LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2013. június 6., csütörtök

Erkel Ferenc: Hunyadi László opera(2013.06.05.)

Osztályzat: 9,5

Nagyon tetszett az előadás, mindekinek csak ajánlani tudom, legyen diák vagy felnőtt. Én úgy megnézném mégegyszer!

Június 5-én láttam a darabot. Bejött a karmester, felcsendült Bartók: Este a székelyeknél. A színpad elején leengedtek egy vetítővásznat, arra írták ki, hogy Június 4. A magyar összetartozás napja - Trianoni emléknap. Ezután a vásznon határontúli magyar helységnevek tűntek föl, majd tűntek le, később a mai nyelvükön is, még cirill betűkkel is. Ez a vetítés, ezzel a zenével kombinálva megható, szép megemlékezés volt, megmelengette a szívemet.

Ezután kezdődött Erkel Hunyadija. A nyitány első részében lent maradt a vetítővászon, kivetítették rá a címet, a zeneszerzőt, a szövegírót, és a szereplőket is, két-két fényképpel, egy szerepbeli és egy civil képpel. Ezután felvonultak a szereplők, öltönyben, bőröndökkel. Majd egy hátul lévő vetítővásznon felszállt egy repülőgép (nekem olyan volt, mintha a szereplők elutaznának valahova, ahol előadják a darabot), felénk szállt, és egyszer csak fekete hollóvá változott. Na, ez így leírva lehet, hogy furcsa, de nagyon nagy hatással volt rám. A nyitány végén vették le a szereplők az öltönyöket, amik alatt a szerepbeli kosztümök voltak. Nem középkori jelmezekben játszottak, inkább 20. század elejeiben, de ez engem nem zavart, bár jobb szeretem a korhű jelmezeket.
Hunyadi Mátyás szólama szoprán, ez alkalommal ketten játszották a szerepet. Egy 10-12 éves kisfiú, Gerlei Péter, és egy szoprán énekesnő, Várhelyi Éva. Mindent Péter játszott el, Várhelyi Éva meg végig mellette sétált, ő énekelt. Nagyon tetszett az ötlet, hogy nem egy felnőtt nő játsza a szerepet, még jobban tetszett volna, ha nem sétál vele, csak a színpad szélén énekel, és a fiú tátog, hogy tudjuk épp ő énekel. De így is jobban tetszett, mintha a fiú nem lett volna ott.
V. László és Cillei lehozatala a nézőtérre szerintem jó ötlet volt. Ilyenkor a néző kicsit közelebb kerül a szereplőkhöz.
A lefejezés alatt Szilágyi Erzsébet énekel, megrázó a dal amit ekkor hallunk. A harmadik csapás után felcsendül egy vidámabb, monumentális dallam, a megmenekülés ütemei, a kar is azt énekli, hogy Kegyelem! A bárd újra lesújt... Hunyadi László meghal. Ezzel gyakorlatilag vége is a darabnak, már csak néhány ütem van hátra. Amit ezalatt látunk az felüdít, boldoggá tesz: Hunyadi Mátyás (Gerlei Péter) áll a színpadon, vele szemben pedig egy férfi, aki a Szent Koronát tartja felé. Köszönet érte a rendezőnek!
A legjobban Cser Krisztián hangja tetszett, kár, hogy ő volt Cillei és az első felvonásban meghalt, tudtam volna még hallgatni egy ideig. Kolontits Klára is nagyon szépen énekelt, ott és annyit vibrált, amennyi jól esett a fülnek. Pataki Adorján hangját kicsit erőtlennek éreztem, nagyon kellett rá figyelni, jobban tetszett volna nekem egy nagyhangú Hunyadi, akiről könnyen elhiszem, hogy nagy hadvezér.
Az opera zenéje szenzációs, azóta is sokszor meghallgattam már. Könnyen emészthető bárki számára, ráadásul vannak benne mindenki számára ismerős részek, sőt olyan dal is, amit bárki, aki magyar iskolába járt, el tud énekelni... :-)
A szöveget sajnos nem mindenhol lehetett érteni, de ez a magyar nyelvű operáknál talán mindig is így volt. Nagyon örültem, hogy magyar nyelven feliratozva van!
Ami az este folyamán borzasztó zavaró volt, az a közönség. A színház dugig volt iskolásokkal, akik sajnos nem igazán tudják, hogy hogy illik egy színházban viselkedni az előadás alatt. Iszonyatosan nagy alapzaj volt, sokan beszélgettek, folyamatosan köhécseltek. És sajnos a felvonások elején sportot űztek abból, hogy ki tapsol a legtovább. Minden felvonást úgy kezdett a karmester, hogy néhányan még tapsoltak. A harmadik felvonás elején szegény Hámori Máté jó sokáig várt, hogy csönd legyen, de nem lett, kifejezett ricsajban intett be a zenekarnak. Én a helyében megfordultam volna, és megkértem volna a kedves közönséget, hogy legyenek szívesek csendben maradni, mert így nem fogom elkezdeni az előadást. Talán ilyet nem lehet, de nagyon sajnáltam szegényt. Nem kapta meg a közönségtől a minimális tiszteletet. Néhol az énekeseket is megsajnáltam. Hogy lehet felröhögni, amikor Hunyadi László a cellájában arról énekel, hogy nem akar meghalni? Összeszorult tőle a gyomrom.

Mint ahogy már írtam, nekem nagyon tetszett, egyszerre keserített el és dobott dobott föl, a zene csodálatos, örülök, hogy láttam!

Szereposztás:
V. László: Megyesi Zoltán
Cillei Ulrik: Cser Krisztián
Szilágyi Erzsébet: Kolonits Klára
Hunyadi László: Pataki Adorján
Hunyadi Mátyás: Várhelyi Éva
  gyerekszereplő: Gerlei Péter
Gara nádor: Gurbán János
Gara Mária: Szakács Ildikó
Szilágyi Mihály: Sárkány Kázmér
Rozgonyi: Káldi Kiss András

Karmester: Hámori Máté

Zeneszerző: Erkel Ferenc
Szövegíró: Egressy Béni
Rendező: Szűcs Gábor
a rendező munkatársa: Vasvári Csaba
Díszlettervező: Libor Katalin
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Koreográfus: Kováts Gergely Csanád
Közreműködik: Óbudai Danubia Zenekar
Karigazgató: Szabó Sipos Máté

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése