Szomor György és Pozsgai Zsolt Monte Cristoját a budapesti RamColosseumban láttam.
A zene jól visszaadja a könyv hangulatát, remekül illeszkedik a történethez, nagyon jól vannak megírva a dalok. Nem csak a zenéje jó, hanem a dalszövegek is. A "Még egy perc" című záródal talán a legjobb mind között. (Néhány kedvenc sorom: "Mért mellém csap a villám, mért nem pont belém?", "Mint elejtett kő zuhansz, s ki tudja ott lent mi vár.", "Ha Isten mégis él, most jól teszi, ha fél!", "Még egy perc, egy új esély, egy másik lét, talán, És nem tudod, hogy élet vagy halál, Csak egyetlen perc, egy ugrás, és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.")
A táncos részek számomra kissé csalódást okoztak. Többet vártam volna az ExperiDance Tánckarától. Ráadásul a szereposztásban két artista is fel van tüntetve, de nem tudom kik lehettek azok. Volt ugyan két táncos, akik égő végű bottal táncoltak, de se nehéznek nem tűnt, se látványos nem volt. A táncok koreográfiája sok helyen inkább nevetséges volt, mint látványos. Azt elhiszem, hogy nehéz volt, de legtöbbször oda nem illőnek éreztem. Az egyetlen igazán látványos, akrobatikus megmozdulás az volt, amikor az egyik táncos (kalóz) leszaltózott a hajóról. Még egy rész volt, ahol tetszett a koreográfia, ez pedig az volt, amikor a kalózok másodszor énekeltek, és Monte Cristo bevonult a párizsi életbe.
A rendezés, amit nem teljesen tudok szétválasztani a tánctól, hol tetszett, hol nem.
Nagyon jól volt megmutatva, hogy milyen sokáig és milyen sok mindent tanult Edmond az abbétól, és hogy hogyan vált a "bosszú angyalává". Ezt a folyamatot egy kis vetítéssel segítették. Először Mercedest vetítették ki, úgy ahogy Edmond emlékezett rá (ezt először viccesnek találtam, de később összeraktam a fejemben a folyamatot és tetszett), utána pedig jelképesen minden tudományágra utaltak a vetítésben. Szerintem nagyon is világos volt, hogy az évek alatt mi ment végbe Edmondban. Ennek a résznek a végén pedig már ott állt a színpadon a kiszabadult ember, fekete köpenyben, kivilágítva, küldetésének teljes tudatában. Nagyon hatásos volt.
Szintén jó volt - csak kicsit sokszor éltek ezzel az elemmel - a középre belógatott óra, ami gyorsan forgott körbe-körbe, ezzel jelenítve meg az idő múlását.
A könyv az egy három kötetes, hosszú-hosszú történet, rengeteg eseménnyel, kapcsolatokkal, utalásokkal, stb. Számítottam rá tehát, hogy egy 2 órás musical nem teljesen tudja majd visszaadni a részleteket. Igazándiból sokkal többet adott vissza, mint gondoltam volna. A Monte Cristoban lezajló folyamatok jól ki voltak domborítva. Hogy a 3 ellensége miért tette, amit tett, és hogyan léptek ebből tovább, az is ki volt dolgozva. Ez nagyon tetszett. Maguk az események jól össze voltak csapva, körülbelül 5 perc alatt zajlott le mindhárom bosszú, és sitty-sutty mindenki meghalt, akinek meg kellett, de a jellemábrázolások emellett annyira jók voltak, hogy azt hiszem jól el lettek találva az arányok (amik amúgy teljesen másak voltak a könyvben). A színdarabban persze sok minden másképp volt, mint a könyvben, szerintem néhány olyan dolog is, amit talán kár volt megváltoztatni. De feltételezem, hogy ezek mind a rövidítések miatt kellettek. Ami nagyon nem tetszett, az Haydeé. A könyvben a lánynak komoly szerepe van Fernand megbosszulásában, ebből semmi nem volt a musicalben, ami nem is lett volna baj, de míg a többi karakter hasonlított a könyvbelihez, ő nem. Itt Monte Cristo ágyasa volt, akit egyáltalán nem szeretett. A könyvben nem volt az ágyasa, és apjaként szerette, a végén meg már szerelemmel. Szóval szerintem a musicalben semmi szerepe nem volt a lánynak, ehhez képest viszont túl nagy hangsúlyt kapott. Jobb lett volna teljesen kihagyni. Még egy dolog keltett bennem komoly hiányérzetet, mégpedig az, hogy Morellék egyáltalán nem szerepeltek benne. Ők azok, akik keresik Edmondot börtönbe vetése után és próbálnak segíteni az édesapján, és akiken szabadulása utána több ízben is segít. Monte Cristonak Haydeé irányában való viselkedése, és Morellék kihagyása a musicalból teljesen megváltoztatta Monte Cristo grófjának jellemét. Ebben a darabban ő tényleg a "bosszú angyala", nem úgy mint a könyvben, ahol inkább, mint Isten egyik angyala, végrehajtója jelenik meg, nem csak bosszút, de jutalmat is osztogatva.
