LEÍRÁS

Ezen az oldalon olyan színházi előadásokról, hangversenyekről, koncertekről, operákról, stb. írom le a véleményemet, amiket szerencsém volt látni/hallani.

A főoldalon sorolom fel azokat az előadásokat, melyeken 2011. május óta jártam. (Azért ettől az időponttól, mert olyan sok helyen jártam, hogy kár lenne, ha feledésbe merülne az én részemről.) Más betűszínnel van jelölve, amiről már olvashatnak a blogban. Ha valami nincs kiemelve, de olvasnának róla, csak írjanak! Van néhány előadás, amit ugyan már rég láttam, ezért részletes beszámolót már nem tudnék írni, de lehet, hogy pár szót írok róla, hogy milyen benyomások maradtak meg bennem.

Nem titok, a blogot azért kezdtem el írni, hogy valamiféle ajánlóval szolgáljak, másoknak is kedvet csináljak a színházba járáshoz. Nagyon jó dolog! (Illetve láttam néhány borzasztó előadást, és máshol nincs lehetőségem ezt kifejezni.)

(Az osztályzatok 10-es skálán értendők.)

2012. május 12., szombat

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté (2012.05.11.)

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulatának vendégjátéka, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén (2012. május 9-14.) a Thália Színházban

Osztályzat:
összhatás: 6,5

Csetepaté? Volt. Bőven. Nekem talán egy kicsit sok is. Ez persze nem a színészek hibája, ők jól játszottak, de azt hiszem a darab nem tetszett. Sokat-sokat veszekedtek, kiabáltak, verekedtek, szóval iszonyat nagy volt a zsivaj. A jelenetek között megszólaló zene, és a szomorú bohóc megjelenése a színpadon megnyugtató volt, mint valami megmentő érkezett.
A díszlet, a jelmezek fehérek voltak, tulajdonképpen az egész színpad egy nagy fehérség volt. Minden nagyon egyszerű, de kifejező. Az otthon maradt lányok és nők alsóruhában, kombinéban végezték otthoni dolgaikat, csak a férfiak hazaérkezésekor kapták magukra a szintén fehér ruháikat. Így a "csetepaté" közben vérzővé vált emberek sokasága csak úgy vöröslött a sok fehér közepette.
Az előadás különben vicces volt, sokat lehetett rajta nevetni. Szellemes volt a szövegkönyv, és sok helyen a rendezés adta hozzá azt, amitől humoros lett.
A színészek játéka, azt hiszem, jó volt, sikerült beleélnem magam az előadásba, abba, hogy ki milyen ember lehet, és a szünet is meglepetésszerűen érkezett.

Szereposztás:
Toni: István István
Pasqua: Lőrincz Ágnes
Lucietta: Laczkó Tekla
Beppe: Péter Attila Zsolt
Titta Nane: Szotyori József
Fortunato: Nagy Orbán
Libera: Némethy Zsuzsa
Orsetta: Vencz Stella
Checca: Varga Andrea
Toffolo: Galló Ernő
A jegyző: Boros Csaba
Vincenzo: Zákány Mihály
Altiszt: Gaál Gyula
"bohóc": Bándi Johanna

Díszlet, jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Dramaturg: Bodó A. Ottó
Rendező: Keresztes Attila

2 megjegyzés:

  1. Jó szigorú vagy :)
    Amúgy nekem tetszik, hogy osztályzol. Bár talán elég nagy a felelősség. Nem tudom. Nekem mindenesetre jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is meg kell szoknom az osztályzást. Most még lehet, hogy túl szigorú vagyok, de muszáj lehetőséget hagynom, hogy később tudjak jobb és rosszabb osztályzatot is adni. :-)
      És azt a bevezetőmben le is írtam, hogy a leírások és osztályzások az én ízlésem szerintiek, nem objektív kritikák. Szerintem egy kritika nem is lehet objektív. :-o

      Törlés