LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. április 23., hétfő

Budafoki Mozart Ifjúsági Zenekar koncertje 2012.04.22.

Ahogy a zenekar neve is tükrözi, ez egy ifjúsági zenekar, mely többnyire középiskolásokból és egyetemistákból áll. A koncert a Nagytétényi Nagyboldogasszony Templomban volt, melynek nagyon jó akusztikája van, remek hangzást biztosítva a zenekar által játszott daraboknak. A helyszín azért is volt jó választás, mert egy igazán szép, barokk kori templomról van szó, amit a közönség így megcsodálhatott. Játszottak Bach, Purcell, Telemann, Albinoni és természetesen Mozart darabokat. Nekem legjobban az Albinoni: Adagio és a Mozart: g-moll Szimfónia tetszettek. Az Albinoni darabban van egy gyönyörű hegedű szóló, míg a Mozartban csodaszép oboa szóló hangzott el, nagyon szép hangszínnel szólaltatva meg a hangszert. A zenekar nem profi zenészekből áll, amatőr zenekar, ráadásul a karmester, Horti Gábor, jó magasra tette a lécet, ennek ellenére igazán kellemes, élvezetes koncertet adtak a templomban. A estét, a komolyzenei darabok mellett, versolvasás és népdaléneklés tették még változatosabbá.

2012. április 21., szombat

Monte Cristo grófja musical - 2012.04.20

Szomor György és Pozsgai Zsolt Monte Cristoját a budapesti RamColosseumban láttam.

A zene jól visszaadja a könyv hangulatát, remekül illeszkedik a történethez, nagyon jól vannak megírva a dalok. Nem csak a zenéje jó, hanem a dalszövegek is. A "Még egy perc" című záródal talán a legjobb mind között. (Néhány kedvenc sorom: "Mért mellém csap a villám, mért nem pont belém?", "Mint elejtett kő zuhansz, s ki tudja ott lent mi vár.", "Ha Isten mégis él, most jól teszi, ha fél!", "Még egy perc, egy új esély, egy másik lét, talán, És nem tudod, hogy élet vagy halál, Csak egyetlen perc, egy ugrás, és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.")
A táncos részek számomra kissé csalódást okoztak. Többet vártam volna az ExperiDance Tánckarától. Ráadásul a szereposztásban két artista is fel van tüntetve, de nem tudom kik lehettek azok. Volt ugyan két táncos, akik égő végű bottal táncoltak, de se nehéznek nem tűnt, se látványos nem volt. A táncok koreográfiája sok helyen inkább nevetséges volt, mint látványos. Azt elhiszem, hogy nehéz volt, de legtöbbször oda nem illőnek éreztem. Az egyetlen igazán látványos, akrobatikus megmozdulás az volt, amikor az egyik táncos (kalóz) leszaltózott a hajóról. Még egy rész volt, ahol tetszett a koreográfia, ez pedig az volt, amikor a kalózok másodszor énekeltek, és Monte Cristo bevonult a párizsi életbe.
A rendezés, amit nem teljesen tudok szétválasztani a tánctól, hol tetszett, hol nem.
Nagyon jól volt megmutatva, hogy milyen sokáig és milyen sok mindent tanult Edmond az abbétól, és hogy hogyan vált a "bosszú angyalává". Ezt a folyamatot egy kis vetítéssel segítették. Először Mercedest vetítették ki, úgy ahogy Edmond emlékezett rá (ezt először viccesnek találtam, de később összeraktam a fejemben a folyamatot és tetszett), utána pedig jelképesen minden tudományágra utaltak a vetítésben. Szerintem nagyon is világos volt, hogy az évek alatt mi  ment végbe Edmondban. Ennek a résznek a végén pedig már ott állt a színpadon a kiszabadult ember, fekete köpenyben, kivilágítva, küldetésének teljes tudatában. Nagyon hatásos volt.
Szintén jó volt - csak kicsit sokszor éltek ezzel az elemmel - a középre belógatott óra, ami gyorsan forgott körbe-körbe, ezzel jelenítve meg az idő múlását.
A könyv az egy három kötetes, hosszú-hosszú történet, rengeteg eseménnyel, kapcsolatokkal, utalásokkal, stb. Számítottam rá tehát, hogy egy 2 órás musical nem teljesen tudja majd visszaadni a részleteket. Igazándiból sokkal többet adott vissza, mint gondoltam volna. A Monte Cristoban lezajló folyamatok jól ki voltak domborítva. Hogy a 3 ellensége miért tette, amit tett, és hogyan léptek ebből tovább, az is ki volt dolgozva. Ez nagyon tetszett. Maguk az események jól össze voltak csapva, körülbelül 5 perc alatt zajlott le mindhárom bosszú, és sitty-sutty mindenki meghalt, akinek meg kellett, de a jellemábrázolások emellett annyira jók voltak, hogy azt hiszem jól el lettek találva az arányok (amik amúgy teljesen másak voltak a könyvben). A színdarabban persze sok minden másképp volt, mint a könyvben, szerintem néhány olyan dolog is, amit talán kár volt megváltoztatni. De feltételezem, hogy ezek mind a rövidítések miatt kellettek. Ami nagyon nem tetszett, az Haydeé. A könyvben a lánynak komoly szerepe van Fernand megbosszulásában, ebből semmi nem volt a musicalben, ami nem is lett volna baj, de míg a többi karakter hasonlított a könyvbelihez, ő nem. Itt Monte Cristo ágyasa volt, akit egyáltalán nem szeretett. A könyvben nem volt az ágyasa, és apjaként szerette, a végén meg már szerelemmel. Szóval szerintem a musicalben semmi szerepe nem volt a lánynak, ehhez képest viszont túl nagy hangsúlyt kapott. Jobb lett volna teljesen kihagyni. Még egy dolog keltett bennem komoly hiányérzetet, mégpedig az, hogy Morellék egyáltalán nem szerepeltek benne. Ők azok, akik keresik Edmondot börtönbe vetése után és próbálnak segíteni az édesapján, és akiken szabadulása utána több ízben is segít. Monte Cristonak Haydeé irányában való viselkedése, és Morellék kihagyása a musicalból teljesen megváltoztatta Monte Cristo grófjának jellemét. Ebben a darabban ő tényleg a "bosszú angyala", nem úgy mint a könyvben, ahol inkább, mint Isten egyik angyala, végrehajtója jelenik meg, nem csak bosszút, de jutalmat is osztogatva.
Összességében azonban azt mondhatom, hogy az előadás jobban hasonlított a könyvre, mint ahogy gondoltam. Még egy nagy változtatás azért volt benne, mégpedig a vége. A darabnak úgy lett vége, hogy Edmon Dantes börtönben van, épp meghal az abbé, és Edmond arról énekel, hogy most talán sikerül megszöknie. Ez komoly változtatás, de valami miatt nekem megtetszett.

