LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2013. október 31., csütörtök

My fair lady musical (2013.10.30)

Ezt a darabot másodszor láttam a Magyar Színházban. Tetszett is nagyon, meg hát szegény húgom annyira szerette volna megnézni... :-)
Ajánlom mindenkinek, tényleg jó. Zeneileg is igényes, és nevetni is lehet rajta, sokat. Korábban már írtam róla egy rövid kis bejegyzést, amit itt lehet elolvasni.

2013. október 27., vasárnap

A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet (2013.10.26.)



Csillagos ég a Radnótiban.

Az előadás egy átlagos (vagy átlagon aluli?) színházi társulatról szól, akiket meghívnak külföldre vendégjátékra. Nem is gondolkoznak el a miérteken, hanem belevetik magukat a készülődésbe, az új élet adta lehetőségek kiélésébe.
Látunk benne színházi próbát, ami vicces; egy kis politikát, ami bicskanyitogató; és drámát, amitől sírni támadna kedvünk.
Miután láttam a darabot, olvastam, hogy egy néhány évvel ezelőtt valóban megtörtént esetet dolgoz fel az előadás. Egyéb részleteket nem írok le, talán jobb, ha nem tudjuk mi lesz a vége.
A színészek jók, átérezhetjük a szereplők különböző hangulatait, amiből elég sokféle van az előadás során. Tényleg sok minden történik, szinte mindenki megtalálhatja a darabban a neki tetsző stílust, részt, de teljes egészében, mindent együtt véve lesz komplett a mű.
Tetszett a darab, szívesen ajánlom.
 

Szereplők:
Szávai Viktória, Rétfalvi Tamás, Petrik Andrea, Szervét Tibor, Kováts Adél, Andrusko Marcella, Gazsó Görgy, Martin Márta, Adorjáni Bálint, Móga Piroska, Schneider Zoltán, Pál András

Rendező: Mohácsi János
Író: Mohácsi István, Mohácsi János

2013. október 25., péntek

Operett Gála (2013.10.24.)


Október 24. A Magyar Operett Napja. Ezt már tudom fejből, nem is felejtem el soha, nem véletlen, hogy jegyet vettünk. Ezen a napon nem egy komplett operettet láthattunk, hanem egy Operett Gálaműsort, Kálmán Imre műveiből összeválogatva. Nagyon jó volt, de hát tudtuk is, hogy az lesz, így mertük elhívni egy olyan barátnőnket is, aki musicalt már látott velünk az Operettben, operettet viszont még nem. Jelentem, az ország egy újabb operett-rajongóval bővült. (Tulajdonképpen megérdemelnék valami részesedést… :-))

Az est házigazdái Janza Kata és Brasch Bence voltak. Szerintem nem igazán álltak a helyzet magaslatán. Azonban a szövegek, amiket felolvastak nagyon érdekesek voltak, kis szemelvények Kálmán Imre életéből. A legérdekesebb talán az volt, hogy a Marica grófnő megírásakor Kálmán Imre nem találkozott a 2 szövegíróval, hanem csak táviratban kommunikáltak. El sem tudom képzelni, hogy így hogy készülhetett el a mű, de elkészült, ráadásul ezidáig ez a kedvenc operettem.

Az előadás 2 nagy, azon belül 9 kisebb részre lett osztva. Sok-sok operettből (mind Kálmán Imre művei), sok különböző stílusú rész lett kiválogatva, különböző szereposztásokban, különböző díszletekben. Nagy látványos, hangulatos, szuper előadás volt, minden percét nagyon élveztük! És felkerült pár megnézni való operett a listánkra…
:-)

És hogy alakult a díjátadó?
Idén nem maradt bennünk rossz érzés!
:-)

Az év operett színésze Bordás Barbara lett, a Marica grófnőben alakított teljesítményét emelték ki. Én is vele láttam a darabot, csak jót mondhatok, gyönyörű hangja van, és olyan kedves arca, hogy nagyon megkedveltem. Az egyik darabnak most is várom a szereposztását, ha ő lesz benne, azonnal veszem is a 3 jegyet!
Nem kevésbé örültem az év musical színésze kitüntetettnek, az elismerést Szulák Andrea kapta. Láttam már őt a Rebeccában, a Szép nyári napban, és a Ghostban is. Mindhárom előadásban szenzációs volt, nem tudtam eléggé tapsolni, amikor kihirdették a díjátadón a nevét.
A Marsallbot-díjat Brasch Bence kapta, teljesen egyetértek ezzel a döntéssel is, bármiben láttam eddig, mindig egyre jobban és jobban tetszik, nagyon fejlődőképes, megérdemli az egyre jobb szerepeket.
A szubretteknek járó Bársony Rózsi emlékgyűrűt Dancs Annamari kapta, nagyon örültem a döntésnek, igazán megérdemelte.
A Főigazgatói Nagydíjat Kálmán Yvonne, az Életmű-díjat Bede-Fazekas Csaba kapta.

Természetesen már 2014. október 24. estére is megvan a programom…

2013. szeptember 22., vasárnap

Ghost, musical (2013.09.19.)

   Az Operettszínház előadása, mely a (gondolom) sokak által jól ismert filmalapján készült. Én nem emlékeztem már a filmre, csak onnan sejtem, hogy láthattam, hogy elég jól tudtam mi is a történet. A bemutató környékén olvastam egy cikket, ami a próbákról szólt, két dolog maradt meg belőle, amik felkeltették az érdeklődésemet, és amik miatt jegyet vettem az előadásra. Az egyik a látványvilág, ahogy a szellemek megjelennek a színpadon, ahogy közlekednek, átmennek dolgokon. A másik, amit a színészek mondtak, hogy mennyire nehéz úgy játszani, hogy nem nézhetnek arra az emberre, akivel együtt vannak a színpadon, merthogy szellem, és nem látják. Ezeket annyira érdekesnek találtam, hogy elmentem megnézni. Egyáltalán nem bántam meg, nagyon tetszett.
   Hogy őszinte legyek a zenére szinte egyáltalán nem is emlékszem, hazafelé még az egyik dallam kicsit ment a fejemben, de valahogy nem a leglényegesebb pontja volt a darabnak. A színészek éneklése persze megmaradt, de sok meglepetést nem okozott. Az est fénypontja - ez nem is kérdés - Szulák Andrea volt. Fergeteges, amit a színpadon alakított. Nagyon szeretem, ahogy énekel, de hogy ennyire szuperül játszik, az meglepett, teljesen elragadtatott. Egyszerűen szenzációs volt! Dolhai Attila nem lepett meg, mindig mindent nagyon jól elénekel, és mindig elhiteti velem a szerepét. Nagyszerűen játszotta a szellemet. Ahogy nem értette először, hogy egy ember  hogyhogy átment rajta. Annyira jól játszotta, hogy azt éreztem, tényleg keresztülgyalogoltak rajta (pedig amúgy látszott, hogy egymás mögött mennek el). Vágó Bernadettet nem nagyon szoktam dicsérni, azonban ebben a darabban nagyon jó volt. Nem kellett nagy szusz az énekekhez, és a karakter is illett hozzá. A Fáj! című számot pedig annyira jól adta elő, hogy alaposan megkönnyeztem. Szabó Dávid eddig mindenben tetszett, amiben láttam, viszont nekem ebben a főgonosz szerepben nem annyira volt hihető. Bár időközben kiderült, hogy nem is akarta megöletni a legjobb barátját (?), inkább csak úgy sodródott az eseményekkel, belecsöppent ebbe a hülye szituációba, és ezt a kis szerencsétlent már nagyon jól játszotta. A két főszereplő-szellem, nagyon jó volt. Földes Tamáson nem tudom, hogy milyen "plusz" volt, de valahogy az a világos, sejtelmesen fénylő öltöny, összeadva a játékával, totális szellem-megjelenés volt. Szabó P. Szilveszteren elég látványos volt a "plusz"... :-) Amikor másodszor lépett színpadra, kérdezte meg a húgom, hogy ő-e az. Hát ő volt! Amit művelt, az hihetetlen volt! Még rappelt is! Szóval mindketten nagyon jók voltak, a ruháikkal, maszkokkal együtt. Dézsi Szabó Gábornak nagyon sokféle arca van. Egy fekete, vastagkeretes szemüveg, és máris előttünk áll Furgeson, az öreg banki alkalmazott, akit nagyon könnyű átvágni. Persze ehhez kellett az az arckifejezés, a testtartás, szóval ő is nagyon jót alakított.
   A díszlet is nagyon tetszett, jól mutatta a lakás és az utca képét. Egyszerű, mégis mutatós épületelemek, berendezés. A jelmezek is jók voltak, nyilván a szellemek ruhája jelentette a legnagyobb kihívást a jelmeztervezőnek. Minden jelmez beszédesre sikerült, segítettek a jellemek lefestésében.
   Nagyon tetszett a koreográfia, a szellemek táncai; a stílus, a mozdulatok, mind-mind segítettek elmerülni a darabban.
   Tehát egy nagyon látványos produkció, sok-sok szomorúsággal, de még több nevetéssel, amiről Oda Mae gondoskodik. Akit érdekel, ne fogja vissza magát, nézze meg!

Osztályzat: 9,5

Szereposztás:
Sam Wheat: Dolhai Attila
Molly Jensen: Vágó Bernadett
Oda Mae Brown: Szulák Andrea
Carl Bruner: Szabó Dávid
Willie Lopez: Németh Attila
Metró Szellem: Szabó P. Szilveszter
Kórházi Szellem: Földes Tamás
Clara: Vörös Edit
Louise: Bori Réka
Mrs. Santiago: Vásári Mónika
Furgeson: Dézsi Szabó Gábor

2013. szeptember 4., szerda

Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (2013.09.03.)

Az Újszínház előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Utólag belegondolva nem is tudom miért vettem jegyet erre az előadásra. Nagy hiba volt. Gondolom végignéztem a Szabadtéri Színpad műsorát, mert nyáron is szerettem volna színházba menni, és kiválasztottam egy zenés darabot, egy olyan időpontban, amikor ráértem.
Ha az első felvonás végén nem lépett volna a színpadra Esztergályos Cecília és Tordai Teri, hát, én lehet, hogy hazajöttem volna a szünetben. Na, ilyet nem szoktam csinálni, szóval lehet, hogy maradtam volna, de...
Az első felvonás első felében nem is értettem, hogy mi a történet, egy nagy káosz volt a színpadon, amiben néha még "énekeltek" is.
Már a díszlet sem nagyon tetszett, de ezen könnyen felülemelkedtem volna, ha van valami, ami feledteti. A vidéki kúria falai össze-vissza dőltek (talán a tök részeg főszereplő látta így a saját házát...), a másik házban meg a szekrények fent voltak kb. a plafonon, madzaggal nyitogatták őket.
Zenés darab. Elvárnám, hogy akik előadják, tudjanak énekelni, de sajnos nem igazán tudtak. A színészi játék sem tetszett, nem mutattak semmit, igazából ki sem derült, hogy ki kivel hányadán áll, ki kit szeret, kit nem szeret.
Nem is ragozom tovább, nem tetszett és kész.

Osztályzat: 3

Szereposztás:
Balázs: Jánosi Dávid
Pólika: Nemes Wanda
Zsana néni: Esztergályos Cecília (10)
Mina néni: Tordai Teri (10)
Lajos bácsi: Incze József
Biri: Bátyai Éva
Veronika: Gregor Bernadett
Borcsa: Bálizs Anett
Kisvicákné: Fazekas Zsuzsa
Viktor: Varga Ádám
Mircse, cigányprímás: ifj. Farkas Sándor

2013. június 9., vasárnap

Ábrahám Pál: Viktória (2013.06.08.)

Operett. Már sokszor írtam, hogy ez szerintem egy szenzációs műfaj. Magyaros zene, magyaros táncok. Ennek az operettnek viszont már az első akkodjai valamiféle amerikai jazz-es beütést kölcsönöztek a darabnak. Azért a magyaros stílust sem kell nélkülözni benne.
Ami miatt a legjobban vártam az előadást, hogy két-két szubrett és táncos-komikus is szerepel benne. Így arra számítottam, hogy sokkal viccesebb lesz, mint a többi operett. Humoros volt, valóban, de nem jobban, mint a többi. Ráadásul az egész történetet áthatotta valamiféle szomorúság. John Cunlight egy nagyon rendes ember, szereti a feleségét, aki viszontszereti őt, mégis arról szól a darab, hogy Viktória miként hagyja el őt, régi szerelméért. De szó se róla a Csonka-Kékkovács és Kerényi-Szendy páros igencsak kitettek magukért! Mindegyikőjüket nagyon szeretem, ez nem változott, szenzációs, amit a színpadon alkotnak! Ráadásul Kékkovács Mara és Csonka András hangjáért teljesen odavagyok. Huszti Péter nagyon kedves jelenség a színpadon, örülök, hogy aznap ő játszott.
A jegy vásárlásával megvártam a szereposztást, méghozzá pont a primadonna miatt. Amikor a jegyet vettem még nem Fischl Mónika volt kiírva, szomorúan vettem észre a cserét. Tudom, hogy ez benne van a pakliban, de mégis bosszantó.
A díszletek szépek, monumentálisak, a jelmezek csodásak. Elröpítenek egy másik időbe, egy másik térbe, teljesen kiszakítva ezzel a szürke hétköznapokból.

Ha valaki operettet szeretne megnézni, nézheti ezt is, de nekem nem ez lett a kedvencem, szóval, ha valakit egyre vihetnék csak el, nem ez lenne az. Talán a Marica grófnő nyerne. (Bár ott a Bordás-Boncsér páros valószínűleg nagy szerepet játszik ebben.)
Szereposztás:
John Cunlight, amerikai nagykövet: Huszti Péter
Viktória, a felesége: Fischl Mónika
Koltay István, huszárkapitány: Vadász Zsolt
Feri, Viktória testvére: Csonka András
Lia San: Kékkovács Mara
Jancsi, tisztiszolga: Kerényi Miklós Máté
Riquette, Viktória szobalánya: Szendy Szilvi
Pörkölty, polgármester: Benkóczy Zoltán
Orosz, kínai attasé: Oláh Tibor

Zeneszerző: Ábrahám Pál
Szövegíró: Földes Imre
Dalszövegíró: Harmath Imre
A "Lila akácok" dalszövegírója: Mihály István
Operettszínházi adaptáció: Kállai István, Béres Attila
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Karmester-zenei vezető: Makláry László
Karmester: Szennai Kálmán
Karigazgató: Drucker Péter
Koreográfus-asszisztens: Németh Zsuzsanna, Lendvai Zsolt
Rendezőasszisztens: Niklai Judit, Lénárt Gábor
Díszlettervező: Túri Erzsébet
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Kocsis Tamás
Rendező: Béres Attila

2013. június 8., szombat

Bohém Casting (2013.06.07.)

Elővették Puccini Bohémélet című operájának zenéjét, áthangszerelték, kitaláltak hozzá egy történetet (aminek azért van valami köze az eredetihez), átírták a szövegkönyvet... így született a Bohém Casting. Szóval dallamvilágában és még zenei stílusban is szerintem maradt az eredeti opera. A szereplők persze nem operaénekesek, a közönség meg nem operakedvelő, de erről később. Tehát a szereplők ugyan nem operaénekesek, de szerintem nagyon tisztességesen elénekeltek mindent, vagy majdnem mindent. Bordás Barbara szerintem az opera színpadán is megállná a helyét, annyira gyönyörű hangja van! És olyan jól tudja használni! Boncsér Gergely operaénekes, már láttam/hallottam az Operaházban is, de először operettben tűnt föl, hogy mennyire tetszik, ahogy énekel. Ez most sem volt másként, alaposan kihasználta operaénekesi tudását. Brasch Bence minden alkalommal egyre jobban tetszik a színpadon. Egyre jobb a színészi játéka, és az énektudása is határozottan fejlődik. Amikor először láttam (a Rómeó és Júliában), még jó régen, egyáltalán nem tetszett. Annyira jó látni valaki fejlődését! Kocsis Dénesről az a véleményem, hogy valószínűleg bármit el tud énekelni, amit elé raknak. Annyira sokfélét hallottam már tőle, ez alkalommal is döbbentem ültem a székemben, hogy na, ennek a fiúnak még az opera is megy.
Szerintem nagyon jó kis előadás lett, jó lett a zene is, jók voltak az énekesek is. A közönség viszont nem annyira díjazta az előadást, elég gyér volt a taps. Aminek abból a szempontból örülök, hogy ha nem tetszik valami a közönségnek, akkor ne tapsoljon, abból a szempontból viszont nem örültem, hogy nekem meg tetszett, és sajnáltam, hogy nincs nagyobb taps. Az a véleményem (de nem tudom, hogy így van-e, csak erre gondolok), hogy az Operettszínházba, illetve az Operettszínház társulatának az előadására musicalt és operettet kedvelő emberek jönnek el. És ők nem biztos, hogy szeretik az operát. Biztos utánaolvastak, hogy ez egy opera-átírat, de a többségnek ez túl opera maradhatott. Nem tetszett nekik. Én viszont szeretem az operát is, és szerintem jól oldották meg.