Összességében azonban azt mondhatom, hogy az előadás jobban hasonlított a könyvre, mint ahogy gondoltam. Még egy nagy változtatás azért volt benne, mégpedig a vége. A darabnak úgy lett vége, hogy Edmon Dantes börtönben van, épp meghal az abbé, és Edmond arról énekel, hogy most talán sikerül megszöknie. Ez komoly változtatás, de valami miatt nekem megtetszett.
Szomor György (Monte Cristo grófja) kiváló volt! Erős, telt, tiszta hangja van. Gyönyörűen énekelte el a megtört, elkeseredett és a bosszúra éhes, határozott embert is, a mély és a magas hangokat is. Nagyon tetszett, szerintem az egyik legjobb énekes-színész, ami a hangját illeti. Gulyás Attila (ifjú Edmond) is nagyon tetszett. Amikor először megláttam úgy éreztem nem Edmond-os, de ez a véleményem hamar megszűnt, és ez számomra azt jelenti, hogy jól játszott. Volt egy igen szép duettje Szomor Györggyel. Nagyszerű ötlet volt egy duettet írni a fiatal és idősebb Edmond Dantesnek. És csodásan énekelték el.
Remekül játszott Gubik Petra. Tetszett, ahogy a fiatal Mercedest játszotta, ami ugyan más volt, mint én képzeltem volna a könyv alapján, de így is meg lehetett jeleníteni. És amikor megjelent a színpadon mintegy húsz évvel idősebben... nagyszerű volt! Ez nyilván a sminkeseket és a jelmeztervezőket is dicséri, de a játéka is több volt, mint korrekt.
A szereposztásban láttam, hogy maga Dumas is szerepel a darabban. Ez az ötlet nagyon tetszett, gondoltam, hogy ezzel jól át lehet hidalni az idő rövidségéből adódó nehézségeket. Továbbra is úgy gondolom, hogy jó volt, hogy a színpadon volt, de a történetet nem lendítette előrébb. Vastag Tamástól (Dumas) többet vártam. Nem ismertem korábbról, de eddig akikkel zenés színdarabban találkoztam és valamiféle tehetségkutatóból kerültek elő, jobban meg voltam elégedve. Rossznak nem mondanám, de kiemelkedő sem volt. Viszont egyet rontott, de jól oldotta meg, az énekkarnál korábban kezdte el az egyik sort, de szemrebbenés nélkül végigénekelte, aztán kivárta a kezdést, és még egyszer elénekelte. Ehhez nyilván nem kell túl nagy színpadi gyakorlat, nekem mégis tetszett. Szőke Norbert nagyszerű választás volt Albert szerepére. Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem. Azt persze nem tudom, hogy ő ilyen, vagy ennyire jól játszott, de tetszett.
Összességében nagyszerű előadás volt, bátran ajánlom mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése