Egyszemélyes darab, bár a háttérben nyilván többen is közreműködtek. Minimum 1 fő, aki a 3 telefont az arra alkalmas időben megszólaltatta. Hogy meg lehetne viccelni Göttinger Pált a telefoncsörgések felcserélésével... :-)
Adott egy egyszerű kis színpadkép. Egy asztal székkel, egy polc, egy ajtó és 3 telefon (na jó, valószínűleg nem lett teljes a felsorolás). Ebből aztán kikerekedik egy történet, pedig mindössze annyi történik hogy a fiatal nőgyógyász beletöri a kulcsot az irodája zárjába, belülről, így aztán nem tud elmenni a gyerekekért az oviba, és telefonál... először a lakatosnak, aztán egy haverjának, aztán őt hívja a mama... ésatöbbi, ésatöbbi... Mi ugye csak őt halljuk, csak az ő reakcióját látjuk, de mintha mindent hallanánk, mindent látnánk. Az előadás titka, azt hiszem, nem a meglepő fordulatokban rejlik, hanem a hihetetlen jó szövegkönyvben (amiből aztán minden kiderül) és a remek előadásmódban. Ritkán fordul elő, hogy egy előadás alatt semmi (előadáson kívüli) ne jusson eszembe, hát itt így történt. Igaz, az előadás 1,5 óránál is rövidebb volt. Hiányérzet nem maradt (bár a meghajlásnál szinte vártam, hogy a többi "szereplő" is kijön meghajolni...), csak a jókedv, örülök, hogy láttam a darabot, már ajánlottam is barátaimnak. Rövid, de velős, frappáns, vicces darab.
Osztályzat: 9
Előadja: Göttinger Pál
Rendező: Orosz Dénes
látvány: Csík Melinda
zene: Dinyés Dániel
produkciós vezető: Gáspár Anna
írta: Szabó Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése