2012. március 27. Don Quijote balett az Operaházban

A baletthoz egyáltalán nem értek, nincs még egy éve, hogy életem első balettjét láttam, ami a Rómeó és Júlia volt, és megszerettette velem ezt a műfajt. Nem tudom, hogy egy adott tánc nehéz, vagy csak nagyon látványos. Mindenesetre a tegnapi előadás nagyon látványos volt, nehéznek tűnő, és igen vidám.

Az előadás nagy része kosztümös, csak Don Quijote álmában jelent meg a tüllszoknyás-balett, nagyon szép ruhákban táncoltak. A díszlet is nagyon tetszett, a főteret házak homlokzatai vették körül, szép, falusias hangulatot teremtettek. Szeretem ezt a fajta díszletet. Nem hiányozhatott a szélmalom sem, olyan volt, mintha kőből lett volna, jól nézett ki.

Nem igazán ismerem a könyvet, (évekkel ezelőtt láttam az előadást színházban, és nem tetszett a cselekménye), de szerencsére nem a kissé fura Don Quijote volt a középpontban, hanem egy fiatal pár szerelmi története. Szerelmi táncok, torreádor tánc, cigánytánc, és persze az álomban megjelenő tüllszoknyás balett is szerepet kapott az előadás alatt. A táncok mellett sok volt a gesztikuláció, ami segítette a történet megértését, de az előadás emiatt is (meg a kosztümök miatt) veszített az általam „igazi balettnek” nevezett stílusból, de nekem ez nagyon tetszett. Akikkel voltam, nekik a gesztikuláció már túl sok volt. Ráadásul az Operaház honlapján megtalálható a cselekmény leírása, és ha előre elolvassuk, akkor minden jól érthető.

A zene spanyol hangulatot idéző, vidám és könnyen befogadható. Nekem nagyon tetszett, illett a történethez, a kosztümökhöz. Az egész előadásra jellemző a könnyed, vidám hangulat, egyes jeleneteken még nevetni is lehetett.

Ami még nagyon-nagyon tetszett az a karmester és a táncosok összhangja volt. Sokszor volt, hogy a táncos a zene előtt kezdte el a táncát, és a zenekar egy ugrás közben lépett be. A sokadik ilyennél már direkt nagyon figyeltem, és látni lehetett, hogy mennyire figyel egymásra a táncos és a karmester.

Személy szerint engem mindig minden előadásban nagyon zavar a taps, számomra nagyon megszakítja a cselekményt, kizökkent a hangulatból. A tegnapi előadásban borzasztóan sokat tapsoltak, szerencsére a karmester többnyire megvárta a taps végét.