Osztályzat: 8

Szereposztás:
Rudi, író: Boncsér Gergely (10)
Virág: Bordás Barbara (10)
Marcell, tervező: Brasch Bence (9)
Kálmán, filmrendező: Kelemen Dániel
Tamás, zeneszerző: Kocsis Dénes (9)
Anett, marketinges: Molnár Ágnes
Bence, menedzser: Kádár Szabolcs
Ákos, producer: Szabó P. Szilveszter

Zeneszerző: Giacomo Puccini
Hangszerelés: Zsoldos Béla
Librettó: Kerényi Miklós Gábor
Szövegíró: Müller Péter Sziámi
Dramaturg: Anger Ferenc

Karmester-zenei vezető: Balassa Krisztián
Zenei konzultáns: Frankó Tünde
Rendezőasszisztens: Angyal Márta, Kovács Benjámin
Vetítés: Bori Tamás
Díszlet- és jelmeztervező: Zöldy Z. Gergely
Világítástervező: Somfai Péter
Rendező: Kerényi Miklós Gábor

2013. június 6., csütörtök

Erkel Ferenc: Hunyadi László opera(2013.06.05.)

Osztályzat: 9,5

Nagyon tetszett az előadás, mindekinek csak ajánlani tudom, legyen diák vagy felnőtt. Én úgy megnézném mégegyszer!

Június 5-én láttam a darabot. Bejött a karmester, felcsendült Bartók: Este a székelyeknél. A színpad elején leengedtek egy vetítővásznat, arra írták ki, hogy Június 4. A magyar összetartozás napja - Trianoni emléknap. Ezután a vásznon határontúli magyar helységnevek tűntek föl, majd tűntek le, később a mai nyelvükön is, még cirill betűkkel is. Ez a vetítés, ezzel a zenével kombinálva megható, szép megemlékezés volt, megmelengette a szívemet.

Ezután kezdődött Erkel Hunyadija. A nyitány első részében lent maradt a vetítővászon, kivetítették rá a címet, a zeneszerzőt, a szövegírót, és a szereplőket is, két-két fényképpel, egy szerepbeli és egy civil képpel. Ezután felvonultak a szereplők, öltönyben, bőröndökkel. Majd egy hátul lévő vetítővásznon felszállt egy repülőgép (nekem olyan volt, mintha a szereplők elutaznának valahova, ahol előadják a darabot), felénk szállt, és egyszer csak fekete hollóvá változott. Na, ez így leírva lehet, hogy furcsa, de nagyon nagy hatással volt rám. A nyitány végén vették le a szereplők az öltönyöket, amik alatt a szerepbeli kosztümök voltak. Nem középkori jelmezekben játszottak, inkább 20. század elejeiben, de ez engem nem zavart, bár jobb szeretem a korhű jelmezeket.
Hunyadi Mátyás szólama szoprán, ez alkalommal ketten játszották a szerepet. Egy 10-12 éves kisfiú, Gerlei Péter, és egy szoprán énekesnő, Várhelyi Éva. Mindent Péter játszott el, Várhelyi Éva meg végig mellette sétált, ő énekelt. Nagyon tetszett az ötlet, hogy nem egy felnőtt nő játsza a szerepet, még jobban tetszett volna, ha nem sétál vele, csak a színpad szélén énekel, és a fiú tátog, hogy tudjuk épp ő énekel. De így is jobban tetszett, mintha a fiú nem lett volna ott.
V. László és Cillei lehozatala a nézőtérre szerintem jó ötlet volt. Ilyenkor a néző kicsit közelebb kerül a szereplőkhöz.
A lefejezés alatt Szilágyi Erzsébet énekel, megrázó a dal amit ekkor hallunk. A harmadik csapás után felcsendül egy vidámabb, monumentális dallam, a megmenekülés ütemei, a kar is azt énekli, hogy Kegyelem! A bárd újra lesújt... Hunyadi László meghal. Ezzel gyakorlatilag vége is a darabnak, már csak néhány ütem van hátra. Amit ezalatt látunk az felüdít, boldoggá tesz: Hunyadi Mátyás (Gerlei Péter) áll a színpadon, vele szemben pedig egy férfi, aki a Szent Koronát tartja felé. Köszönet érte a rendezőnek!
A legjobban Cser Krisztián hangja tetszett, kár, hogy ő volt Cillei és az első felvonásban meghalt, tudtam volna még hallgatni egy ideig. Kolontits Klára is nagyon szépen énekelt, ott és annyit vibrált, amennyi jól esett a fülnek. Pataki Adorján hangját kicsit erőtlennek éreztem, nagyon kellett rá figyelni, jobban tetszett volna nekem egy nagyhangú Hunyadi, akiről könnyen elhiszem, hogy nagy hadvezér.
Az opera zenéje szenzációs, azóta is sokszor meghallgattam már. Könnyen emészthető bárki számára, ráadásul vannak benne mindenki számára ismerős részek, sőt olyan dal is, amit bárki, aki magyar iskolába járt, el tud énekelni... :-)
A szöveget sajnos nem mindenhol lehetett érteni, de ez a magyar nyelvű operáknál talán mindig is így volt. Nagyon örültem, hogy magyar nyelven feliratozva van!
Ami az este folyamán borzasztó zavaró volt, az a közönség. A színház dugig volt iskolásokkal, akik sajnos nem igazán tudják, hogy hogy illik egy színházban viselkedni az előadás alatt. Iszonyatosan nagy alapzaj volt, sokan beszélgettek, folyamatosan köhécseltek. És sajnos a felvonások elején sportot űztek abból, hogy ki tapsol a legtovább. Minden felvonást úgy kezdett a karmester, hogy néhányan még tapsoltak. A harmadik felvonás elején szegény Hámori Máté jó sokáig várt, hogy csönd legyen, de nem lett, kifejezett ricsajban intett be a zenekarnak. Én a helyében megfordultam volna, és megkértem volna a kedves közönséget, hogy legyenek szívesek csendben maradni, mert így nem fogom elkezdeni az előadást. Talán ilyet nem lehet, de nagyon sajnáltam szegényt. Nem kapta meg a közönségtől a minimális tiszteletet. Néhol az énekeseket is megsajnáltam. Hogy lehet felröhögni, amikor Hunyadi László a cellájában arról énekel, hogy nem akar meghalni? Összeszorult tőle a gyomrom.

Mint ahogy már írtam, nekem nagyon tetszett, egyszerre keserített el és dobott dobott föl, a zene csodálatos, örülök, hogy láttam!

Szereposztás:
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Cser Krisztián
Szilágyi Erzsébet: Kolonits Klára
Hunyadi László: Pataki Adorján
Hunyadi Mátyás: Várhelyi Éva
  gyerekszereplő: Gerlei Péter
Gara nádor: Gurbán János
Gara Mária: Szakács Ildikó
Szilágyi Mihály: Sárkány Kázmér
Rozgonyi: Káldi Kiss András

Karmester: Hámori Máté

Zeneszerző: Erkel Ferenc
Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
a rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Karigazgató: Szabó Sipos Máté

2013. május 28., kedd

Öt tánc - Modern balett est (2013.05.28.)

Modern balett. Ha valaki 2 éve azt mondja nekem, hogy jegyet fogok venni egy ilyen előadásra, azt hiszem jót nevettem volna. Először kosztümös balettre merészkedtem el, aztán olyan félig ilyen, félig olyanra, az operabérletemben volt. Nagyon tetszettek. Aztán a kezembe került egy képes kiadvány az Operaház balettosairól, ahol mindenkiről volt egy-egy kép ugrás, forgás, vagy valami mozdulat közben. Teljesen lenyűgöztek a fotók, látszott rajtuk, hogy ezek a táncosok a testük minden porcikájának mozgását uralják. Amikor a húgom mondta, hogy vegyünk jegyet erre az előadásra, nem tudtam nemet mondani. Jól tettem. :-)
5 külön előadás, bár az utolsó kettő között volt kapocs.
Az első három nagyon tetszett, a negyedik jó volt, az ötödikkel nem tudtam mit kezdeni. Más a humorérzékem, mint az emberek többségének, úgy tűnik.

1) M. Richter / D. Dawson
A napfény természete

Két táncos. Popova Aleszja és Bajári Levente.
Ketten tácoltak, betölötték az egész színpadot. Gyönyörű volt. A zene sajnos a tánc vége előtt abbamaradt (erről külön írok), de ők tovább táncoltak. Külünleges volt, ahogy zene nélkül mozognak, ugranak, együtt vannak. Meg is kapták jutalmukat, az este legnagyobb tapsa az övék volt. És az egész táncot áthatotta a cím, A napfény természete. Nagyon illet rá!

