Érdekes - ha egy szót kéne rá mondanom, ez lenne az. Nem musical, nem operett, hanem egy kisszínpadi darab, amiben nem-mellesleg énekelnek. Az alaptörténet 2 csoportról (gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők) szól, akik összevesznek a völgyön. Végülis sikerül megegyezniük, ennek örömére közösen adnak elő egy színdarabot. Ennek a színdarabban lévő színdarabnak a leírása található meg az Operettszínház honlapján.
Az előadásnak a rendezője, és tulajdonképpen a történetnek a formálója az Énekes (Szabó P. Szilveszter). A darabot tehát a gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő. Eleinte teljes a tanácstalanság, hogyan is játsszanak, mindig az Énekesre néznek, tőle várnak instrukciót. A szereplők szép lassan belemélyülnek az előadásba, az Énekesnek egyre kevesebb szerep jut, mégis ő irányítja a cselekményt. Vannak szerepek, melyek kilépnek a színpad világából, és egyenesen a közönséghez szólnak (ilyen az Énekes szerepe), és van, aki csak a színpadon létezik (ilyen Gruse, a főszereplő). Nagyon jól játszották el a színészek a fejlődést, hogy eleinte nem is tudják mi a feladatuk, később meg, mint profi színészek adják elő a darabot, az alaptörténet szinte megszűnik létezni. Furcsa érzés volt a nagyszínpadon előadott musicalek és operettek után ilyen szerepben látni őket, de nagyon tetszett, szerintem kifejezetten jól megállták a helyüket ebben a műfajban is. Ez a darab teljesen más énekstílust követelt meg tőlük, nem is beszélve a prózai részekről, amiben igencsak bővelkedett az előadás.
Kiemelném Peller Annát (Gruse szerepét játszotta), akinek az előadásába teljesen bele tudtam élni magam. Annyira jól játszott, hogy kétszer bele is könnyeztem. Nagyon tetszett még Szabó P. Szilveszter előadása. Ugyebár ő alakította a történetet, jól játszotta az irányító szerepét, és külön tetszettek a grimaszai, amikor külső szemlélőként fintorgott a szereplők cselekvéseire. Ja, és el ne felejtsem Pirgel Dávid és Kocsis Dénes duettjeit, nagyon szépek voltak. És ismét nagyon tetszett Angler Balázs játéka (amikor épp a második ügyvédet játszotta). Mivel a darabot az előadás elején jelenlévő gyümölcstermesztők és kecsketenyésztők adják elő, majdnem mindenki több szerepet játszik.
A zene számomra leginkább a kortárs operákhoz hasonlít. A zenekar kicsi, és a színpad fölött helyezkedik el, ennek valószínűleg a Raktárszínház adottságai az oka. Van, ahol csak néhány hanggal kíséri az énekeseket, néhol dominánsabb szerephez is jut. A dalok nagyon nehezek, néha úgy éreztem, hogy kicsit küzdenek is vele, de alapvetően szépen énekelték el őket. Nagyon élveztem, hogy Szabó P. Szilveszter vékony magas hangon, míg Peller Anna igazán mély, alsó váltóhangon is énekelt.
Akik nem szeretnék, hogy a szereplők bevonják őket az előadásba, ne üljenek az első sorba, mert előfordulhat, hogy kézbe kapnak egy babát, vagy épp ölbe kapnak egy szereplőt, Kocsis Dénes személyében. Az talán a kevésbé kellemetlen része az első sorban ülésnek, hogy valami piros folyadékkal és sajttal is megkínálják őket. Én mindenesetre nagyon örültem, hogy a 4. sorba kaptam jegyet. Ha már a helyeknél és a Raktárszínháznál tartunk, összesen 4 sor van, de minden sor jóval magasabban van, mint az előtte lévő, így nagyon jól lehet "hátulról" is látni. Még az utolsó sorban is közelebb vagyunk a színészekhez, mint a nagyszínpadnál az első sorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése