Osztályzat:
Összhatás: 7
Zene: 7,5
Szöveg: 4
Koreográfia: 9
A Veled, Uram! című rockopera a méltón híres István, a király folytatása. Csak épp nem olyan jó...
A darab próbál hasonlítani elődjéhez, sok mondat és dallam visszatér. Sőt, A kiátkozott című rockoperából egy teljes dalt átvettek. A dalok kevésbé fülbemászók, nyilván újítani akartak, így sok helyen elég disszonáns lett, ami persze lehet, hogy csak első hallásra furcsa. A zene ellenben - főleg a táncos részeknél - monumentális, dallamos, nagyon tetszett. Azonban a szöveg néhol annyira együgyű, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek. Ez azért zavart rettentően, mert az István, a királyt egy kifejezetten jól megírt darabnak tartom, frappáns szövegkönyvvel.
A díszlet, a jelmez és a tánc-koreográfia viszont roppant látványos. Koppány embereinek (a "pogányoknak") a táncai magával ragadóak. A darab legjobb része - ami nekem a leginkább tetszett - is hozzájuk és a táltosokhoz kapcsolódik, amikor is Imre herceget alávetik az ősi tűzpróbának. Imre herceg maga is meglepődik, hogy túléli, de méginkább meglepődnek a táltosok. Innentől kezdve ők is Imrét támogatják, azaz támogatnák, mert Imre másnap meghal.
Azt a megjegyzést még hozzáfűzném a koreográfiához, hogy amikor azt éneklik, hogy nem hátrálnak meg, akkor jobb lenne nem hátrafelé lépkedni. És nem tetszik az sem, ahogy Imre herceg bekapcsolódik a táncba. Ezek miatt adtam rá csak 9-est.
A színpad sötét, kavargó, jól jellemzi ezt a zivataros időszakot. A fényeket remekül kihasználják, ez is sokat segít a látványon.
És még egy dolog, ami borzasztó volt: István egy tutyi-mutyi alak a darabban. Nem hiszem, hogy egy megkoronázott magyar királyt, a saját udvarában lefoghattak, földön cibálhattak volna. Pedig Sasvári Sándor remekül eljátszhatta volna a fenséges magyar királyt is.
Vászoly (Vazul) gyermekei jól lettek kitalálva és kiválasztva - Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint. Hihető, ahogy egymással, illetve a szüleikkel játszanak, a dalaik és a szövegeik jól megírtak. Nekem tetszett benn az az ív, hogy mindhárom király akar lenni, és azt akarják, hogy a többiek őt szolgálják, de amikor felmerül a lehetőség, hogy az apjuk legyen a király, akkor mindhárman vállalnák érte a szolgaságot.
Illett a szerepéhez Mészáros Árpád Zsolt is. A hangja nekem továbbra sem tetszik, de megjelenésében és játékában kiváló Orseolo Péter volt.
Nem is kérdés, Zobor táltos - Pirgel Dávid - lett a kedvencem a darabban. Hozzá kötődik a kedvenc (tűzpróbás) részem. Szomor György kitűnően énekelte el a Tordának írt dalt, csak épp a dal nem lett a legjobb. Eléggé hajaz a "Véres kardot hoztam"-ra az István, a királyból, de nem ér fel hozzá. Az volt az érzésem az egész darab alatt, hogy valami nagyon hasonlót akartak csinálni, de szerintem jobb lett volna, ha ezt az elvárást kicsit elengedik.
Janza Kata nagyon szépen énekel, de nekem sokszor olyan a színpadon, mint valami bábu, akit valakik a színpad mögül mozgatnak. De egyébként nagyon meg voltam vele elégedve. Kimondottan tetszett még Feke Pál és Pálfalvy Attila is.
Míg az István, a király a Magyar Himnusszal, a Veled, Uram! az ősi Magyar Himnusszal, a Boldogasszony Anyánkkal ér véget, engem megérintett, és szerintem Vágó Bernadett szépen énekelte el.
Szereposztás:
István király: Sasvári Sándor; Gizella: Füredi Nikolett
Orseolo Péter: Mészáros Árpád Zsolt
Vászoly: Feke Pál; Ilon: Janza Kata
Imre herceg: Barkóczi Sándor; Krisztina: Vágó Bernadett
Torda táltos: Szomor György; Zobor táltos: Pirgel Dávid
Aba Sámuel: Németh Attila
Gellért püspök: Mati György
Német követ: Pálfalvy Attila
Pápai legátus: Ambruzs Ádám
András, Béla, Levente: Venczli Alexander, Bárány Richárd, Csősz Bálint
Rendező: Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Szörényi Levente
Szövegíró: Bródy János
Ha nekem kéne osztályoznom, bajban lennék...
VálaszTörlésMásnap kérdezte a kolléganőm, h ajánlom-e a darabot. Nos, se igent, se nemet nem tudtam volna rá mondani tiszta szívből.
Ajánlani nem merném, és közben mégis örülök azért h láttam, a bejegyzésben is írtak miatt.
Hát, asszem nem segítettem a tétovázókon. :-)