2) R. Wagner / W. Eagling
Duett

Szintén egy kettős. Ezúttal Radinya Dace és Bakó Máté. Csodálatos zene (ezúttal élő), nagyon szép tánc, összhang. Nem nagyon tudok mit írni ezekről a táncokról, csak ültem ott, ámultam és bámultam. Ha csak sétálnak, az is szép!

3) P. Glass / Lukács A.
Örvény

Kétség kívül ez az előadás nyűgözött le a legjobban. Sokan voltak a színpadon, nyilván így könnyebb fokozni a látványt. A zene is és a tánc is ÖRVÉNY volt, tényleg, végig. Csodálatos.

4) W. A. Mozart / J. Kylián
Petite Mort
5) W. A. Mozart / J. Kylián
Hat tánc

A két előadás különböző volt, de egyes elemeket átemeltek egyikből a másikba, így mégis kissé összemosódott.
A Petite Mort még egész klasszikus jellegű volt. A férfiak karddal táncoltak, ami szerintem egész látványos lett, viszont a nők belebújtak valami gurulós szekrényszerű fekete ruhába. Ez nem annyira tetszett, de  még bevette volna a gyomrom, ha a Hat tánc előadásban nem erőltetik annyira ugyenezt a témát, ahol már teljesen elvadulva gurultak benne ide-oda, ráadásul a férfiak. Az, hogy a végén a szívverésem is elállt, hogy vajon a gurulós csoda a zenészeken landol-e, nem rontott tovább a helyzeten. Épp csak nagyon megijedtem. A Hat tánc-ban 14-en táncoltak. Mintha az Amadeus című filmből 14 Mozart lépett volna elő, nevetségesek voltak, tiszta idióták. A nők ruhája fehér alsóruha féle volt, a férfiaké csak fehét nadrág (alsónadrág?). A nők haja kócos, a fériaké fehér paróka, és mindenkiéből szállt a fehér por, ha megrázták, vagy épp megütötték a fejüket. Szóval nekem ez a koreográfia, vagy mi egyáltalán nem tetszett, úgyhogy elhatároztam, hogy megpróbálok a mozdulatokra figyelni. Minden bizonnyal nehéz volt eltáncolni, és ebben is mindenki nagyon ügyes volt, de hogy mi is volt ez, én nem értettem. A színházban szinte mindenki nevetett, úgy tűnt, tetszett a közönségnek, és nagyon nagy tapsot kaptak. Néha én is nevettem, de őszintén szólva csak kínomban.

Mindenesetre ez az utolsó tánc sem tudta elnyomni az első hármat, ami teljesen lenyűgözött, most is látom magam előtt a táncokat. És mivel meghívtak péntekre ugyanerre az előadásra... Azt hiszem ez magáért beszél.

Az este teljes szereposztása megtekinthető ITT.
Két gondolatfoszlány:
- Az első, amit mindenféle utánajárás nélkül írok, de az biztos, hogy ennek valahogy a végére fogok járni. Van 5 külön előadás, zenével kísért tánc. Az első és a harmadik miért nem élő zenével megy? Ott ül a zenekar, a második, negyedik és ötödik táncot ők kísérik. Nem értem. És az első táncban, A napfény természete címűben a hangtechnika felmondta a szolgálatot. Reccsent egyet, azután elhallgatott. A táncosok végigtáncolták, a közönség lélegzetét visszatartva figyelt. Amikor vége lett kitört a taps, az ováció. Meg is érdemelték. A táncosok, ők igen. Különleges, örök emlék marad, de akkor is azt gondolom, hogy ez nem teljesen normális...
- A másik a közönség. Néha nem értem őket. Az egyik tánc nyitánnyal kezdődött (nem volt valami hosszú, épp csak volt...). A karmester vezényel, a zenekar játszik, a közönség pedig... beszélget. Jó, hogy balettre jöttek, nem hangversenyre, de ez mégiscsak a Magyar Állami Opera előadása! Itt pedig zene van, ha épp nincs tánc, a zenét kell hallgatni. Kellene.

2013. május 15., szerda

Szép nyári nap (2013.05.14.)

A Neoton zenekar dalait alapul véve iródott a történet. Hol vicces, hol megrázó, hol elgondolkoztató. A hetvenes évek egy szeletét mutatja be a darab. Vannak, akik együtt élnek a rendszerrel, vannak, akik küzdenek ellene, van, aki elmenekülne, de rájön, hogy akkor nem változik semmi. Szóval adott a cselekmény (ami szerintem komoly, és nem lagymatag, hogy na, írjunk valamit ezekhez a dalokhoz), és rengeteg dal, aminek nagyrészét mindenki hallotta már itt vagy ott. Az Operettszínház színészei szerintem remekül játszották el a történetet és énekelték el a számokat, amik nem velük váltak híressé. Nagyon tetszett a szereposztás, szerintem igazán jól el lettek találva, hogy ki kit játszon. Szabó Dávidhoz illett a rendszerrel nem megalkuvó, frissen leérettségizett, továbbtanulni akaró srác szerepe, míg Vágó Zsuzsihoz is a jól fésült, eminens tanuló, akinek az édesanyja az osztályfőnök. Szulák Andrea és Csonka András is nagyon tetszett, hihetetlenül jól játszották a szerepüket (nem is tudom miért lepődök meg ezen még mindig), és nekem nagyon úgy tűnt hogy ők is élvezik, persze ezt nem tudhatom. Vágó Bernadett és Szerényi László is jók voltak, össze is illettek a darabban, és tényleg olyan kisiskolások voltak. Az azért fura, hogy valaki harminc akárhány évesen tinédzsert játszon és ne legyen zavaró. Bár ez ebben a színházban nem egyedülálló, ott van pl. az Abigél is, ott sem zavaró, hogy a színészek közül néhányan 20 évvel idősebbek a szerepüknél. Lám, mennyit tesz a smink és a jelmez, no meg a darab hangulata, a szövegek, a zene, szóval minden együtt. Kerényi Mátéhoz szerintem az ilyen szerepek illenek, a kis vicces figura szerepek. Peller Annával nekem kicsit furcsák együtt, de pont ebben a darabban még ez sem volt zavaró, hisz azt hiszem, itt ők direkt nem voltak egymáshoz valók, legalábbis külsőleg. Szenzációs ötletnek tartom Csepregi Éva bevonását a darabba. És azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így, a közönség őrjöngött, amikor megjelent a színpadon.
Egy nagyon jó hangulatú kis darab, remek zenével. Mintha egy Neoton koncerten lettem volna, egy igazi retro-buli elevenedett meg a színpadon, amihez a nézők is hozzátették a magukét a nézőtéren.

Osztályzat: 10 (nem is lehetne más!)
Szereposztás:
Péter: Szabó Dávid
Juli: Vágó Zsuzsi
Margó: Peller Anna
Ria: Vágó Bernadett
Sanya: Szerényi László
Öcsi: Kerényi Miklós Máté
Panni néni: Szulák Andrea
Tóth Antal: Faragó András
Rózsika: Oszvald Marika
Kovács: Csonka András
a pesti művésznő: Csepregi Éva

Író: Böhm György, Korcsmáros György
Rendező: Somogyi Szilárd
Koreográfus: Duda Éva
Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Kemenesi Tünde

2013. május 9., csütörtök

Arzén és levendula (2013.05.08.)

Joseph Kesselring: Arzén és levendula
- bűnügyi bohózat -

Bűnügyi is volt, meg bohózat is, csak úgy hullottak az emberek, méghozzá két kedves öreg hölgy jóvoltából. Amikor az unokaöccs rájött, hogy ki is a két vénasszony, totál kiborul, némileg érthető módon. Nagyon vicces a darab, sokat nevettünk, de a második felvonás nekem már túl erőltetett volt, így azt nem élveztem annyira, mint az elsőt. Viszont sokaknak tetszhet, pont az abszurditása miatt, jelezte ezt a fel-felharsanó kacagás a nézőtéren.
A színészek játéka tetszett, csoda, hogy néha nem nevetik el magukat az ilyen előadások közben.
Kellemes, könnyed esti kikapcsolódás. Elsősorban felnőtteknek ajánlanám, de voltak a nézőtéren gyerekek is, hogy ők mit értettek belőle, azt nem tudom.
Szereposztás:
Abby: Tóth Éva
Martha: Csernus Mariann
Teddy: Rancsó Dezső
Jonathan: Sipos Imre
Mortimer: Pavletits Béla
Harper, tiszteletes: Simon András
Helen, a lánya: Benkő Nóra
Dr. Einstein: Jegercsik Csaba
O'Hara, felügyelő: Fillár István
Rooney, hadnagy: Tahi József
Brophy, rendőr: Szűcs Sándor
Klein, rendőr: Szatmári Attila
Mr. Witherspoon, igazgató: Izsóf Vilmos
Mr. Gibbs: Héricz Matrik a.n.

Díszlet: Szlávik István
Jelmez: Tordai Hajnal
Rendezőasszisztens: Lévai Ágnes
Játékmester: Iglódi István
Rendező: Pinczés István

2013. április 23., kedd

Ördögölő Józsiás (2013.04.22.)

Osztályzat: 10
Már a könyvet olvasva is mosolyra áll az ember szája, tele van humorral, jó a nyelvezet, egyszerűen jó volt olvasni. Az előadás teljesen megőrizte az eredeti mű jellegét, egy igazi mese, kedves kis tündérekkel, belevaló, igazszívű legényekkel és gonosz ördögökkel.
Szép a díszlet, olyan tündéri, de magyar. A jelmezek megalapozzák a hangulatot, a szereplők jellemét, még a zenéjüket is. A tündérek ruhája kedves, az ördögöké gonosz (na jó, fekete bőrnadrág, mellénnyel, meg persze farokkal és szarvakkal), Józsiáséké meg olyan normális, emberi ruha. Hallottam, hogy magyar motívumok vannak rajta, de az már a 6. sorból sem látszik.
A zene nagyon jó, telis-tele van magyar népzenével, néhol épp csak annyiban más, hogy nagyzenekar játsza, ezalatt Józsiásék legényest járnak, nagyon jó hangulatú, látványos. Máshol meg kifejezetten finom, mesés a zenéje, kis fuvolával, ahogy az egy tündérkastélyban illik. A rockoperett besorolást minden bizonnyal az ördögök zenéje miatt nyerte el a darab, ők voltak az előadás rockerei.
A koreográfia szuper volt, illett a történethez, a zenéhez, látványos volt, teljesen lekötött.
A szereplők mind igazán kitettek magukért, mindenki nagyon tetszett. Egyedül annyi megjegyzésem van, hogy Kerényi Miklós Mátét és Brasch Bencét én kicseréltem volna, szerintem Bence sokkal jobb Józsiás lett volna, Máté meg alakíthatta volna a vicces legjobb, de igazszívű barátot. Csuha Lajos nagyon nagyot énekelt a ketrecben, jó volt hallani! És még Kocsis Dénes volt, aki kifejezetten tetszett a szerepében, mind hangilag, mind színészileg. A többieket nem emelem ki egyesével, mindenki tényleg nagyon jó volt, de már annyit írtam róluk korábban, hogy unom magam, szóval hozták a szokott formájukat, el lehet olvasni a korábbi bejegyzésekben... :-D

Mindenkinek nagyon ajánlom megnézésre, gyerekektől a felnőttekig. Én erre az előadásra könnyebben elvinnék egy kisgyereket, mint pl. a Szépség és a Szörnyetekre, mert abban a szörnyeteg félelmetes, de itt az ördögök nem azok, szerintem inkább viccesek.
Szereposztás:
Józsiás, Jázmina kérője: Kerényi Miklós Máté
Jázmina, tündér királylány: Vágó Zsuzsi
Bakszén, ördögök hercege: Kocsis Dénes
Matuzsa, tündérhoni vén: Nádasi Veronika
Villikó, Józsiás embere: Brasch Bence
Idilló, tündér: Kékkovács Mara
Dilló, tündér: Vörös Edit
Lámsza, Tündérország királya: Csuha Lajos
Durmonyás, ördög: Vizi Dávid
Ropogán, pokolmester: Kristóf István
Fanfarus, udvarmester: Pálfalvy Attila
Kámzsa, égi mester: Marik Péter
Barbura, Bablónia királya: Kelemen Dániel
Murmog, Bagaria örököse: Langer Soma
Czinczár, ördög: Lipics Barna
Bambucz, ördög: Nagy Attila
Boricz, Józsiás embere: Gömöri András Máté
Rendező: Somogyi Szilárd
Díszlettervező: Bátonyi György
Jelmeztervező: Túri Erzsébet
Koreográfus: Vári Bertalan
Tánc- és játékmester: Rogács László
Karmester-zenei vezető: Makláry László
Karmester: Bolba Tamás
Karigazgató: Drucker Péter

2013. április 21., vasárnap

Verdi: Aida (2013.04.20.)

Osztályzat: 10

Nagyon jó kis opera volt! Gyönyörű, hatalmas díszletek, olyan igazi, egyiptomi hangulatú, hieroglifákkal, alakokkal. Ugyanez igaz a jelmezekre is. A díszletről még elmondanám, hogy akkor is teljesen jól lehett hallani az énekeseket, amikor a sírban énekeltek, bár ez lehet, hogy maguknak az énekeseknek köszönhető, de a díszlet nem árnyékolta le a hangjukat.
A zene is nagyon jó volt, bár ez nem túlságosan lepett meg. És az énekesek is egytől-egyig mind tetszettek. Külön kiemelem a női énekeseket (ugyan csak egy szoprán énekes volt, Sümegi Eszter, a másik két szerep mezzoszoprán), hogy szépen, tisztán énekeltek, nem erőlködtek a magasabb hangoknál sem, és a vibrálást sem vitték túlzásba, kifejezetten élveztem, ahogy énekeltek. A férfi énekesek kevésbé kritikusak a számomra, most is Kálmándi Mihályt emelném ki, ő tetszett a legjobban.
A 14. sorban ültünk, onnan teljesen jól láttunk mindent, és a zene, az ének, minden jól hallatszott. Összességében jobb volt a zenei részt innen hallgatni, mint a múltkor, a Don Giovannin, az 5. sorból. Bár ott meg jobban benne voltunk az előadásban, egész közel voltak az arcok.

Szereposztás:
A király: Bercelly István
Amneris: Wiedemann Bernadett
Aida: Sümegi Eszter
Radames: Fekete Attila
Ramfis: Palerdi András
Amonasro: Kálmándi Mihály
Főpapnő: Mester Viktória
Hírhozó: Boncsér Gergely

Karmester: Dénes István
Rendező: Nagy Viktor
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Vágó Nelly
Koreográfus: Fodor Antal
Karigazgató: Strausz Kálmán

2013. március 25., hétfő

Baráti Kristóf, Várdai István, Várjon Dénes (2013.03.24.)

Koncert az Urániában a Tavaszi Fesztivál keretén belül

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes - egy hegedűs, egy csellista és egy zongorista

3 kiváló művész, 3 nagyon szép zene, nem is volt kérdés, hogy jól fogjuk-e magunkat érezni. Többen voltunk együtt, mindenkinek más tetszett a legjobban, és minden tetszett valakinek. Nekem, személy szerint, a Beethoven darab tetszett a legjobban, azt hiszem nem zeneértő füllel ez a legjobban emészthető.
Az Uránia egy gyönyörű épület, már belépni is élmény, a díszteremről nem is beszélve. Az akkusztikája viszont nem volt a legjobb, sokszor elveszett a cselló hangja a hegedű és a zongora mellett, ami elég meglepő, de főként zavaró volt.

Csodálatos koncert volt, de hát erre számítottunk... :-)

Műsor:
Haydn: G-dúr („Zigeuner”) zongoratrió, Hob. XV:25
Beethoven: D-dúr („Geister”) zongoratrió op. 70/1
Dvorák: e-moll („Dumky”) zongoratrió op. 90

2013. március 11., hétfő

Elfújta a szél, balett (2013.03.10.)

Nagyon szép előadás, szép ruhákkal, szép díszlettel. És a zene is csodálatos!
Részemről 10-es osztályzatot adok, nem is tudom mit írhatnék még... :-)

A díszletet hatalmas festett anyagokból készítették, amiket nagyon gyorsan lehetett leengedni vagy épp fölhúzni, így gyorsan és csendben lehetett a helyszíneket váltogatni. És nagyon szépen, igényesen voltak elkészítve.
A ruhák is gyönyörűek voltak, odavarázsolták a színpadra ezt a kosztümüs korszakot.

Az egyetlen, ami hiányzott, az Operaház honlapján jó lett volna, ha kicsit részletesebb cselekmény van fent. Voltam már olyan előadáson ott, hogy jelenetenként leírták a történetet. Az sem volt hosszú, de úgy még jobban érthető volt a történet.

Egy szó, mint száz, nekem nagyon tetszett, aki teheti, nézze meg!

Szereposztás:
Scarlett O'Hara - Popova Aleszja
Ashley Wilkes - Cserta József
Melanie Wilkes - Vdovicheva Tatjana
Rhett Butler - Apáti Bence
Mr. Kennedy - Turi Sándor
Belle Watling - Juratsek Julianna
Charles Hamilton - Kekalo Jurij

Zeneszerző: Antonin Dvorak, Rácz Zoltán
A zenét átdolgozta: Medveczky Ádám
Koreográfus: Pártay Lilla
Libretto: Pártay Lilla
Díszlettervező: Kézdy Lóránt
Jelmeztervező: Schaffer Judit

Musical Paletta (2013.03.09.)

Homonnay Zsolt, Egyházi Géza és Csengeri Attila... minden adott volt egy kellemes délutánhoz.

Az előadás a Nőnapi Musical Paletta címet kapta, végülis majdnem nőnapon volt. A nézőtér telis-tele nőkkel, férfiakat csak elvétve lehetett látni.
Érdemes néha körülnézni vidéki, vagy fővárosi, de kisebb művelődési házak programja között. Így akadtam rá erre a programra is. Amikor megláttam a neveket már tudtam, hogy érdekel, hisz két nagy kedvencem is színpadra lép. Ezentúl, ha meglátom ezt a három nevet, három nagy kedvencem fog színpadra lépni... :-)
Főleg musicalekből énekeltek, de elhangzott az egyik legkedvesebb számom a My way (Frank Sinatra) Egyházi Géza előadásában, és a Hej cigány (Marica grófnő) is, tercettként. Sokat bolondoztak, úgy tűnik jóban lehetnek egymással, mert elég durva beszólásokat is megengedtek maguknak egymás rovására. Sok szóló, sok duett és sok tercett hangzott el, sokszor nem is úgy, mint az eredeti, mert sok szóló dalt énekeltek együtt, vagy épp duettet énekeltek hárman.
Szóval hangulatos kis délután volt, sok nevetéssel, és gyönyörűen előadott énekekkel.

A Klauzál Ház színházterméről elmondanám, hogy nagyon kényelmesek a székek, és a 8. sortól kezdve 2 lépcsőfokos emelkedés van soronként, szóval nagyon jól lehett látni mindenhonnan.

Osztályzat: 8.5

2013. március 9., szombat

Don Giovanni (2013.03.08)

A díszlet és a jelmezek jól megalapozták a hangulatot, igazi klasszikus rendezésű előadás volt, amilyet szeretek. Szép és beszédes ruhák, a díszletet pedig hatalmas falak alkották. Kihasználták a teret a zenészek is, fel-feljöttek a színpadra, oldalra a lépcsők mögé, úgyhogy sokszor sok helyen megszólaltak, ezzel más és más hangzást előidézve, vagy épp sejtetve, hogy a szomszéd teremben van a bál. Jó ötlet volt ilyen bátran mozgatni őket.
Az énekeseket tekintve vegyesek az érzelmeim. Kovács István és Bakonyi Marcell nagyon tetszettek, és bár a legcsinosabbak is ők voltak, most a hangjukra gondoltam. :-) Mindkettejüknek átütő erejű szép tiszta hangja van. Kolonits Klára is gyönyörűen énekelt, az apró kis hajlítások és vibrátók gyönyörű tisztán egyesével szólaltak meg, nem csúszkáltatta a hangját. A Gábor Géza alakította Kormányzó szerep lehet nagyon hálás feladat, ha valaki jól el tudja énekelni azt a néhány mondatot, amit mindenki ismer, de lehet hálátlan is, ha ez nem sikerül tökéletesen. Ebben az előadásban hálás szerep volt, nagyon szépen énekelt, a „Don Giovanni!”-tól kirázott a hideg, de abszolút pozitív értelemben. Alik Abdukayumov szépen énekelt, és karakterre is megfelelt Leporello szerepére, de valahogy olyan halk, nem túl erős hangja volt, duettben szinte hallani sem lehetett, a tercettekről (stb.) nem is beszélve. Mukk József viszont egyáltalán nem tetszett. Sem a hangszíne, sem az ahogy énekelt. Hajnóczy Júlia szerintem nagyon illet erre a parasztlány szerepre, aki nem is tudja mit szeretne. És nagyon szépen énekelt, kellemes hangszíne van. Fodor Beatrix teljesen jó volt, nem volt kiemelkedő, de inkább szépen énekelt, mint nem.
Nem lett a kedvenc operám, nekem hiányzott belőle valami, amit talán nem is tudok megfogalmazni, de nem volt átütő erejű a számomra, bár a második felvonás sokkal jobban tetszett, mint az első, minden monumentális rész abban volt. De ez már igazán egyéni ízlés, úgyhogy, ha valaki szereti Mozartot ne hagyja ki!
Az Erkel Színház nem nagyon nyűgözött le. A székek borzasztó kényelmetlenek, teljesen megfájdult a hátam az előadás végére. Ráadásul közel sem volt teltház, mindkét felvonás közepére teljesen elfogyott a levegő. A szünetben beindítottak valami brutál szellőztető rendszert, ami nagyon jó volt, de valahogy meg kéne oldani, hogy közben is menjen, legalább rövid időre. Nem tudom, lehet, hogy nem lehet megoldani, lehet, hogy hangos, bár a szünetben nem hallottam. Mindenesetre a levegő tényleg kevés volt bent. De ezek nem rettentenek el, fogok még ide jegyet venni (meg már van is az Aidára), mert színvonalas előadás volt, és teljesen megfizethető áron, a földszinten ültem viszonylag elöl, 1500 forintért. Ugyanez a hely az Operaházban 12000.- lett volna.

Osztályzat: 8.0

Szereposztás:
Don Giovanni - Kovács István
Donna Anna - Kolonits Klára
Don Ottavio - Mukk József
Kormányzó - Gábor Géza
Donna Elvira - Fodor Beatrix
Leporello - Alik Abdukayumov
Masetto - Bakonyi Marcell
Zerlina - Hajnóczy Júlia

Karmester: Kesselyák Gergely
Rendező: Gianfranco de Bosio
Díszlet- és jelmeztervező: Naná Cecchi

2013. március 6., szerda

A Főfőnök (2013.03.06.)

Lars von Trier: A Főfőnök, vígjáték két részben

Felbérelni egy színészt egy nemlétező főnök helyére? Alapötletnek jó, sok nevetést sejtet a történet. Valóban nagyon vicces lett az előadás, de néhol már túl erőltetett volt, egy egy poén kissé túl lett ragozva. Azért nagyon sokat nevettem is.
Nagyon tetszett az sms az előadás elején, a szünet előtt és a végén. Ötletesnek tartom, és a IT témához is illett, szóval nem csak egy kósza ötlet volt, amit mindenképp be akartak ültetni az előadásba, hanem helye is volt. A zenés átkötések viszont nem tetszettek. Egyhangú és unalmas volt, legalábbis nekem. A bulizáskor meg kifejezetten fülsértő volt a sípolás, lehetett volna picit halkabb.
A vége... nagyon tetszett, de többet nem árulhatok el... :-)
A színészek jók voltak. Csányi Sándor, mint állástalan, beképzelt színész, aki valószínűleg egyetlen egy prózát ismer az egész dán irodalomban, elég hihető volt. :-) Tetszett, ahogy játszott, és jó is volt színpadon, ilyen közelről látni olyan színészt, akit tv-ben már egy csomószor láttam. Ravn karaktere nagyon érdekes volt, és szerintem Gazsó György elég jól is játszotta. Szerencsétlen kis senki, aki valamihez azért nagyon ért... A legjobban Formán Bálint tetszett. Ilyen fapofával végigmondani azokat a szövegeket! Schneider Zoltán is kitűnő volt. Ez a beszédstílus” és a majd' felrobbanó fej! Elég aktív szerep. A többi szereplőről külön-külön nem írok, de jól kidolgozott karakterek voltak, mindenki a magához illő ruhában és még valamiféle jellemfejlődés is megfigyelhető volt egyeseknél, de ezt lehet, hogy csak én képzeltem bele, hisz az előadás alatt kétszer is felhívták a figyelmünket arra, hogy ne várjunk mély tartalmat és mondanivalót.

Osztályzat: 8,5


Szereplők:Kristoffer: Csányi Sándor
Ravn: Gazsó György
Finnur: Schneider Zoltán
Tolmács: Formán Bálint
Lise: Kováts Adél
Heidi: Pálfi Kata
Mette: Petrik Andrea
Gorm: Rétfalvi Tamás
Nalle: Tamási Zoltán
Spencer: Adorjáni Bálint
Kisser: Szávai Viktória

Rendező: Anger Zsolt

A színházról:Kellemes kis színház. Kis előtér, kis nézőtér. A földszinti első sor nagyon közel van a színpadhoz, de az ember feje, legalább valamivel a színpad fölé ér, szóval nem kifejezetten nyakfájdító ott ülni. Viszont már az ötödik sor fölé belóg az erkély, így nem tudom, hogy az ötödik-hatodik sortól hátrébb milyen lehet ülni, hisz az erkély nagyon alacsonyan is van. Tehát az erkély első sorában nagyon jó lehet ülni. Alig van magasabban a színpadnál, nagyon közel is van hozzá, és könnyedén kilátni, nem magas a fal.

2013. március 1., péntek

Telefondoktor (2013.02.27.)

Egyszemélyes darab, bár a háttérben nyilván többen is közreműködtek. Minimum 1 fő, aki a 3 telefont az arra alkalmas időben megszólaltatta. Hogy meg lehetne viccelni Göttinger Pált a telefoncsörgések felcserélésével... :-)
Adott egy egyszerű kis színpadkép. Egy asztal székkel, egy polc, egy ajtó és 3 telefon (na jó, valószínűleg nem lett teljes a felsorolás). Ebből aztán kikerekedik egy történet, pedig mindössze annyi történik hogy a fiatal nőgyógyász beletöri a kulcsot az irodája zárjába, belülről, így aztán nem tud elmenni a gyerekekért az oviba, és telefonál... először a lakatosnak, aztán egy haverjának, aztán őt hívja a mama... ésatöbbi, ésatöbbi... Mi ugye csak őt halljuk, csak az ő reakcióját látjuk, de mintha mindent hallanánk, mindent látnánk. Az előadás titka, azt hiszem, nem a meglepő fordulatokban rejlik, hanem a hihetetlen jó szövegkönyvben (amiből aztán minden kiderül) és a remek előadásmódban. Ritkán fordul elő, hogy egy előadás alatt semmi (előadáson kívüli) ne jusson eszembe, hát itt így történt. Igaz, az előadás 1,5 óránál is rövidebb volt. Hiányérzet nem maradt (bár a meghajlásnál szinte vártam, hogy a többi "szereplő" is kijön meghajolni...), csak a jókedv, örülök, hogy láttam a darabot, már ajánlottam is barátaimnak. Rövid, de velős, frappáns, vicces darab.

Osztályzat: 9
Előadja: Göttinger Pál
Rendező: Orosz Dénes
látvány: Csík Melinda
zene: Dinyés Dániel
produkciós vezető: Gáspár Anna

írta: Szabó Borbála

2013. február 21., csütörtök

Egy nyári éj mosolya (2013.02.20.)

Musical a Centrál Színházban

Nem egy szokványos musical, sem történetében, sem a zenéjében. A zenéjét nem is tudnám semmihez hasonlítani. Sokszor a próza váltott szép lassan énekké, egyenes határ nélkül, de volt egy kórus is (a kastélyban dolgozó személyzet), akik leginkább valami egyházi zenéhez hasonlót énekeltek. A zene szokatlansága, illetve sokszor a félig beszéd, félig ének érzés miatt néha hamisnak tűnő hangok igazából nem voltak zavarók. A történet meg inkább operett, sok-sok pár, akik végül egymásra lelnek (engem az egyik egymásra találás igen meglepett), illetve rengetek poén, amiken jókat mosolyoghatunk.

Most először voltam a Centrál Színházban, de ezentúl alaposabban figyelemmel kísérem a műsorukat, mert a színészek játéka csodálatos volt. Külön kiemelném Patai Annát, hogy mennyire meglepődött, vagy épp cinkos, vagy épp érdeklődő volt, mikor mit kellett. Hogy lehet ilyen ügyes egy ilyen fiatal lány!? A szereposztásban először Egyházi Géza neve, másodszor Szemenyei János neve tűnt ki, akik miatt végülis jegyet vettem, bár egyébként is izgatott egy musical egy számomra új színházban. Nem is kellett csalódnom bennük, nagyon tetszettek. Kiemelkedőnek találtam még Gergely Róbertet, teljesen el tudtam vonatkoztatni a személyétől, illetve Kovács Patríciát, bár őt eddig bármiben láttam, tetszett. Ágoston Katalin is nagyon jó volt a szerepében. Nagy-Kálózy Eszternek mindent elhittem, amit játszott, az éneklése viszont nem tetszett.

Osztályzatom: 8,5

Szereposztás:
Madame Armfeldt - Törőcsik Mari
Desirée Armfeldt - Nagy-Kálózy Eszter
Fredrik Egerman - Gergely Róbert
Anne Egerman - Ágoston Katalin
Henrik Egerman - Szemenyei János
Carl-Magnus Malcolm gróf - Egyházi Géza
Charlotte Malcolm grófné - Kovács Patrícia
Petra - Balogh Anna
Fredrika - Patai Anna
Frid, az inas - Vári-Kovács Péter
Lindquist úr - Nótás György
Nordstromm asszony - Balog Tímea
Anderssen asszony - Bende Zsuzsanna
Erlanson úr - Csapó József
Segstrom asszony - Megyesi Schwarz Lúcia

Díszlet- és jelmeztervek: David Farley
Koreográfia: Lynne Page
Rendezte: Trevor Nunn

2013. február 3., vasárnap

Jézus Krisztus Szupersztár (2013.02.03)

Madách Színház, délutáni előadás

Osztályzat: 8

Nem nagyon szoktam délutáni előadásokra járni, a színház valahogy nekem az estéhez kötődik, viszont ez egy olyan szereposztás volt, ami miatt végül is emellett döntöttem. És nem bántam meg, sem az előadást, sem a szereposztást, sem a délutánt.
Ez talán egy olyan darab, amit mindenki ismer valamennyire, ha a rockoperát nem is, az „eredeti történetet” igen.
Én ismertem a zenét, sok-sok évvel ezelőtt láttam a filmet is, de hogy miként ragadja meg ez a darab a történetet, azt nem tudtam.
Mária Magdolna szerepe nem tetszett. Jézus és az ő kapcsolatát szerintem kissé eltúlozták. Tudom, benne van a szövegben is, hogy Mária Magdolna mennyire szereti, meg vágyik rá, de szerintem pont hogy nem a testi vonzalomról van itt szó. Persze Júdás is ezen akad ki (részben), ami kell a cselekménybe. Polyák Lilla nagyon szépen énekel, viszont ebben a szerepben valahogy nem nyűgözött le, igazából nem mondhatnám, hogy tetszett, valahogy túl lágy, finom hangon énekelt. Bizonyára ezt kérték tőle, de azért van neki egy szebb hangszíne is.
Júdás karaktere viszont nagyon tetszik. Azt hiszem ő a darab igazi főszereplője. És a darab (számomra) két megrázóbb jelenete is hozzá kötődik. Az első, amikor az utolsó vacsorán összeveszik Jézussal (ez egy nagyon jól sikerült duett) és elrohan. Az ottmaradt apostolok mind utána néznek. Hogy mit gondolnak, mit éreznek csak sejteni lehet, de ahogy ott állnak mozdulatlan és néznek... A másik, miután Júdás már elárulta Jézust, de még egyszer sikerül a közelébe férkőznie, persze a katonák ellökdösik onnét, és Jézus ránéz, összekapcsolódik a tekintetük, és Jézus rámosolyog Júdásra. Varga Lajos volt Júdás, szerintem nagyon jó volt. Nem kellett arra figyelni, hogy jól énekel-e, hogy jól játszik-e, egyszerűen jó volt, magával ragadott az előadása.
Jézust Csengeri Attila játszotta, nagyon jól. Mindig minden filmben van valami baj Jézussal, valahogy sosem jók a színészek erre a szerepre. Bizonyos szempontból tehát nem egy hálás szerep. Csengeri Attila viszont nagyon jó volt! Egy pillanatig nem zavart egyetlen mozdulata, vagy grimasza sem. Sőt, a már említett tekintet és mosolygás nagyon finom, de azért észrevehető volt, lenyűgözött a játékával. Az éneklésével viszont sajnos nem. Vagyis... Amikor először kezdett énekelni, az első gondolatom az volt, hogy baj lesz itt a nehéz részekkel, ha már a könnyebbeket sem énekli olyan szépen. Szerencsére tévedtem. A nehéz, a mély, a magas, a monumentális részek mind csodálatosak voltak, csak épp nem értem, hogy akkor a könnyebb részeknél mi történt.
Sasvári Sándor kellemes meglepetést okozott, nagyon jó Pilátus volt, és a hangjára is jók voltak a dalai. Heródes egy dilinyós uralkodó, Csonka András nagyon jó volt ebben a szerepben. Jól eljátszotta, és én nagyon szeretem ahogy énekel. Volt pár mélyebb hangja... jujj de jó volt! Szvétek László mély basszusa számomra lélegzetelállító. Klinga Péter volt az egyik legjobb. Legalábbis őt eddig nem ismertem, és örülök, hogy láttam. Tetszett a hangja és ahogy énekelt. És nagyon jó karakteres arca van, tök jól nézett ki, ahogy énekelt.
Még szeretnék írni pár szót a szövegről. Nem értem miért kell új fordítást csinálni, és azzal énekelni a színházban, ha az eredeti jobb. Nem mondom, van néhány rész, ami szerintem is kifejezetten béna a régi változatban, de az új sem lett jobb, inkább csak rosszabb. Szóval, akármilyen is a régi, szerintem az egy sokkal jobb fordítás. Egy résznél, Kajafás szövege jobban tetszett ebben a változatban, ennyi.
A díszlet és a jelmezek összetettek. Részben korhűek, részben modernek. Például Júdás benne is van a történetben, meg kicsit a jövőben is van, neki modernebb a ruhája. A többi apostol viszont teljesen része az elmesélésnek, így ők korhűbb ruhákban vannak (többnyire). A főpapok ruhája megfejthetetlen volt a számomra, inkább olyan egyiptomi beütése volt. Mindenesetre összhatásában egy látványos, a történethez illő jelmezes előadást láttunk.
Tetszett, szívesen ajánlom.

És amiről nem a színház, nem a szereplők, nem a rendező tehet. A nézők. Komolyan mondom, hogy fel vagyok háborodva! Kezdem megszokni, hogy mindenkinek, mindenhol tapsolni kell, de van ahol egyszerűen nem lenne szabad. A tapsra, a tetszés, illetve nemtetszés kifejezésére ott van az előadás vége. A taps állandóan visszazökkentett a jelenbe, emlékeztetett, hogy színházban vagyok. Lehetnek a színészek bármilyen jók, ha a nézők elkezdenek tapsolni, oda a varázs, a pillanat elillan. Beletapsoltak a Getshemáne-kert című dal közepébe!!!! Amikor Jézus vérrel verejtékezik, és földi élete legnehezebb pillanatában van, elénekel egy szívszorítóan szép éneket (és Csengeri Attila ezt nagyon jól énekelte), és az emberek beletapsolnak... Oda a hatás.
Szereposztás: (osztályzat)
Jézus: Csengeri Attila (9,5) (A színészi játékért a jó magas pont)
Júdás: Varga Lajos (9,5)
Mária Magdolna: Polyák Lilla (8)
Pilátus: Sasvári Sándor
Heródes: Csonka András
Kajafás: Szvétek László
Annás: Klinga Péter
Péter: Merán Bálint
Simon: Sánta László
Démonok: Baranyai Annamária, Ladinek Judit, Wégner Judit
Papok, apostolok: Miskovics Róbert, Mizsei Viktor, Sándor Dávid
Feleségek: Nagy Sarolta, Ress Hajnalka

A szereposztásban nem vagyok 100%-ig biztos, legalább ketten mások voltak, mint amit előre kiírtak. Az egyik Júdás, de azért ő elég feltünő jelenség volt a színpadon, hogy megjegyezzem. :-) (Akikről külön írok, ők persze biztosak!)

Rendező: Szirtes Tamás
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Zenei vezető: Kocsák Tibor
Koreográfus: Tihanyi Ákos

A bolygó hollandi (2013.01.23.)

A Magyar Állami Operaház műsorra tűzte Richard Wagner A bolygó hollandi című operáját, de nem, amit már hallhattunk korábban is, hanem az 1841-es ősváltozatot.

Mikor vége lett az előadásnak az volt bennem, hogy ha ezt most még egyszer elkezdenék, itt rögtön, hát én itt maradnék végighallgatni. „Csodálatos, lenyűgöző” – ezek a szavak jutottak eszembe. 3 napig a hatása alatt voltam, másra sem tudtam gondolni.
A zenéjéről persze tudtam, hogy tetszeni fog, ez nem volt kérdés. Egyébként nem ismertem, egyszer láttam ezt az operát, de nagyon régen, egész kicsi koromban. Még a történetet is újra kellett olvasnom előtte, mert nem nagyon emlékeztem. Annyira monumentális a zene, ahogy jön a vihar, dörög az ég, és persze nem csak monumentális, nagyon szép is. Nem volt pillanat, amikor elkalandoztam, amit unalmasnak találtam volna. Gyönyörű zene, ezt nem is tudom másképp megfogalmazni.
A szereposztásról is csak jókat mondhatok. „Bazi jó hangja van!” mondta anyukám, mikor Bretz Gábor elkezdett énekelni, osztottam a véleményét. Rálik Szilvia szép, tiszta hangon énekelt, nem bántotta az ember fülét még a magas hangoknál sem. És végre egy szép, sovány szoprán énekesnőt láthattunk Wagner operában, szerelmes szerepben. Ha már színpadi műfaj, nekem igenis számít, hogy mit látok.
Hát… Hogy Balatoni Éva hogy énekelt, arra nem emlékszem, egyedül az a bohóckodás maradt meg bennem, amit a színpadon művelt. Ezt egyáltalán nem rovom föl neki, nyilván rendezői oka volt. Boncsér Gergelynek már előre örültem. Amikor először hallottam az Operettszínházban, már akkor nagyon tetszett a hangja, aztán láttam, hogy az Operában is énekel, nem véletlenül. És ahogy begubózott abba a hálózsákba! És még úgy is remekül énekelt, elég meglepő volt, hogy fekve, összegörnyedve is milyen jól énekel.
Kálmándi Mihály nagyon jó hollandi volt. Illet rá a szerep és a hangja is elég átütő volt hozzá.
A jelmezek részben nagyon tetszettek, részben meg egyáltalán nem, de mindegyik nagyon kifejező volt. A két főszereplő és a hollandi legénységének a ruhája hihetetlenül tetszett. A spirális motívumok a ruhákon nagyon szépek és beszédesek voltak. Senta ruháján, a szoknya részen volt egy hatalmas örvény, ami fölfutva a mellkasán egy másik örvénybe futott bele. A hollandi köpenye alul ugyanilyen volt, fönt viszont egyenes minta volt rajta. Női és férfi motívum a kör és az egyenes. A színeik is fantasztikusak voltak, vonzotta a szemet. Ezek a ruhák eszméletlen jók voltak, szerintem. Az otthon maradt asszonyok ruháin a férfiak képe, illetve a tengerészek ruháin a nők képe szerintem elég röhejes volt, bár kifejezte, amit kellett, szóval érthető volt, de nem tetszett.
A díszlettel nem igazán tudtam mit kezdeni. Tulajdonképp nem estek túlzásba, alig volt valami a színpadon. Hiányérzetet viszont nem keltett, szóval jól el lettek találva az arányok. De a színpad szélén a hullámok, illetve a rácsok furák voltak. Igaz, hogy a harmadik emeleten ültem, a bal oldalt nem is láttam, meg onnan a díszlet teteje sem látszik, egészben a teljes színpad meg semmiképp.
A rendezésből két dolgot emelnék ki. Az egyik Mary szerepe, ami nagyon nem tetszett, még a ruhája is teljesen elütött mindenki másétól, nekem az ő megjelenése kilógott az egész előadásból.
A másik tulajdonképpen több dolgot is felölel, mégpedig a hollandi hajójának az elképzelése, miszerint nem egy valódi hajóról van szó. Kicsit féltem attól, hogy a színpad közepén lesz egy vetítővászon, de a félelmem alaptalannak bizonyult, szerintem nagyon jól érthető volt, hogy mit akart a rendező azzal, hogy a hajó csak vetítve jelenik meg. Amúgy meg nagyon szép volt, és nagyon jó volt a tenger hullámzása is. Az előadás végén pedig, ahol a szöveg szerint a bolygó hollandi újra vízre száll, Senta utána veti magát a vízbe és a hajó elsüllyed, nem teljesen ez történt. A hollandi dühös, a kivetített hajó lángol. Senta énekli, hogy örök hűséget fogad, aztán a kivetített hajó eldől, elsüllyed. És a hollandi Sentával együtt ott áll a színpad közepén. Nagyon pozitív befejezés, nagyon tetszett.

Még szeretném az leírni, hogy a meghajlásnál Kálmándi Mihály Rálik Szilvia mögé állt, és a köpenye egyik oldalával betakarta, így a kettőjük spirálja eggyé forrt, ez is nagyon tetszett.

Osztályzat: 9,5 (A zene, az énekesek és a főszereplők ruhái emelték föl.)



Szereposztás:
Donald (Daland): Bretz Gábor
Senta: Rálik Szilvia
Georg (Erik): Corey Bix
Mary: Balatoni Éva
Kormányos: Boncsér Gergely
A hollandi: Kálmándi Mihály

Zeneszerző, szövegíró: Richard Wagner
Rendező: Szikora János
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina

Karmester: Ralf Weikert