Szomor György (Monte Cristo grófja) kiváló volt! Erős, telt, tiszta hangja van. Gyönyörűen énekelte el a megtört, elkeseredett és a bosszúra éhes, határozott embert is, a mély és a magas hangokat is. Nagyon tetszett, szerintem az egyik legjobb énekes-színész, ami a hangját illeti. Gulyás Attila (ifjú Edmond) is nagyon tetszett. Amikor először megláttam úgy éreztem nem Edmond-os, de ez a véleményem hamar megszűnt, és ez számomra azt jelenti, hogy jól játszott. Volt egy igen szép duettje Szomor Györggyel. Nagyszerű ötlet volt egy duettet írni a fiatal és idősebb Edmond Dantesnek. És csodásan énekelték el.
Remekül játszott Gubik Petra. Tetszett, ahogy a fiatal Mercedest játszotta, ami ugyan más volt, mint én képzeltem volna a könyv alapján, de így is meg lehetett jeleníteni. És amikor megjelent a színpadon mintegy húsz évvel idősebben... nagyszerű volt! Ez nyilván a sminkeseket és a jelmeztervezőket is dicséri, de a játéka is több volt, mint korrekt.
A szereposztásban láttam, hogy maga Dumas is szerepel a darabban. Ez az ötlet nagyon tetszett, gondoltam, hogy ezzel jól át lehet hidalni az idő rövidségéből adódó nehézségeket. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó volt, hogy a színpadon volt, de a történetet nem lendítette előrébb. Vastag Tamástól (Dumas) többet vártam. Nem ismertem korábbról, de eddig akikkel zenés színdarabban találkoztam és valamiféle tehetségkutatóból kerültek elő, jobban meg voltam elégedve. Rossznak nem mondanám, de kiemelkedő sem volt. Viszont egyet rontott, de jól oldotta meg, az énekkarnál korábban kezdte el az egyik sort, de szemrebbenés nélkül végigénekelte, aztán kivárta a kezdést, és még egyszer elénekelte. Ehhez nyilván nem kell túl nagy színpadi gyakorlat, nekem mégis tetszett. Szőke Norbert nagyszerű választás volt Albert szerepére. Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. Azt persze nem tudom, hogy ő ilyen, vagy ennyire jól játszott, de tetszett.

Összességében nagyszerű előadás volt, bátran ajánlom mindenkinek!

2012. április 19., csütörtök

A kaukázusi krétakör 2012.04.17.

Érdekes - ha egy szót kéne rá mondanom, ez lenne az. Nem musical, nem operett, hanem egy kisszínpadi darab, amiben nem-mellesleg énekelnek. Az alaptörténet 2 csoportról (gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők) szól, akik összevesznek a völgyön. Végülis sikerül megegyezniük, ennek örömére közösen adnak elő egy színdarabot. Ennek a színdarabban lévő színdarabnak a leírása található meg az Operettszínház honlapján.
Az előadásnak a rendezője, és tulajdonképpen a történetnek a formálója az Énekes (Szabó P. Szilveszter). A darabot tehát a gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő. Eleinte teljes a tanácstalanság, hogyan is játsszanak, mindig az Énekesre néznek, tőle várnak instrukciót. A szereplők szép lassan belemélyülnek az előadásba, az Énekesnek egyre kevesebb szerep jut, mégis ő irányítja a cselekményt. Vannak szerepek, melyek kilépnek a színpad világából, és egyenesen a közönséghez szólnak (ilyen az Énekes szerepe), és van, aki csak a színpadon létezik (ilyen Gruse, a főszereplő). Nagyon jól játszották el a színészek a fejlődést, hogy eleinte nem is tudják mi a feladatuk, később meg, mint profi színészek adják elő a darabot, az alaptörténet szinte megszűnik létezni. Furcsa érzés volt a nagyszínpadon előadott musicalek és operettek után ilyen szerepben látni őket, de nagyon tetszett, szerintem kifejezetten jól megállták a helyüket ebben a műfajban is. Ez a darab teljesen más énekstílust követelt meg tőlük, nem is beszélve a prózai részekről, amiben igencsak bővelkedett az előadás.
Kiemelném Peller Annát (Gruse szerepét játszotta), akinek az előadásába teljesen bele tudtam élni magam. Annyira jól játszott, hogy kétszer bele is könnyeztem. Nagyon tetszett még Szabó P. Szilveszter előadása. Ugyebár ő alakította a történetet, jól játszotta az irányító szerepét, és külön tetszettek a grimaszai, amikor külső szemlélőként fintorgott a szereplők cselekvéseire. Ja, és el ne felejtsem Pirgel Dávid és Kocsis Dénes duettjeit, nagyon szépek voltak. És ismét nagyon tetszett Angler Balázs játéka (amikor épp a második ügyvédet játszotta). Mivel a darabot az előadás elején jelenlévő gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő, majdnem mindenki több szerepet játszik.
A zene számomra leginkább a kortárs operákhoz hasonlít. A zenekar kicsi, és a színpad fölött helyezkedik el, ennek valószínűleg a Raktárszínház adottságai az oka. Van, ahol csak néhány hanggal kíséri az énekeseket, néhol dominánsabb szerephez is jut. A dalok nagyon nehezek, néha úgy éreztem, hogy kicsit küzdenek is vele, de alapvetően szépen énekelték el őket. Nagyon élveztem, hogy Szabó P. Szilveszter vékony magas hangon, míg Peller Anna igazán mély, alsó váltóhangon is énekelt.
Akik nem szeretnék, hogy a szereplők bevonják őket az előadásba, ne üljenek az első sorba, mert előfordulhat, hogy kézbe kapnak egy babát, vagy épp ölbe kapnak egy szereplőt, Kocsis Dénes személyében. Az talán a kevésbé kellemetlen része az első sorban ülésnek, hogy valami piros folyadékkal és sajttal is megkínálják őket. Én mindenesetre nagyon örültem, hogy a 4. sorba kaptam jegyet. Ha már a helyeknél és a Raktárszínháznál tartunk, összesen 4 sor van, de minden sor jóval magasabban van, mint az előtte lévő, így nagyon jól lehet "hátulról" is látni. Még az utolsó sorban is közelebb vagyunk a színészekhez, mint a nagyszínpadnál az első sorban.

2012. április 11., szerda

Menyasszonytánc (2012.02.21. és 2012.04.11.)


A darabról:
Nagyon jól megírt és megrendezett darab, melynek hangulatát alapvetően a klezmer zene adja, a Budapest Klezmer Band végig a színpadon van, ott zenélnek. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, és jól volt megvalósítva.
Ez a darab valahogy se nem musical, se nem operett. Mint az operettek általában, ez is jól végződik, némi bonyodalom után, viszont nincs benne kifejezett primadonna és komikus-komika szerep sem. Janka és Dávid mondható szubrett-szerepnek, de inkább kedvesek, mint viccesek. A rabbi és a pap párbeszéde azonban megnevetteti a közönséget.
Rózsinak és Andrásnak van egy-egy, akár musicalbe is beillő szólója, ami szomorú, sokatmondó, megrázó.
A darab a fiatal pár esküvőjével kezdődik, amikor is előlép a Herskovics névre hallgató zsidó kocsmáros és elkezdi mesélni Rózsi és András történetét. Ebből bontakozik ki az előadás. A darab végén visszatér az esküvő a mesélővel. Az esküvőn magyar néptáncot táncolnak, gyönyörű magyar népviseletben. Megörültem, hogy a színészek ilyet is tudnak.
A színpadon hamar megelevenedik Herskovics kocsmájában a zsidó férfiak mulatsága. Nagyon jó a zene, nagyon jó a tánc, igazán hangulatos, szórakoztató. Hasonlóan jó rész, amikor Rózsit bemutatják a zsidó közösségben, és a férfiak egy tánccal kelnek a védelmére, mivel a zsidó asszonyok elkergetik körükből, mondván, hogy nem tartozik közéjük.
Ebben a részben Rózsinak van egy szólója, ami elég szórakoztató, ha az ember egy picikét is ismeri az Ószövetséget, hisz a legismertebb történeteket sikerül Rózsinak – nem saját hibájából – jól összekevernie.
A Papír és papír és papír című dal nagyon jól volt megoldva a színpadon. Nagyon tetszett, ahogy a mindenféle hivatali képviselők, tanárok és mindenki, aki csak szerepel az énekben, megjelent a színpadon, mint valami báb.
A halott Blum megjelenése a festményből nagyon ötletes volt. És azt hiszem hálás szerep, hisz a színpad elsötétül, a nézőtér kivilágosodik, és Blum (Benkóczy Zoltán) közvetlenül a nézőknek énekelhet.
A faluban – ahol játszódik a darab – együtt él magyar, román és zsidó. Alapvetően nincs is egymással semmi bajuk, de amikor a katolikus Rózsiról kiderül, hogy igazából zsidó, elszabadul a pokol. Kiderül, hogy nem nagyon szeretik egymást, így hát Rózsit mindenhonnan kiközösítik. A rabbinak és a papnak van egy közös jelenete, amiből kiderül, hogy a híveik nézeteltérései ellenére, ők igen jóban vannak egymással. Vicces ez a rész, és meg is melengeti az ember szívét, hogy nincs mindenhol gyűlölködés a különböző vallásúak között. Kár, hogy a hívek nem osztják ezt a nézetet, mondja a rabbi és a pap. A darabnak ez az oldala is nagyon szórakoztató, sok viccre ad lehetőséget, amit ki is használnak, de egyáltalán nem bántó!

Az előadást kétszer láttam (Igen, ennyire tetszett!), leírom mindkét szereposztást, és az előadókról a véleményem.

Szereposztás: első a 2012. febr. 21. előadás, a második a 2012. ápr. 11. (Ahol egy név van, ott ugyanők voltak a szereplők.)

Rózsi: Kékkovács Mara
András: György-Rózsa Sándor
Herskovics: Melis Gábor, Mikó István
Jonel: Angler Balázs, Szabó P. Szilveszter
Majzikné: Lehoczky Zsuzsa
Blumné: Felföldi Anikó
Bárány: Dézsy Szabó Gábor
Sára, Lenke, Blanka: Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa
Rabbi: Jantyik Csaba
Pap: Faragó András
Cosma: Balogh Bodor Attila
Janka: Bódi Barbara
Dávid: Kerényi Miklós Máté
Tanító: Petridisz Hrisztosz
Blum: Benkóczy Zoltán
Terus: Nádasi Veronika


A szereplőkről:
Kékkovács Mara: Természetes, gyönyörű hangja van. Könnyedén énekel el bármit, amit eddig hallottam tőle. Nem feszíti, nem erőlteti a hangját, nagyon nagy élvezet hallgatni, ahogy énekel. Rózsi szerepe egy kedves, törékeny lányról szól. Marára csak rá kell nézni, és az ember elhiszi, hogy Rózsi áll a színpadon, a kedves mosolyával. Szerintem nagyon illik rá a szerep.
György-Rózsa Sándor: Nagyon jó volt, nagyon tetszik, ahogy játszik. Néhány hangnál megijedtem kicsit, hogy nem lesz-e magas, de utána a még magasabbat is kiénekelte. És nagyon szimpatikus ember. A Rómeó és Júliában Verona hercegeként még jobban tetszett.
Melis Gábor: Nagyon tetszett ahogy játszott és énekelt, el is határoztam, hogy megjegyzem ezt a nevet, de hogy konkrétan mi tetszett benne már nem tudnám megmondani, rég láttam az előadást.
Mikó István: Nagyon jól játszik. Ő kapta a legnagyobb tapsot és füttyöt.
Angler Balázs: Nem mondhatnám, hogy örültem, amikor megláttam a szereposztásban a nevét, hisz nagyon reméltem, hogy Szabó P. Szilveszterrel látjuk majd, Balázs nevét pedig még nem hallottam korábban. Hát… nagyon örülök, hogy vele láttuk!! Jonel a „gonosz” a darabban, és nagyon jól játszotta ezt a szerepet. Szép, erős, tiszta hangja van, és a mimikája, grimaszai is nagyon jól illettek ehhez az igazán szemét szerephez. A meghajlásnál viszont már kedvesen mosolygott. Nagyon nagy volt a kontraszt a darabban megjelenő és a meghajló ember között, ebből arra következtetek, hogy nagyon jó színész. És ismétlem magam, nagyon jól énekel! (Pár héttel később az Abigélben is láttam, több szerepben is megjelent, énekelt is, abban is nagyon jó volt!)
Szabó P. Szilveszter: Benne sem kellett csalódni Jonelként. Nagyon jól játszott, és jól énekelt. A Jonel mulat részben egyedül táncolt, de valahogy betöltötte az egész színpadot. És amit még sosem láttam tőle, de mindig nagyon hiányoltam, mosolygott a meghajlásnál. Nem, nem mosolygott, hanem szinte nevetett, és be nem állt a szája, folyamatosan Lehoczky Zsuzsához  beszélt, aki úgy tűnt jól mulat a hallottakon. Még táncikált is a meghajlásnál. Szeretem, ha a meghajlásnál a színészek kilépnek a szerepükből, és már magukat adják.
Dézsy Szabó Gábor: Tetszett a szerepében, hitelesen játszott, és az éneke is megfelelő volt. Andrással énekelt duettjében nagyon jól játszotta el a vívódó apa szerepét. Egyrészt mérges volt, jól el is náspángolta a derékszíjjal, de néha elgyengült, megmutatkozott a szeretete. Szerintem nagyon jól játszotta el a karakterét.
Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina, Kovács Zsuzsa: A két Zsuzsa egész jó volt, bár nem mondanám őket nagyszerű énekesnek, de hogy Athina miért énekel mindig mindenhol, azt nem értem. A megjelenésük azonban könnyed volt a színpadon, nem lett volna baj velük, ha prózai szerepük van.
Jantyik Csaba: Korábban láttam az Abigélben igazgatóként, és azután a szerep után kifejezetten pozitívan csalódtam az éneklését illetően. (Bár nekem Torma Gedeonként is tetszett az alakítása, nagyon illik hozzá az a szerep is.) A rabbi szerepében kifejezetten dallamosan, tisztán, szépen énekelt. Jól állt neki ez a vicces szerep.
Bódi Barbara: Őt ebben a szerepben láttam először. Az első alkalommal nem igazán tetszett, csomó hangot nem tudott kiénekelni, és hamis is volt. A második alkalommal sokkal jobb volt, de nem éreztem, hogy könnyedén énekli el a szerepét.
Kerényi Miklós Máté: Dávid egy kedves, vicces figura. Zenél, énekel, táncol, és minden vágya, hogy Amerikába disszidáljon, lehetőleg egy zsidó nővel az oldalán. Máté nagyon jól táncol és jól énekel. Nekem nagyon tetszik a hangszíne, de nála néha érzem, hogy kicsit feszíti a hangját. Nagyon jól játszik vicces és drámai szerepeket is! Még egy szerepben sem kellett csalódnom, amit vele láttam.
Benkóczy Zoltán: Nagyon jól énekel és jól is játszotta a szerepét. Szép hangszíne van, egyes részeknél teljesen szabadjára engedte a hangját, megmutatta, hogy van egy drámai és egy kissé gunyoros stílusa is.
Nádasi Veronika: Terus egy kissé fogyatékos nő, szakadt ruhában, kócos hajjal, aki Jonelbe szerelmes. Nem teljesen világos a darabból, hogy Jonel miért tűri meg maga mellett. Első pillantásra meglepő volt Veronika ebben a szerepben, de jól játszotta, elég hamar elhittem róla, hogy ő egy dilis nő. Már több szerepben is láttam, szép hangja van és szépen énekel.

2012. április 8., vasárnap

2012. március 31. Színházak éjszakája

Véleményem a rendezvényről:

Azt hiszem, hogy minimum háromszor annyi jegyet adtak el, mint szabadott volna. Szívem szerint tízszer annyit írnék, de szeretnék ebben objektív lenni. Nyilvánvalóan voltak olyan programok, amik a közönséget egyes programoknál jobban érdekeltek, pl. az Operettszínház regisztrációs számhoz kötött műsorai, ahol az este 9-kor kiadott sorszámhoz negyed 7-kor már teljesen fölösleges lett volna beállni a sorba. Így a húgommal úgy döntöttünk, hogy elnézünk a Katona József Színházhoz, ahol nyitott (nem maximalizált létszámú) program volt este 7-től egészen hajnali 1 óráig. Az érdeklődés ott is akkora volt, hogy körülbelül kétszázadikként álltunk be a sorba. Először ~100 embert engedtek be, utána óránként szándékoztak lecserélni a közönséget. Miután beengedték az első adag embert, körülbelül a századikak voltunk a sorban, de nem tudhattuk, hogy ezzel bejutunk-e a következő 1 órára vagy sem, így hát úgy döntöttünk, hogy 2 órát nem várunk.
Mindenképp szerettünk volna az Operettszínházban bejutni egy programra, és éjfélre elnézni a Madách Színházba. Tehát elhatároztuk, hogy 9-re visszamegyünk az Operettszínházhoz (addig a városban elütjük valamivel az időt), és egy órát hajlandóak vagyunk sorban állni, egy egy órás előadáshoz. ¾ 9-re értünk oda, a tömeget csak fél 11-kor engedték be, így sajnos majdnem 2 órát álltunk a sorban. (Szerencsére 2 nagyon kedves ember állt előttünk, velük jól elbeszélgettük ezt a szűk 2 órát.) Itt kell megjegyeznem, hogy mennyire csalódtam a „kulturált” emberekben. Erre az előadásra bő 800 embert engedtek be (nem tudom pontosan), amikor odaértünk nem állt előttünk 200 ember. Megnyugodtunk, hogy tuti be fogunk tudni menni. Nem egész 2 óra leforgása alatt ~600 embernek sikerült beállni elénk a sorba, utánunk még 25 embert engedtek be. A Mozsár utcai bejáratnál (ahol engedték be az embereket) olyan tolongás volt, hogy az autók nem tudtak elmenni. Mire nagy nehezen bejutottunk már az előadás is elkezdődött, ami elég rosszul esett…
A Madách Színházhoz ¾ 12-re értünk, a karszalagok leolvasása miatt sorba kellett állni, de nem volt félő, hogy bejutunk-e. A földszinten ültünk, valahol középen, a sor szélén, jó helyünk volt. Hogy később kint volt-e tolongás, azt nem tudom.
Összességében a rendezvényt jó ötletnek tartom, de nagyon átgondolatlanul, mondhatni rosszul volt megszervezve.


Véleményem az egyes programokról, amiken sikerült részt vennem:

Kulisszajárás az Új Színházban:
Nagyon színvonaltalan, kritikán aluli program volt.
Betereltek mindenkit a nézőtérre, jó sokan voltunk, nem mindenkinek jutott hely. Úgy volt, hogy a programot Helyey László és Böbe, a színpadmester vezetik. Helyey László felment a színpadra és 3 percben felolvasott egy történeti áttekintést a színházról. Az ő szereplése ezzel véget is ért. Utána jött a színpadmester, aki 2 percig sopánkodott, hogy most mi legyen, hogy ilyen sokan vagyunk. Megértem, hogy meglepte őket a tömeg, de az a tanácstalanság, ami a teremben uralkodott, nevetséges volt. Aztán egy srác (akiről nem derült ki, hogy kicsoda) előrejött a színpadon és mondta, hogy kb. 20 fős csoportokban meg lesz tartva a kulisszajárás, és hogy a közönség a nézőtér jobb oldaláról szépen induljon fel a színpadra, amíg nem szólnak, hogy elég lesz. (A kultúrált embertömeg, csakúgy, mint az Operettszínháznál, megmutatta, hogy tulajdonképpen bal oldalon is fel lehet menni a színpadra.) Mikor végre színpadon voltunk, a színpadmester annyit tudott mondani, hogy: „Hát, kérdezzenek!” Miután nem érkezett kérdés, a következő, borzasztóan meglepő és fontos információt közölte velünk: „Ez itt a színpad. Elől van az előszínpad, ez a főszínpad, hátul a hátsó színpad, mellettünk pedig az oldalszínpad.” Köszönjük, nem is tudom, hogy e nélkül az információ nélkül hogy aludtam volna az este. Na, de ezután már érkezett kérdés is: „Forgó színpad van?” A válasz: „Van, de nem tudom megmutatni, le van takarva szőnyeggel.” (Szerintem valamit biztos lehetett volna még mesélni, a színpad mozgatásáról, lehetőségekről, bármiről, ami mozdítható a színpadon. De nem.) Következő kérdés: „Egy este kb. hány fő dolgozik a háttérben, hogy létrejöhessen az előadás?” Válasz: „Hát, ez minden előadáson más.” (Ismét köszönjük a hasznos információt. Valami –tól –ig érték nincs? Hozzáteszem, minden „válasz” leereszkedő, bunkó stílusú volt.) Következő kérdés: „Hogy néz ki egy itt dolgozó ember munkaideje?” (Feltételezem, hogy a kérdés arra vonatkozott, hogy reggel 8-ra kell-e jönni, és este 10-ig itt maradni, vagy itt is 8 órás a munkaidő, vagy mégis, hogy kell elképzelni egy színházi ember egy napját.) Válasz: „Erre nem válaszolok.” Szerencsére ezzel véget értek a közönség megpróbáltatásai a színpadon, visszajött az „értelmes srác” és elvitt minket kulisszát járni. Pár dolgot megtudtunk tőle (pl. hogy kik és hányan dolgoznak egy előadáson, amit a színpadmester nem tudott elmondani, mikor kérdeztük), de szinte semmit nem mutattak meg. Végigmentünk egy folyosón; bekukkantottunk a kelléktárba, ahol semmi nem volt előpakolva, nehogy meg lehessen nézni; benéztünk egy öltözőbe, de mivel ott épp öltöztek, becsukták az ajtót; megnéztük a világításhoz tartozó kábelek raktárát (hűűű de izgi volt); a színészek büféjét, de csak messziről a folyosóról; és végül a hangosító helyiséget. Volt egy hölgy a csoportban, aki mindenre megkérdezte, hogy be lehet-e menni, meg lehet-e nézni, ezért néztünk meg ennyire „sok mindent”, különben ennyit se láttunk volna. Ezzel vége is lett.


