LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2013. május 28., kedd

Öt tánc - Modern balett est (2013.05.28.)

Modern balett. Ha valaki 2 éve azt mondja nekem, hogy jegyet fogok venni egy ilyen előadásra, azt hiszem jót nevettem volna. Először kosztümös balettre merészkedtem el, aztán olyan félig ilyen, félig olyanra, az operabérletemben volt. Nagyon tetszettek. Aztán a kezembe került egy képes kiadvány az Operaház balettosairól, ahol mindenkiről volt egy-egy kép ugrás, forgás, vagy valami mozdulat közben. Teljesen lenyűgöztek a fotók, látszott rajtuk, hogy ezek a táncosok a testük minden porcikájának mozgását uralják. Amikor a húgom mondta, hogy vegyünk jegyet erre az előadásra, nem tudtam nemet mondani. Jól tettem. :-)
5 külön előadás, bár az utolsó kettő között volt kapocs.
Az első három nagyon tetszett, a negyedik jó volt, az ötödikkel nem tudtam mit kezdeni. Más a humorérzékem, mint az emberek többségének, úgy tűnik.

1) M. Richter / D. Dawson
A napfény természete

Két táncos. Popova Aleszja és Bajári Levente.
Ketten tácoltak, betölötték az egész színpadot. Gyönyörű volt. A zene sajnos a tánc vége előtt abbamaradt (erről külön írok), de ők tovább táncoltak. Külünleges volt, ahogy zene nélkül mozognak, ugranak, együtt vannak. Meg is kapták jutalmukat, az este legnagyobb tapsa az övék volt. És az egész táncot áthatotta a cím, A napfény természete. Nagyon illet rá!

2) R. Wagner / W. Eagling
Duett

Szintén egy kettős. Ezúttal Radinya Dace és Bakó Máté. Csodálatos zene (ezúttal élő), nagyon szép tánc, összhang. Nem nagyon tudok mit írni ezekről a táncokról, csak ültem ott, ámultam és bámultam. Ha csak sétálnak, az is szép!

3) P. Glass / Lukács A.
Örvény

Kétség kívül ez az előadás nyűgözött le a legjobban. Sokan voltak a színpadon, nyilván így könnyebb fokozni a látványt. A zene is és a tánc is ÖRVÉNY volt, tényleg, végig. Csodálatos.

4) W. A. Mozart / J. Kylián
Petite Mort
5) W. A. Mozart / J. Kylián
Hat tánc

A két előadás különböző volt, de egyes elemeket átemeltek egyikből a másikba, így mégis kissé összemosódott.
A Petite Mort még egész klasszikus jellegű volt. A férfiak karddal táncoltak, ami szerintem egész látványos lett, viszont a nők belebújtak valami gurulós szekrényszerű fekete ruhába. Ez nem annyira tetszett, de  még bevette volna a gyomrom, ha a Hat tánc előadásban nem erőltetik annyira ugyenezt a témát, ahol már teljesen elvadulva gurultak benne ide-oda, ráadásul a férfiak. Az, hogy a végén a szívverésem is elállt, hogy vajon a gurulós csoda a zenészeken landol-e, nem rontott tovább a helyzeten. Épp csak nagyon megijedtem. A Hat tánc-ban 14-en táncoltak. Mintha az Amadeus című filmből 14 Mozart lépett volna elő, nevetségesek voltak, tiszta idióták. A nők ruhája fehér alsóruha féle volt, a férfiaké csak fehét nadrág (alsónadrág?). A nők haja kócos, a fériaké fehér paróka, és mindenkiéből szállt a fehér por, ha megrázták, vagy épp megütötték a fejüket. Szóval nekem ez a koreográfia, vagy mi egyáltalán nem tetszett, úgyhogy elhatároztam, hogy megpróbálok a mozdulatokra figyelni. Minden bizonnyal nehéz volt eltáncolni, és ebben is mindenki nagyon ügyes volt, de hogy mi is volt ez, én nem értettem. A színházban szinte mindenki nevetett, úgy tűnt, tetszett a közönségnek, és nagyon nagy tapsot kaptak. Néha én is nevettem, de őszintén szólva csak kínomban.

Mindenesetre ez az utolsó tánc sem tudta elnyomni az első hármat, ami teljesen lenyűgözött, most is látom magam előtt a táncokat. És mivel meghívtak péntekre ugyanerre az előadásra... Azt hiszem ez magáért beszél.

Az este teljes szereposztása megtekinthető ITT.
Két gondolatfoszlány:
- Az első, amit mindenféle utánajárás nélkül írok, de az biztos, hogy ennek valahogy a végére fogok járni. Van 5 külön előadás, zenével kísért tánc. Az első és a harmadik miért nem élő zenével megy? Ott ül a zenekar, a második, negyedik és ötödik táncot ők kísérik. Nem értem. És az első táncban, A napfény természete címűben a hangtechnika felmondta a szolgálatot. Reccsent egyet, azután elhallgatott. A táncosok végigtáncolták, a közönség lélegzetét visszatartva figyelt. Amikor vége lett kitört a taps, az ováció. Meg is érdemelték. A táncosok, ők igen. Különleges, örök emlék marad, de akkor is azt gondolom, hogy ez nem teljesen normális...
- A másik a közönség. Néha nem értem őket. Az egyik tánc nyitánnyal kezdődött (nem volt valami hosszú, épp csak volt...). A karmester vezényel, a zenekar játszik, a közönség pedig... beszélget. Jó, hogy balettre jöttek, nem hangversenyre, de ez mégiscsak a Magyar Állami Opera előadása! Itt pedig zene van, ha épp nincs tánc, a zenét kell hallgatni. Kellene.

2013. május 15., szerda

Szép nyári nap (2013.05.14.)

A Neoton zenekar dalait alapul véve iródott a történet. Hol vicces, hol megrázó, hol elgondolkoztató. A hetvenes évek egy szeletét mutatja be a darab. Vannak, akik együtt élnek a rendszerrel, vannak, akik küzdenek ellene, van, aki elmenekülne, de rájön, hogy akkor nem változik semmi. Szóval adott a cselekmény (ami szerintem komoly, és nem lagymatag, hogy na, írjunk valamit ezekhez a dalokhoz), és rengeteg dal, aminek nagyrészét mindenki hallotta már itt vagy ott. Az Operettszínház színészei szerintem remekül játszották el a történetet és énekelték el a számokat, amik nem velük váltak híressé. Nagyon tetszett a szereposztás, szerintem igazán jól el lettek találva, hogy ki kit játszon. Szabó Dávidhoz illett a rendszerrel nem megalkuvó, frissen leérettségizett, továbbtanulni akaró srác szerepe, míg Vágó Zsuzsihoz is a jól fésült, eminens tanuló, akinek az édesanyja az osztályfőnök. Szulák Andrea és Csonka András is nagyon tetszett, hihetetlenül jól játszották a szerepüket (nem is tudom miért lepődök meg ezen még mindig), és nekem nagyon úgy tűnt hogy ők is élvezik, persze ezt nem tudhatom. Vágó Bernadett és Szerényi László is jók voltak, össze is illettek a darabban, és tényleg olyan kisiskolások voltak. Az azért fura, hogy valaki harminc akárhány évesen tinédzsert játszon és ne legyen zavaró. Bár ez ebben a színházban nem egyedülálló, ott van pl. az Abigél is, ott sem zavaró, hogy a színészek közül néhányan 20 évvel idősebbek a szerepüknél. Lám, mennyit tesz a smink és a jelmez, no meg a darab hangulata, a szövegek, a zene, szóval minden együtt. Kerényi Mátéhoz szerintem az ilyen szerepek illenek, a kis vicces figura szerepek. Peller Annával nekem kicsit furcsák együtt, de pont ebben a darabban még ez sem volt zavaró, hisz azt hiszem, itt ők direkt nem voltak egymáshoz valók, legalábbis külsőleg. Szenzációs ötletnek tartom Csepregi Éva bevonását a darabba. És azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így, a közönség őrjöngött, amikor megjelent a színpadon.
Egy nagyon jó hangulatú kis darab, remek zenével. Mintha egy Neoton koncerten lettem volna, egy igazi retro-buli elevenedett meg a színpadon, amihez a nézők is hozzátették a magukét a nézőtéren.

Osztályzat: 10 (nem is lehetne más!)
Szereposztás:
Péter: Szabó Dávid
Juli: Vágó Zsuzsi
Margó: Peller Anna
Ria: Vágó Bernadett
Sanya: Szerényi László
Öcsi: Kerényi Miklós Máté
Panni néni: Szulák Andrea
Tóth Antal: Faragó András
Rózsika: Oszvald Marika
Kovács: Csonka András
a pesti művésznő: Csepregi Éva

Író: Böhm György, Korcsmáros György
Rendező: Somogyi Szilárd
Koreográfus: Duda Éva
Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Kemenesi Tünde

2013. május 9., csütörtök

Arzén és levendula (2013.05.08.)

Joseph Kesselring: Arzén és levendula
- bűnügyi bohózat -

Bűnügyi is volt, meg bohózat is, csak úgy hullottak az emberek, méghozzá két kedves öreg hölgy jóvoltából. Amikor az unokaöccs rájött, hogy ki is a két vénasszony, totál kiborul, némileg érthető módon. Nagyon vicces a darab, sokat nevettünk, de a második felvonás nekem már túl erőltetett volt, így azt nem élveztem annyira, mint az elsőt. Viszont sokaknak tetszhet, pont az abszurditása miatt, jelezte ezt a fel-felharsanó kacagás a nézőtéren.
A színészek játéka tetszett, csoda, hogy néha nem nevetik el magukat az ilyen előadások közben.
Kellemes, könnyed esti kikapcsolódás. Elsősorban felnőtteknek ajánlanám, de voltak a nézőtéren gyerekek is, hogy ők mit értettek belőle, azt nem tudom.
Szereposztás:
Abby: Tóth Éva
Martha: Csernus Mariann
Teddy: Rancsó Dezső
Jonathan: Sipos Imre
Mortimer: Pavletits Béla
Harper, tiszteletes: Simon András
Helen, a lánya: Benkő Nóra
Dr. Einstein: Jegercsik Csaba
O'Hara, felügyelő: Fillár István
Rooney, hadnagy: Tahi József
Brophy, rendőr: Szűcs Sándor
Klein, rendőr: Szatmári Attila
Mr. Witherspoon, igazgató: Izsóf Vilmos
Mr. Gibbs: Héricz Matrik a.n.

Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Tordai Hajnal
Rendezőasszisztens: Lévai Ágnes
Játékmester: Iglódi István
Rendező: Pinczés István