A bolygó hollandi (2013.01.23.)

A Magyar Állami Operaház műsorra tűzte Richard Wagner A bolygó hollandi című operáját, de nem, amit már hallhattunk korábban is, hanem az 1841-es ősváltozatot.

Mikor vége lett az előadásnak az volt bennem, hogy ha ezt most még egyszer elkezdenék, itt rögtön, hát én itt maradnék végighallgatni. „Csodálatos, lenyűgöző” – ezek a szavak jutottak eszembe. 3 napig a hatása alatt voltam, másra sem tudtam gondolni.
A zenéjéről persze tudtam, hogy tetszeni fog, ez nem volt kérdés. Egyébként nem ismertem, egyszer láttam ezt az operát, de nagyon régen, egész kicsi koromban. Még a történetet is újra kellett olvasnom előtte, mert nem nagyon emlékeztem. Annyira monumentális a zene, ahogy jön a vihar, dörög az ég, és persze nem csak monumentális, nagyon szép is. Nem volt pillanat, amikor elkalandoztam, amit unalmasnak találtam volna. Gyönyörű zene, ezt nem is tudom másképp megfogalmazni.
A szereposztásról is csak jókat mondhatok. „Bazi jó hangja van!” mondta anyukám, mikor Bretz Gábor elkezdett énekelni, osztottam a véleményét. Rálik Szilvia szép, tiszta hangon énekelt, nem bántotta az ember fülét még a magas hangoknál sem. És végre egy szép, sovány szoprán énekesnőt láthattunk Wagner operában, szerelmes szerepben. Ha már színpadi műfaj, nekem igenis számít, hogy mit látok.
Hát… Hogy Balatoni Éva hogy énekelt, arra nem emlékszem, egyedül az a bohóckodás maradt meg bennem, amit a színpadon művelt. Ezt egyáltalán nem rovom föl neki, nyilván rendezői oka volt. Boncsér Gergelynek már előre örültem. Amikor először hallottam az Operettszínházban, már akkor nagyon tetszett a hangja, aztán láttam, hogy az Operában is énekel, nem véletlenül. És ahogy begubózott abba a hálózsákba! És még úgy is remekül énekelt, elég meglepő volt, hogy fekve, összegörnyedve is milyen jól énekel.
Kálmándi Mihály nagyon jó hollandi volt. Illet rá a szerep és a hangja is elég átütő volt hozzá.
A jelmezek részben nagyon tetszettek, részben meg egyáltalán nem, de mindegyik nagyon kifejező volt. A két főszereplő és a hollandi legénységének a ruhája hihetetlenül tetszett. A spirális motívumok a ruhákon nagyon szépek és beszédesek voltak. Senta ruháján, a szoknya részen volt egy hatalmas örvény, ami fölfutva a mellkasán egy másik örvénybe futott bele. A hollandi köpenye alul ugyanilyen volt, fönt viszont egyenes minta volt rajta. Női és férfi motívum a kör és az egyenes. A színeik is fantasztikusak voltak, vonzotta a szemet. Ezek a ruhák eszméletlen jók voltak, szerintem. Az otthon maradt asszonyok ruháin a férfiak képe, illetve a tengerészek ruháin a nők képe szerintem elég röhejes volt, bár kifejezte, amit kellett, szóval érthető volt, de nem tetszett.
A díszlettel nem igazán tudtam mit kezdeni. Tulajdonképp nem estek túlzásba, alig volt valami a színpadon. Hiányérzetet viszont nem keltett, szóval jól el lettek találva az arányok. De a színpad szélén a hullámok, illetve a rácsok furák voltak. Igaz, hogy a harmadik emeleten ültem, a bal oldalt nem is láttam, meg onnan a díszlet teteje sem látszik, egészben a teljes színpad meg semmiképp.
A rendezésből két dolgot emelnék ki. Az egyik Mary szerepe, ami nagyon nem tetszett, még a ruhája is teljesen elütött mindenki másétól, nekem az ő megjelenése kilógott az egész előadásból.
A másik tulajdonképpen több dolgot is felölel, mégpedig a hollandi hajójának az elképzelése, miszerint nem egy valódi hajóról van szó. Kicsit féltem attól, hogy a színpad közepén lesz egy vetítővászon, de a félelmem alaptalannak bizonyult, szerintem nagyon jól érthető volt, hogy mit akart a rendező azzal, hogy a hajó csak vetítve jelenik meg. Amúgy meg nagyon szép volt, és nagyon jó volt a tenger hullámzása is. Az előadás végén pedig, ahol a szöveg szerint a bolygó hollandi újra vízre száll, Senta utána veti magát a vízbe és a hajó elsüllyed, nem teljesen ez történt. A hollandi dühös, a kivetített hajó lángol. Senta énekli, hogy örök hűséget fogad, aztán a kivetített hajó eldől, elsüllyed. És a hollandi Sentával együtt ott áll a színpad közepén. Nagyon pozitív befejezés, nagyon tetszett.
Még szeretném az leírni, hogy a meghajlásnál Kálmándi Mihály Rálik Szilvia mögé állt, és a köpenye egyik oldalával betakarta, így a kettőjük spirálja eggyé forrt, ez is nagyon tetszett.

Osztályzat: 9,5 (A zene, az énekesek és a főszereplők ruhái emelték föl.)


Szereposztás:
Donald (Daland): Bretz Gábor
Senta: Rálik Szilvia
Georg (Erik): Corey Bix
Mary: Balatoni Éva
Kormányos: Boncsér Gergely
A hollandi: Kálmándi Mihály

Zeneszerző, szövegíró: Richard Wagner
Rendező: Szikora János
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina

Karmester: Ralf Weikert