Operett és Musical Maraton az Operettszínház Nagyszínpadán:
Hogy hogyan sikerült bejutni, arról írtam a bevezetésben, most csak a bent látott programról írok. Nagyon-nagyon jó előadást láttunk. Akik szerepeltek: Szabó P. Szilveszter, Füredi Nikolett, Feke Pál, Siménfalvy Ágota, Oszvald Marika, Szabó Dávid, Náray Erika, Pirgel Dávid, Kocsis Dénes.
Az előadás nagyon vicces volt, mindenki, aki színpadra lépett nagyon ügyes volt, tényleg mindenki! Néhány embert azért kiemelnék, mert valami hihetetlent nyújtottak.
Pirgel Dávid egyedül énekelte el Az Operaház Fantomjából a Fantom és Christin duettjét. Abban olyan magas hangok vannak, hogy szerintem még a legtöbb szoprán énekesnek is gondot okoz. Hihetetlen volt! Ha nem látom, csak hallom, el sem hiszem.
Szabó Dávid és Kocsis Dénes elénekeltek egy nagyon nehéz duettet. Azt hiszem az Egyiptom hercegéből volt, és eredetileg Mariah Carey és Whitney Houston énekli. Tudom, hogy szóismétlés, de hihetetlen volt! Mondja valaki, hogy az új generáció nem tud énekelni!
Azon már meg sem lepődünk (én azért mégis újra és újra meglepődöm), ahogy Szabó Dávid Oszvald Marikát megpörgette a levegőben.
Füredi Nikolett pedig valami egyveleg nótát énekelt, ami több különböző stílusból lett összevágva, és 3 különböző stílust váltogatott az éneklés során. Ez azért nem volt semmi!

És újra csak ismétlem magam, a kerettörténet nagyon jól volt kitalálva, úgyhogy az előadás nem csak „hihetetlen” :-) és ének-technikailag lenyűgöző, hanem roppant vicces is volt! Köszönet érte a szereplőknek!


Most mi jövünk! A Madách Színházban:

2 egyórás blokkot láthattunk a Madách Színházban. Az első egy órában a Madách Musical Műhely egykori diákjait hallhattuk, a másodikban a Madách Musical Táncművészeti Iskola jelenlegi másodéveseit. Nagyon színvonalas, jó program volt. Én személy szerint megnyugodtam, hogy van utánpótlás az énekes-táncos-színész műfajban. Nem mindenki volt nagyon jó, de sok nagyon jó előadó volt közöttük. Néhány embert szeretnék külön kiemelni.

A 2009-ben végzett színészek közül:
Szumelidisz Krisztina, Szabó Gyula Győző

A jelenlegi hallgatók közül:
Török Tamás: A Jézus Krisztus Szupersztárból énekelte a Gethsemane című dalt. Amikor meghallottam a zenét nagyon megijedtem, hogy valaki ezzel próbálkozik, mert ezt nagyon ritkán tudják jól elénekelni. Mindenre fel voltam készülve. Nem kellett sok időnek eltelnie, teljesen beleéltem magam az előadásba. Nagyon jól adta elő, nagyon szépen énekelte el. Teljesen megkönnyeztem az előadást.
A jelenlegi hallgatók egyébként mind nagyon szimpatikusak, kedvesek voltak. A műsorukat egy szteppel kezdték, amit nagyon jól csináltak, megalapozta a hangulatot. Nagyon tetszik az előadásuk, amit nagyon jól feldobnak tánccal, mert ez a generáció már táncolni is tanul.

2012. április 7., szombat

2012. március 27. Don Quijote balett az Operaházban


A baletthoz egyáltalán nem értek, nincs még egy éve, hogy életem első balettjét láttam, ami a Rómeó és Júlia volt, és megszerettette velem ezt a műfajt. Nem tudom, hogy egy adott tánc nehéz, vagy csak nagyon látványos. Mindenesetre a tegnapi előadás nagyon látványos volt, nehéznek tűnő, és igen vidám.
Az előadás nagy része kosztümös, csak Don Quijote álmában jelent meg a tüllszoknyás-balett, nagyon szép ruhákban táncoltak. A díszlet is nagyon tetszett, a főteret házak homlokzatai vették körül, szép, falusias hangulatot teremtettek. Szeretem ezt a fajta díszletet. Nem hiányozhatott a szélmalom sem, olyan volt, mintha kőből lett volna, jól nézett ki.
Nem igazán ismerem a könyvet, (évekkel ezelőtt láttam az előadást színházban, és nem tetszett a cselekménye), de szerencsére nem a kissé fura Don Quijote volt a középpontban, hanem egy fiatal pár szerelmi története. Szerelmi táncok, torreádor tánc, cigánytánc, és persze az álomban megjelenő tüllszoknyás balett is szerepet kapott az előadás alatt. A táncok mellett sok volt a gesztikuláció, ami segítette a történet megértését, de az előadás emiatt is (meg a kosztümök miatt) veszített az általam „igazi balettnek” nevezett stílusból, de nekem ez nagyon tetszett. Akikkel voltam, nekik a gesztikuláció már túl sok volt. Ráadásul az Operaház honlapján megtalálható a cselekmény leírása, és ha előre elolvassuk, akkor minden jól érthető.
A zene spanyol hangulatot idéző, vidám és könnyen befogadható. Nekem nagyon tetszett, illett a történethez, a kosztümökhöz. Az egész előadásra jellemző a könnyed, vidám hangulat, egyes jeleneteken még nevetni is lehetett.
Ami még nagyon-nagyon tetszett az a karmester és a táncosok összhangja volt. Sokszor volt, hogy a táncos a zene előtt kezdte el a táncát, és a zenekar egy ugrás közben lépett be. A sokadik ilyennél már direkt nagyon figyeltem, és látni lehetett, hogy mennyire figyel egymásra a táncos és a karmester.
Személy szerint engem mindig minden előadásban nagyon zavar a taps, számomra nagyon megszakítja a cselekményt, kizökkent a hangulatból. A tegnapi előadásban borzasztóan sokat tapsoltak, szerencsére a karmester többnyire megvárta a taps végét.

