LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2014. október 22., szerda

2014.10.21. A Bajadér, operett

Kálmán Imre: A Bajadér
(A Budapesti Operettszínház előadása)

Mint minden operettet, ezt is nagyon vártam, és mivel tudtam (úgy gondoltam), hogy nem foghatok mellé, hívtam 4 barátomat is, akik azt mondták magukról, hogy nem szeretik az operettet. Gondoltam, sok ilyen embert vittem én már az Operettszínházba, és mind megszerették, nem lehet ez most sem másképp. Sajnos még számomra is csalódás volt az előadás, pedig szinte a legjobb szereposztást kaptuk. Nem volt rossz, és örülök, hogy megnéztem, de hogy 4 nem-operettrajongó barátomat pont erre vittem el, azt sajnálom, ők biztosan nem néznek többet operettet. Ha nem aggódtam volna azon, hogy a többieknek hogy tetszik, mert mondjuk egyedül mentem volna, akkor valószínűleg jobban tudtam volna élvezni. Gondolkoztam, hogy egyáltalán írjak-e erről, mert nagyon nehéz a szeretett Operettszínházamról bármi negatívat írni, de ha már annyi jót írtam, úgy éreztem ezt is muszáj.
Lukács Anitát nagyon szeretem, és nagyon megörültem neki, amikor kiírták a szereposztást, de a szövegből alig lehetett valamit érteni, jóindulattal azt mondhatnám, hogy úgy a 25-30%-át értettük. Ez általában a primadonnáknál így van, de most valahogy még kevésbé volt érthető, gondolom a szöveg és a dallam együttese hozta így, de nagyon zavaró volt. Amúgy nem kellett aggódni, hogy kijönnek-e a hangok, nem volt agyonvibrálva a dallam rovására, szóval énektechnikailag nagyon szép és élvezhető volt. Dolhai Attila a többieknek nagyon tetszett, nekem is, nem volt vele gond, de szerintem ő még egyáltalán nem énekel úgy, mint egy operaénekes. Ettől még szép, érthető, csak nálam nem veszi föl a versenyt például Boncsér Gergellyel. De a barátaim miatt biztos, hogy jól jött ki, hogy ő énekelte Radjamit. Marietta, azaz Szendy Szilvi és Szapáry, azaz Kerényi Miklós Máté nagyon megleptek, sajnos negatív értelemben. Mivel ők általában együtt alkotják a zseniális párost, ezért nehéz lenne őket szétszedni véleményezésben, de Szapáry szerepében valahogy többet is el tudtam volna képzelni. Nem volt olyan pörgős, szenzációs, mint máskor. (Szegényektől lehet, hogy túl sokat várok? Mindig azt, hogy megint meglepjenek valami újjal? Lehet, hogy ezt nem is lehet?) Mintha az egész szerepük a Barbártáncra lett volna kihegyezve, és a többi rész kissé elsikkadt volna. Ezt azért sajnáltam nagyon, mert úgy gondoltam, hogyha a zene nem is, ha a történet sem, de a szubrett-táncos-komikus páros biztosan lehengerli az "új" nézőket.
Szerintem az est legjobbja az írót, Fülöpöt alakító Csere László volt. Kitöltötte a karaktert, jól énekelt, nem volt túl sok sem. Nagyon tetszett. És persze Oszvald Marika, aki szenzációsan játszik, és láttam én már tőle sokmindent, ő meglepett azzal, amit ezen az estén csinált. :-) De nem hallgathatom el, hogy az, ahogy énekel, nem nagyon tetszik. (És hallottam én már 70 éves énekesnőt is, aki még nem "énekelte el" a hangját.)
Még meg kell említenem a szólótáncot. Kissé értetlenül néztük, hogy ez micsoda. Vagy a koreográfiával, vagy a tánctudással volt a baj, de valami biztosan nem volt rendben.
A darab zenéje nem az a megszokott operett-zene volt, bár mindegyiknek megvan a saját stílusa. Az első felvonás elég "indiai", a második sokkal inkább "operettes". De nekem tetszett, azóta többször végig is hallgattam cd-ről a darabot. Legalábbis egyes részeit, amik megvannak. A díszlet és a jelmezek rendben voltak, amilyeneket várok, ha elmegyek egy ilyen klasszikus darabra.
A darabot 10-es skálán 8-asra értékelem.

Szereposztás:
Odette Darimonde - Lukács Anita (9)
Radjami, indiai herceg - Dolhai Attila (9.5)
Fülöp, író - Csere László (10)
Simone - Oszvald Marika (9)
Marietta - Szendy Szilvi (9)
Szapáry, magyar újságíró - Kerényi Miklós Máté (8)
Parker, angol ezredes - Balogh Bodor Attila
Dewa, a herceg szárnysegédje - Marik Péter
a színház igazgatója - Jantyik Csaba
a színház titkára - Oláh Tibor
szólótáncos: Gallai Zsolt

karmester: Makláry László
koreográfus: Lőcsei Jenő
jelmeztervező: Velich Rita
díszlettervező: Túri Erzsébet
rendező: Kerényi Miklós Gábor