LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. április 8., vasárnap

2012. március 31. Színházak éjszakája

Véleményem a rendezvényről:

Azt hiszem, hogy minimum háromszor annyi jegyet adtak el, mint szabadott volna. Szívem szerint tízszer annyit írnék, de szeretnék ebben objektív lenni. Nyilvánvalóan voltak olyan programok, amik a közönséget egyes programoknál jobban érdekeltek, pl. az Operettszínház regisztrációs számhoz kötött műsorai, ahol az este 9-kor kiadott sorszámhoz negyed 7-kor már teljesen fölösleges lett volna beállni a sorba. Így a húgommal úgy döntöttünk, hogy elnézünk a Katona József Színházhoz, ahol nyitott (nem maximalizált létszámú) program volt este 7-től egészen hajnali 1 óráig. Az érdeklődés ott is akkora volt, hogy körülbelül kétszázadikként álltunk be a sorba. Először ~100 embert engedtek be, utána óránként szándékoztak lecserélni a közönséget. Miután beengedték az első adag embert, körülbelül a századikak voltunk a sorban, de nem tudhattuk, hogy ezzel bejutunk-e a következő 1 órára vagy sem, így hát úgy döntöttünk, hogy 2 órát nem várunk.
Mindenképp szerettünk volna az Operettszínházban bejutni egy programra, és éjfélre elnézni a Madách Színházba. Tehát elhatároztuk, hogy 9-re visszamegyünk az Operettszínházhoz (addig a városban elütjük valamivel az időt), és egy órát hajlandóak vagyunk sorban állni, egy egy órás előadáshoz. ¾ 9-re értünk oda, a tömeget csak fél 11-kor engedték be, így sajnos majdnem 2 órát álltunk a sorban. (Szerencsére 2 nagyon kedves ember állt előttünk, velük jól elbeszélgettük ezt a szűk 2 órát.) Itt kell megjegyeznem, hogy mennyire csalódtam a „kulturált” emberekben. Erre az előadásra bő 800 embert engedtek be (nem tudom pontosan), amikor odaértünk nem állt előttünk 200 ember. Megnyugodtunk, hogy tuti be fogunk tudni menni. Nem egész 2 óra leforgása alatt ~600 embernek sikerült beállni elénk a sorba, utánunk még 25 embert engedtek be. A Mozsár utcai bejáratnál (ahol engedték be az embereket) olyan tolongás volt, hogy az autók nem tudtak elmenni. Mire nagy nehezen bejutottunk már az előadás is elkezdődött, ami elég rosszul esett…
A Madách Színházhoz ¾ 12-re értünk, a karszalagok leolvasása miatt sorba kellett állni, de nem volt félő, hogy bejutunk-e. A földszinten ültünk, valahol középen, a sor szélén, jó helyünk volt. Hogy később kint volt-e tolongás, azt nem tudom.
Összességében a rendezvényt jó ötletnek tartom, de nagyon átgondolatlanul, mondhatni rosszul volt megszervezve.


Véleményem az egyes programokról, amiken sikerült részt vennem:

Kulisszajárás az Új Színházban:
Nagyon színvonaltalan, kritikán aluli program volt.
Betereltek mindenkit a nézőtérre, jó sokan voltunk, nem mindenkinek jutott hely. Úgy volt, hogy a programot Helyey László és Böbe, a színpadmester vezetik. Helyey László felment a színpadra és 3 percben felolvasott egy történeti áttekintést a színházról. Az ő szereplése ezzel véget is ért. Utána jött a színpadmester, aki 2 percig sopánkodott, hogy most mi legyen, hogy ilyen sokan vagyunk. Megértem, hogy meglepte őket a tömeg, de az a tanácstalanság, ami a teremben uralkodott, nevetséges volt. Aztán egy srác (akiről nem derült ki, hogy kicsoda) előrejött a színpadon és mondta, hogy kb. 20 fős csoportokban meg lesz tartva a kulisszajárás, és hogy a közönség a nézőtér jobb oldaláról szépen induljon fel a színpadra, amíg nem szólnak, hogy elég lesz. (A kultúrált embertömeg, csakúgy, mint az Operettszínháznál, megmutatta, hogy tulajdonképpen bal oldalon is fel lehet menni a színpadra.) Mikor végre színpadon voltunk, a színpadmester annyit tudott mondani, hogy: „Hát, kérdezzenek!” Miután nem érkezett kérdés, a következő, borzasztóan meglepő és fontos információt közölte velünk: „Ez itt a színpad. Elől van az előszínpad, ez a főszínpad, hátul a hátsó színpad, mellettünk pedig az oldalszínpad.” Köszönjük, nem is tudom, hogy e nélkül az információ nélkül hogy aludtam volna az este. Na, de ezután már érkezett kérdés is: „Forgó színpad van?” A válasz: „Van, de nem tudom megmutatni, le van takarva szőnyeggel.” (Szerintem valamit biztos lehetett volna még mesélni, a színpad mozgatásáról, lehetőségekről, bármiről, ami mozdítható a színpadon. De nem.) Következő kérdés: „Egy este kb. hány fő dolgozik a háttérben, hogy létrejöhessen az előadás?” Válasz: „Hát, ez minden előadáson más.” (Ismét köszönjük a hasznos információt. Valami –tól –ig érték nincs? Hozzáteszem, minden „válasz” leereszkedő, bunkó stílusú volt.) Következő kérdés: „Hogy néz ki egy itt dolgozó ember munkaideje?” (Feltételezem, hogy a kérdés arra vonatkozott, hogy reggel 8-ra kell-e jönni, és este 10-ig itt maradni, vagy itt is 8 órás a munkaidő, vagy mégis, hogy kell elképzelni egy színházi ember egy napját.) Válasz: „Erre nem válaszolok.” Szerencsére ezzel véget értek a közönség megpróbáltatásai a színpadon, visszajött az „értelmes srác” és elvitt minket kulisszát járni. Pár dolgot megtudtunk tőle (pl. hogy kik és hányan dolgoznak egy előadáson, amit a színpadmester nem tudott elmondani, mikor kérdeztük), de szinte semmit nem mutattak meg. Végigmentünk egy folyosón; bekukkantottunk a kelléktárba, ahol semmi nem volt előpakolva, nehogy meg lehessen nézni; benéztünk egy öltözőbe, de mivel ott épp öltöztek, becsukták az ajtót; megnéztük a világításhoz tartozó kábelek raktárát (hűűű de izgi volt); a színészek büféjét, de csak messziről a folyosóról; és végül a hangosító helyiséget. Volt egy hölgy a csoportban, aki mindenre megkérdezte, hogy be lehet-e menni, meg lehet-e nézni, ezért néztünk meg ennyire „sok mindent”, különben ennyit se láttunk volna. Ezzel vége is lett.


Operett és Musical Maraton az Operettszínház Nagyszínpadán:
Hogy hogyan sikerült bejutni, arról írtam a bevezetésben, most csak a bent látott programról írok. Nagyon-nagyon jó előadást láttunk. Akik szerepeltek: Szabó P. Szilveszter, Füredi Nikolett, Feke Pál, Siménfalvy Ágota, Oszvald Marika, Szabó Dávid, Náray Erika, Pirgel Dávid, Kocsis Dénes.
Az előadás nagyon vicces volt, mindenki, aki színpadra lépett nagyon ügyes volt, tényleg mindenki! Néhány embert azért kiemelnék, mert valami hihetetlent nyújtottak.
Pirgel Dávid egyedül énekelte el Az Operaház Fantomjából a Fantom és Christin duettjét. Abban olyan magas hangok vannak, hogy szerintem még a legtöbb szoprán énekesnek is gondot okoz. Hihetetlen volt! Ha nem látom, csak hallom, el sem hiszem.
Szabó Dávid és Kocsis Dénes elénekeltek egy nagyon nehéz duettet. Azt hiszem az Egyiptom hercegéből volt, és eredetileg Mariah Carey és Whitney Houston énekli. Tudom, hogy szóismétlés, de hihetetlen volt! Mondja valaki, hogy az új generáció nem tud énekelni!
Azon már meg sem lepődünk (én azért mégis újra és újra meglepődöm), ahogy Szabó Dávid Oszvald Marikát megpörgette a levegőben.
Füredi Nikolett pedig valami egyveleg nótát énekelt, ami több különböző stílusból lett összevágva, és 3 különböző stílust váltogatott az éneklés során. Ez azért nem volt semmi!

És újra csak ismétlem magam, a kerettörténet nagyon jól volt kitalálva, úgyhogy az előadás nem csak „hihetetlen” :-) és ének-technikailag lenyűgöző, hanem roppant vicces is volt! Köszönet érte a szereplőknek!


Most mi jövünk! A Madách Színházban:

2 egyórás blokkot láthattunk a Madách Színházban. Az első egy órában a Madách Musical Műhely egykori diákjait hallhattuk, a másodikban a Madách Musical Táncművészeti Iskola jelenlegi másodéveseit. Nagyon színvonalas, jó program volt. Én személy szerint megnyugodtam, hogy van utánpótlás az énekes-táncos-színész műfajban. Nem mindenki volt nagyon jó, de sok nagyon jó előadó volt közöttük. Néhány embert szeretnék külön kiemelni.

A 2009-ben végzett színészek közül:
Szumelidisz Krisztina, Szabó Gyula Győző

A jelenlegi hallgatók közül:
Török Tamás: A Jézus Krisztus Szupersztárból énekelte a Gethsemane című dalt. Amikor meghallottam a zenét nagyon megijedtem, hogy valaki ezzel próbálkozik, mert ezt nagyon ritkán tudják jól elénekelni. Mindenre fel voltam készülve. Nem kellett sok időnek eltelnie, teljesen beleéltem magam az előadásba. Nagyon jól adta elő, nagyon szépen énekelte el. Teljesen megkönnyeztem az előadást.
A jelenlegi hallgatók egyébként mind nagyon szimpatikusak, kedvesek voltak. A műsorukat egy szteppel kezdték, amit nagyon jól csináltak, megalapozta a hangulatot. Nagyon tetszik az előadásuk, amit nagyon jól feldobnak tánccal, mert ez a generáció már táncolni is tanul.

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Örülök, hogy tetszett a Jézus dalom, én nem kicsit voltam elégedetlen utána. : )
    (most már picit megnyugodtam hogy láttam videón, bár még mindig sok kritikám van magam felé)
    Ha szeretnéd megnézni itt van:
    http://www.youtube.com/watch?v=A4Kq2hF7wR0

    Üdv:
    Tomi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tomi!
      Örülök, hogy olvastad a leírásom. :-) Tényleg nagyon jó voltál! Örülök, hogy "személyesen" gratulálhatok! (A húgommal voltunk, ő is osztja a véleményem.)
      Köszi a linket!
      Üdv:
      Andi

      Törlés