2012. április 6., péntek

Haydn: A Teremtés, 2012.márc.4. (MÜPA)

Az Orfeo zenekar és a Purcell kórus előadása:

Szólisták:
Szutrély Katalin - szoprán
Dévényi Judit - alt
Kálmán László - tenor
Kovács István - basszus

(Egyéb részletek megtalálhatók a zenekar és a kórus honlapján.)

Aki régi zenei, barokk vagy klasszikus hangversenyre vágyik, teljes nyugodtsággal választhatja a Vashegyi György által vezényelt Orfeo zenekart és Purcell kórust. A sok egyéb mellett gyakran szólaltatják meg Bach, Handel, Haydn, Mozart, Beethoven muzsikáit, igen magas színvonalon.

A Teremtés című zenemű egy oratórium, sok-sok énekkel, a kórus és a szólisták is nagy szerepet kapnak. A Művészetek Palotájában lehetőség van a szövegek magyar nyelvű kiírására, ami növeli a mű élvezhetőségét. Például a darab  - mint a szövegből kiderül - a káosz megjelenítésével kezdődik, és így, hogy ezt tudom, ki is hallom a darabból. Amikor a sas, a pacsirta, a gerle vagy épp az oroszlán, a tigris és a szarvas teremtéséről énekelnek, felismerem a rájuk jellemző hangokat. Ezek ismerete nélkül is szép a zene, de tudni, hogy miért olyan a dallam amilyen, az egyszerűen csodálatos! Az ember jókedvű lesz a sok állat megjelenésétől.

A szólisták gyönyörűen énekeltek, mind nagyon tetszettek. Szutrély Katalint azonban külön kiemelném, akinek a legmagasabb hangjai is tisztán, csengőn szólaltak meg. (A többi szólistának is szépen szóltak mind a magas meg a mély hangjai is, de ez egy szopránnál sokkal feltűnőbb.)

Az előadás a MÜPÁ-ban volt, ahol egy igen meglepő és egyben fölháborító dolog történt. Az első rész alatt, egy tőlem 3 széknyire ülő hölgy nevetőgörcsöt kapott. Az első részt úgy kellett végighallgatnunk, hogy végigröhögte. Borzasztó zavaró volt, és szemmel láthatólag a kórust és a zenekart is nagyon zavarta. Senki nem volt a MÜPA dolgozói között, aki magáénak érezte volna a feladatot, hogy kikísérje. A szünetben szóltunk a jegyszedőknek, hogy ne engedjék vissza a nézőtérre. A szünet végére vagy 4 jegyszedő is beállt az ajtóba, mégis beengedték, gondolták, majd a kezdés előtt kiküldik. Hát... nem sikerült. A nő nem akart távozni, mondván, hogy kifizette a jegyet, joga van szórakozni. A második rész kezdete fél órát csúszott, minden ember a helyén ült már, mert a vihogós nőt nem lehetett kiküldeni. Végül az előadás úgy kezdődött el, hogy bentmaradt. Mi, akik a közelében ültünk szerencsére kaptunk helyet máshol, és a földszintről a nevetést hallani nem hallottuk, de a zenekaron és énekkaron látszott, hogy ők továbbra is hallják. (Az első emeleti pódiumerkélyen ült, a zenekar mellett-fölött.) Miért nincs forgatókönyv arra az esetre, ha valaki zavarja az előadást?

2012. április 5., csütörtök

Abigél musical

Az Operettszínház előadása a Thália Színházban

Az Abigél című musicalt háromszor láttam eddig, nagyon tetszik. Nem csak a musicalt szeretem, a könyvet is többször olvastam, a filmet is sokszor láttam. Valahogy a szívemhez szól a története. (Na, azóta negyedszer is láttam, pár dologgal kiegészítettem a bejegyzésem.

A musical zenéje nagyon jó, a stílusa, a hangulata jól illik a történethez, a könyvhöz és a filmhez is. Tetszik a díszlet is. A jelmezek is jók, bár nagy fantáziát talán nem igényelt, hogy olyanok legyenek, mint a filmbeliek, de én személy szerint örülök, hogy nem változtattak a stíluson. (Azt nem szeretem, ha ismert könyvet nézek meg filmen és nem is hasonlít rá.)
A történet sok helyen le van egyszerűsítve, de nehéz is lenne belesűríteni egy 400 oldalas könyvet egy 3 órás előadásba. Összességében érthető, a miértek is többnyire kiderülnek, nem zavaróak a változtatások, egészen könyvhű a darab. Nem egy vidám musicalről van szó (bár nem sok vidám musicalt láttam eddig), hogy pontosabb legyek, végig fojtogatott a sírás. De ez a könyvvel, a filmmel is így van.

A különböző szereposztások: 2011. május 23; 2011. december 21; 2012. február 27; 2013.11.12.
 
Vitay Georgina - Vágó Zsuzsi 2x, Vágó Bernadett, VZs
Vitay Tábornok - Földes Tamás, Pálfalvy Attila, FT, FT
Horn Mici - Siménfalvy Ágota, Udvaros Dorottya 3x
Torma Gedeon - Jantyik Csaba, Balikó Tamás, JCs, BT
Kőnig tanár úr - Magócs Ottó, Szabó P. Szilveszter, Csonka András, CsA
Zsuzsanna testvér - Füredi Nikolett 3x, Nádasi Veronika
Kalmár tanár úr - Szerényi László 2x, Homonnay Zsolt 2x
Kiss Mari - Ábrahám Gabriella, Szendy Szilvi 2x, Czigány Judit
Torma Piroska - Vörös Edit, Peller Anna, VE, VE
Bánki Anna - Kékkovács Mara 4x
Kuncz Feri - Mészáros Árpád Zsolt, Bálint Ádám, MÁZs, MÁZs
Mráz úr - Csuha Lajos 4x

Vágó Zsuzsi: Szép erős, tiszta hangja van, nem hallottam még, hogy valamit ne tudna kiénekelni, valami túl magas, vagy túl mély lenne neki. Energikus, a színpadon rohangálás után is jól tud énekelni. Szerintem illik rá ez a szerep.
Vágó Bernadett: Hallottam már jól énekelni, de Ginaként nem tetszett. Nem elég erős a hangja ehhez a szerephez. Néhol úgy éreztem, hogy nehéz is neki egy-egy dal. Nem marad elég hangja, ha egy kicsit elfárad.
Siménfalvy Ágota: Ő az egyik kedvencem. Gyönyörűen énekel! És annyira kedvesnek tűnik, persze nem ismerem, de nagyon szimpatikus. Számomra nagyon nagy élmény volt Horn Miciként is.
Udvaros Dorottya: Nem teljesen értem, hogy mit keres egy musicalben. Lehet, hogy van amit el tud énekelni, de Horn Mici szerepét nem. Nem tudja kiénekelni a magas hangokat, ami engem nagyon zavar. Minden bizonnyal nagyon jó színésznő, de szerintem jobb lenne, ha a prózánál maradna, vagy csak olyat vállalna énekelni, amit tud.
Hozzáfűzés a 2013.11.12-i előadás után: Nem tudom mi történt, énekórákat vett-e, vagy már annyira nem vártam tőle semmit, de egész jó volt, el kell ismernem.
Magócs Ottó: Őszintén szólva őt olyan rég láttam, hogy nem emlékszem, de arra határozottan emlékszem, hogy ebben az előadásban mindenki nagyon tetszett, így minden bizonnyal Ottó is.
Szabó P. Szilveszter: Őt már egészen sok előadásban láttam, és a színészi játéka minden alkalommal igen meggyőző volt. Nagyon tetszett, hogy az apró kézmozdulatokból és fejbiccentésekből lehetett látni, hogy mindig mindenhol ott van a háttérben, a közös cél ügyén munkálkodik. Nagyon jól játszotta el.
Csonka András: Ő a kedvenc Kőnigem. Ő is jól játszik, de amiért kedvenc lett, az a Tiszta jellem című dal. Szépen, kifejezetten dallamosan énekli. Egyébként az ő hangszíne nagyon különbözik Garas Dezsőétől (míg a többi szereplőé valahogy összevág a filmbeli színészekével, színésznőkével), de szerintem jobban illik Kőnighez.
Füredi Nikolett: Szépen énekel, nagyon jó Zsuzsanna.
Nádasi Veronika: Őt a negyedik alkalommal láttam. Hogy őszinte legyek, a női tanárok közül, aznap, az egyetlen volt, aki tudott énekelni. És nagyon jól! Gyönyörűen énekelt, bár a karaktere nekem nem volt Zsuzsannás.
Czigány Judit: A 2013.11.12-i előadásban láttam, bár a színlapon azóta sem láttam feltüntetve. Talán egy egyszeri beugrás volt? Ha igen, akkor totálisan le vagyok nyűgözve! Nagyon jó Kiss Mari volt, és jól is énekelt.
Vörös Edit, Peller Anna: Mindketten nagyon jól eljátszották Torma Piroska szerepét, kifejezetten tetszett a színészi játékuk.
Kékkovács Mara: Ő eddig mindenben tetszett, amiben láttam. Amikor Vágó Bernadettel játszott, kicsit kellemetlen volt, hogy a mellékszereplő Bánki jobban énekel, mint a főszereplő Gina.
Mászáros Árpád Zsolt: Nem hallottam még tőle olyat, hogy egy hang ne jött volna ki a torkán, de mégis azt érzem, hogy befeszíti a hangját, nekem nem annyira tetszik, ahogy énekel, pontosabban a hangképzése nem tetszik, ahogy egy-egy dalt előad az jó. Kuncz Feri szerepe viszont szerintem nem illik hozzá.
Bálint Ádám: Tetszik ahogy énekel, és ahogy játszik. (Láttam a Rebeccában is, ott is nagyon tetszett.) Jó hangja van és szépen énekel. Velem teljesen elhitette a darab elején, hogy egy szerelmes fiatal férfi, a végén meg, hogy egy gonosz náci katona. Szerintem mindkét karaktert jól adta elő, és jól is váltott egy darabon belül.
Csuha Lajos: Vidám, üdítő jelenség a színpadon.

2012. április 4., szerda

Mozart: Figaro házassága 2012.02.09.

A Figaro házassága egy sokszor játszott vígopera. Jó választás lehet mind a komoly, mind a könnyedebb műfaj kedvelőinek, mert Mozart csodálatos, monumentális zenéje szólal meg, viszont annyira vicces, hogy néhol nem lehet kibírni, az ember hangosan felnevet.
A díszlet nekem tetszett, hatalmas, festett falak alkotják a kastélyt. A ruhák is szépek, igazi kosztümös előadást nézhet meg, aki elmegy rá.
Szerencsére pont egy olyan előadást sikerült kiválasztanom, amiben Rost Andrea énekelte a grófnét. Mindenki szépen énekelt az előadáson, de engem óriási meglepetésként ért a felismerés, hogy mekkora különbség lehet egy jó szoprán és egy világhírű szoprán között. Rost Andrea annyira kiemelkedett a többiek közül, hogy szinte már zavaró volt (persze nagyon élveztem az előadását).
Fontos információ - azt hiszem - hogy az előadás nem véletlenül kezdődik 18 órakor, ugyanis majdnem 4 órás. Ez elég hosszúnak számít, még úgy is, hogy nagyon szórakoztató darab.
(A legtöbb színház honlapján ma már megtalálható, hogy egy adott darab körülbelül mikor ér véget. Tapasztalataim szerint egészen megbízhatók ezek az információk.)

A 2012. február 9-i szereposztás:
Almaviva gróf - Molnár Levente
A grófné - Rost Andrea
Susanna - Váradi Zita
Figaro - Busa Tamás
Bartolo - Szüle Tamás
Marcellina - Ardó Mária
Basilio - Beöthy-Kiss László
Cherubino - Schöck Atala
Antonio - Hábetler András
Barbarina - Baráth Emőke
Don Curzio - Kiss Péter