szereti a musicaleket, és nem csak a történetüket, hanem a zenéjét, menjen el egy alkalommal és nézze meg az előadást! Nekem nagyon tetszett, és az énekesek nagy részével is elégedett voltam. Akik a legjobban tetszettek: Stróbel Dóra, Csengeri Attila, Pásztor Ádám, Illés Dániel. Gulyás Balázst azért emelem ki, mert bár énektechnikailag nem ő tetszett a legjobban, de sikerült végigénekelnie egy éneket a Valahol Európában című musicelből, hangosítás nélkül, és még hallani is lehetett. Ezt leszámítva a hangosítás teljesen jó volt.

Szereplők:
Csengeri Attila
Gregor Bernadett
Gulyás Balázs
Illés Dániel
Jegercsik Csaba
Kecskés Tímea
Laurinyecz Réka
Molnár Gyöngyi
Páder Petra
Pásztor Ádám
Pikali Gerda
Rácz-Koncz Eszter
Stróbel Dóra
Szakács Tibor

Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Fógel Adrienn
Zenei vezető: Csengery Dániel
Korrepetítor: Grósz Zsuzsanna
Koreográfus: Kadala Petra, Molnár Éva
Rendező munkatársa: Bíró Dénes
Rendező: Salamon Suba László

2012. július 7., szombat

Bál a Savoyban (2012.07.05.)

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban revüoperett
Helyszín: Városmajori Szabadtéri Színpad

Osztályzat: 9,5 (Ez leginkább az operett műfajnak és a szövegkönyvnek szól.)
Humor: 10
Énekesek: 9,5
Szövegek: 9,5
Tánc: 5

Mint már korábban írtam, nagyon megszerettem az operetteket, ezt az érzést ez a mostani előadás tovább erősítette. Azért a primadonnák énekei továbbra sem a kedvenceim. Az operett előadás teljesen kikapcsol, felhőtlen szórakozást nyújt. Hmmm... felhőtlen szórakozás?? Na, felhő mégiscsak volt, nem is kevés, és nem kevés eső esett le belőle. Néhány percig annyira hangosan kopogott az eső a sátortetőn, hogy nem sok mindent lehetett hallani, a színészek is folyton a karmestert nézték ének közben, gondolom ők sem annyira hallották a zenét. Az eső nagyon becsapott oldalról, szegény zenészek igen megáztak, a rézfúvósok háta szerintem tocsogott a sok víztől, de néha még a színpad közepe felé ülő hegedűsök is befordultak, hogy ne ázzon meg a hangszer. Rossz volt nézni, de ez senkinek nem a hibája, csak leírtam. Mindenesetre a Városmajori Szabadtéri Színpadon eső miatt sem marad el az előadás.

Az a jó az operettben, hogy a néző már előre ismeri a csavart, azaz nagyon jót lehet mulatni a bonyodalmakon. Nagyon vicces, hihetetlen jókat lehet nevetni.
A férfi énekeket nagyon szeretem benne, mind a bonvivánét, mind a komikusét. Egyházi Gézát már hallottam énekelni, és amellett, hogy az előadás egy operett volt, Egyházi Géza személye volt, ami miatt elmentem az előadásra. Nem is csalódtam, most is nagyon szép a hangja. Galambos Lilla szépen, tisztán énekel, de ezeket a nagyon magas hangokat én személy szerint nem annyira szeretem. Viszont az előadás alatt Galambos Lillát egyre jobban megkedveltem, jól játszott.
Az operett sajátja lehet, hogy most is a szubrettek lettek a kedvenceim. Pásztor Ádám remekül játszott, nagyon szépen énekelt. A szövegei nagyon jók voltak, egyes részek szerintem nyelvtörőnek is elmentek volna. Török Anna is tetszett, szép, finom hangja van, jól énekelt. Kifejezetten élveztem, hogy nem annyira profi táncosok, Török Annán néha látni lehetett, hogy a szemeivel jelez Pásztor Ádámnak, hogy most figyelj, mert ugrok, kapj el! Szóval nem annyira gyakorlott artisták és táncosok, de nagyon aranyosak voltak, jól énekeltek. Pásztor Ádám neve ezentúl hívogatólag fog hatni rám, ha meglátom egy szereposztásban. Langer Soma szerepe is vicces volt, jól adta elő.

Egy másik előadás kapcsán már írtam a Városmajori Szabadtéri Színpad hangosításáról. Ezen az előadáson teljesen jól működött a hangosítás, pedig nem is egy prózai, hanem zenés darabról volt szó. Én viszonylag elől ültem, elég hangos volt minden, szinte túl hangos is, nem tudom, hogy ez hátul is ilyen hangos volt-e, vagy pont jó. De inkább hangos legyen, mint halk... Mindenesetre végig egyforma volt, minden mikroport működött, amikor kellett, nem sípolt, nem volt vele semmi gond.

Ami nem annyira nyerte el a tetszésem, az a tánc volt. Egy operettben többet várnék a táncosoktól. Nem volt elég technikás, látványos, és nem is tudták rendesen a táncokat. Amit tudtak is, valahogy olyan furán hatott, mintha nem profi táncosok lennének.

A zenekar nagyszerű volt. Minden elismerésem az övék, hogy a viszontagságok ellenére gond nélkül végigjátszották az előadást. Volt, hogy annyira rájuk esett az eső, hogy azt hittem a karmester leinti a darabot és egy 10 perc szünetet rendel el, amíg az eső picit alábbhagy. Nagyon élveztem, hogy a színpadon volt a zenekar, és teljesen látni lehetett őket is meg a karmestert is. Tetszett ahogy a karmester és a színészek végig figyeltek egymásra.

Mindenkinek ajánlok minden operettet és egyéb zenés előadásokat, amikben a fent említett színészek szerepelnek!

Szereposztás (osztályzat):
Henry Márki: Egyházi Géza (9,5)
Madeleine, a felesége: Galambos Lilla (8,5)
Musztafa: Pásztor Ádám (10)
Daisy Parker, zeneszerző: Török Anna (9)
Tangolita: Csonka Zsuzsanna (8,5)
Celestin, ügyvéd: Kökény Pál (8)
Pomerol: Langer Soma (9)

Váci Szimfonikus Zenekar
vezényel: Farkas Pál
Koreográfus: Szamosi Judit
Díszlet: Szolga István
Jelmez: Csonka Zsuzsanna
Csere László rendezése nyomán színpadra állította: Török Tamás

Rómeó és Júlia musical (2012.06.20.)

Ehhez az előadáshoz talán nem kell túl nagy reklámot csinálni. Nem véletlenül sikeres! Már Shakespeare azonos című drámája is elég híres, de a musical is komoly pályát futott be. Az eredeti történethez képest vannak benne változtatások, karakterek, szerepek, de a lényegén nem sokat változtattak.
A zene monumentális, és bár bizonyos dalok kicsit túlságosan is sokat szerepelnek a rádióban, azért nagyon jók! Vannak benne vicces, szerelmes, és nagyon komoly, megrázó énekek egyaránt.
A koreográfia, a táncok, az artista jellegű szerepek fergetegesek, és a zene mellett igen mutatósak, vagyis a színpadi megjelenésről csak jót tudok mondani. Nagyon tetszett.

Osztályzat: 9
Látvány, koreográfia: 10
Énekesek: 8,5
Színészi játék: 8,5
Énekszöveg és próza: 9,5

A szereplők is igen kitettek magukért.
Vágó Bernadettet most láttam először olyan szerepben, amiben igazán tetszett. Nagy hangterjedelem kellett hozzá, de nagy hang nem, Júlia olyan kis törékeny lány, Bernadetthez illő szerep. Ebben az újfajta szereposztásban csupa fiatal férfi szerepel, ami iszonyatosan furcsa, de igazából, a dráma eredeti szereplői még fiatalabbak, így megpróbáltam beleélni magam a korosztályba és egész jól sikerült. Kicsit furcsa is talán már a másik szereposztás, ahol mindenki kb. kétszer olyan idős, mint amit játszik. Kocsis Dénes tetszett a szerepben, jól is énekel, egyszer volt, hogy egy sor végén a magas hangokat nem tudta kiénekelni, de egy két órás színpadi műben, ahol valaki szinte végig színpadon van, ez az egy hiba megengedhető, főleg, hogy a többi részt jól elénekelte, ráadásul utána még magasabb hangokat is kiénekelt.
Egyszer sok-sok évvel ezelőtt is láttam a darabot, kb annyira emlékszem belőle, hogy a Dada nem tetszett, mert nem tudta kiénekelni, amit kellett neki. Azóta az akkori Dadát - Polyák Lilla - nagyon megszerettem, és kétszer láttam újra a darabot (tetszik a darab, de nem annyira hogy háromszor is megnézzem, viszont a félárú jegyeknek nem tudok ellenállni, ha jó az időpont...) más és más Dadával, és eddig senkitől sem hallottam jól elénekelni, arra jöttem rá, hogy nagyon nehéz lehet az a dal. (A harmadik Dada Nádasi Veronika volt, és őt is hallottam már nagyon magas és nehéz dalt énekelni.) Komolyan az jutott eszembe, hogy kicsit át kéne írni, sokkal szebb lehetne az az ének. Mindenesetre Náray Erikát szeretem és a fentieket leszámítva jó Dada volt.
Novemberben is nagyjából ezzel a szereposztással láttam a darabot, Brasch Bence akkor nem annyira tetszett. Olyan akadozva mozgott, valahogy nem annyira volt otthon a szereplésben. DE mostanra egész jól beletanult, sokkal jobban tetszett az egész előadásmódja, a táncai, összességében meg voltam vele elégedve, és élveztem, hogy láthatok egy ilyen kb. fél év alatt végbement fejlődést. Kádár Szabolcs is egy jót alakított, tetszett ahogy játszik és ahogy énekel.
Akik a legjobban tetszettek: Sándor Péter, Szomor György és Kerényi Miklós Máté voltak. Sándor Péternek legjobban az éneklése tetszett. Megrázó a dal, amit elénekel, sokféle hangszínt és stílust használ, hol szomorú és megalázott, hol dühös, harcoló jellem. A két kedvenc dalom a "Mit ér a hit" és a "Hogy mondjam el". Szomor György remekül alakítja ezeket a drámai, monumentális és megtört karaktereket. Kerényi Miklós Máté ebben a darabban az elején vicces figura, a végén egy magára maradt, reményvesztett ember lesz, mindkettőt jól adta.

Tehát mindenkinek - aki nem nagyon utálja magát a történetet - ajánlom a darabot. Jók a színészek, jó a zene, csodálatos a látvány!


Szereposztás (osztályzat):
Rómeó: Kocsis Dénes (9)
Júlia: Vágó Bernadett (9)
Tybalt: Sándor Péter (9,5)
Escalus, Verona hercege: György-Rózsa Sándor (9)
Capulet: Csuha Lajos (9)
Capuletné: Janza Kata (7,5)
Montague-né: Csengeri Ottília (8,5)
Dada: Náray Erika (8,5)
Lőrinc barát: Szomor György (10)
Mercutio: Brasch Bence (8,5)
Benvolio: Kerényi Miklós Máté (10)
Paris: Kádár Szabolcs (9)

2012. július 1., vasárnap

Méhul: Hadrianus (2012.06.20.)

Francia - magyar együttműködés keretében, a Palazzetto Bru Zane és a Művészetek Palotája közös szervezésében jött létre az előadás. Az előadott mű pedig Etienne-Nicolas Méhul (1763-1817) Hadrianus című operája volt. A darabot utoljára 1801-ben adták elő, azóta a világon először most, a Művészetek Palotájában hangzottak fel a dallamok. Nem azért, mert nem elég jó a játszáshoz!

Az osztályzatom minden tekintetben 10-es.

7 francia szólista érkezett az opera bemutatására, akiket az Orfeo zenekar és a Purcell kórus kísértek, Vashegyi György vezényletével. A zenekar és a kórus az adott műfajban a legjobbak közé sorolható. A szólisták is gyönyörűen énekeltek, név szerint:
Emirene: Gabrielle Philiponet
Sabine: Jennifer Borghi
Adrien: Philippe Do
Pharnaspe: Philippe Talbot
Cosroes: Marc Barrard
Rutile: Nicolas Courjal
Flaminius: Jean Teitgen

Az opera zenéje dallamos, a történet tanulságos, a mű nem túl hosszú, tehát szerintem bárki számára hallgatható, sőt élvezetes! Mi legalábbis nagyon nagyon élveztük! És a közönség is. Itt aztán volt vastaps és ováció a közönség részéről! Az előadásról felvétel készült, ami feltételezem, hogy megvásárolható lesz.

A Művészetek Palotájában egyre gyakoribbak a koncertszerű opera előadások. Nincsenek kosztümök, nincsen színészi játék, itt tényleg csak a zene, az éneklés és a zenélés van jelen! Azért néha érdemes ellátogatni az Operaház kosztümös előadásaira is!