Osztályzat: 8
Nem nagyon szoktam délutáni előadásokra járni, a színház valahogy nekem az estéhez kötődik, viszont ez egy olyan szereposztás volt, ami miatt végül is emellett döntöttem. És nem bántam meg, sem az előadást, sem a szereposztást, sem a délutánt.
Ez talán egy olyan darab, amit mindenki ismer valamennyire, ha a rockoperát nem is, az „eredeti történetet” igen.
Én ismertem a zenét, sok-sok évvel ezelőtt láttam a filmet is, de hogy miként ragadja meg ez a darab a történetet, azt nem tudtam.
Mária Magdolna szerepe nem tetszett. Jézus és az ő kapcsolatát szerintem kissé eltúlozták. Tudom, benne van a szövegben is, hogy Mária Magdolna mennyire szereti, meg vágyik rá, de szerintem pont hogy nem a testi vonzalomról van itt szó. Persze Júdás is ezen akad ki (részben), ami kell a cselekménybe. Polyák Lilla nagyon szépen énekel, viszont ebben a szerepben valahogy nem nyűgözött le, igazából nem mondhatnám, hogy tetszett, valahogy túl lágy, finom hangon énekelt. Bizonyára ezt kérték tőle, de azért van neki egy szebb hangszíne is.
Júdás karaktere viszont nagyon tetszik. Azt hiszem ő a darab igazi főszereplője. És a darab (számomra) két megrázóbb jelenete is hozzá kötődik. Az első, amikor az utolsó vacsorán összeveszik Jézussal (ez egy nagyon jól sikerült duett) és elrohan. Az ottmaradt apostolok mind utána néznek. Hogy mit gondolnak, mit éreznek csak sejteni lehet, de ahogy ott állnak mozdulatlan és néznek... A másik, miután Júdás már elárulta Jézust, de még egyszer sikerül a közelébe férkőznie, persze a katonák ellökdösik onnét, és Jézus ránéz, összekapcsolódik a tekintetük, és Jézus rámosolyog Júdásra. Varga Lajos volt Júdás, szerintem nagyon jó volt. Nem kellett arra figyelni, hogy jól énekel-e, hogy jól játszik-e, egyszerűen jó volt, magával ragadott az előadása.
Jézust Csengeri Attila játszotta, nagyon jól. Mindig minden filmben van valami baj Jézussal, valahogy sosem jók a színészek erre a szerepre. Bizonyos szempontból tehát nem egy hálás szerep. Csengeri Attila viszont nagyon jó volt! Egy pillanatig nem zavart egyetlen mozdulata, vagy grimasza sem. Sőt, a már említett tekintet és mosolygás nagyon finom, de azért észrevehető volt, lenyűgözött a játékával. Az éneklésével viszont sajnos nem. Vagyis... Amikor először kezdett énekelni, az első gondolatom az volt, hogy baj lesz itt a nehéz részekkel, ha már a könnyebbeket sem énekli olyan szépen. Szerencsére tévedtem. A nehéz, a mély, a magas, a monumentális részek mind csodálatosak voltak, csak épp nem értem, hogy akkor a könnyebb részeknél mi történt.
Sasvári Sándor kellemes meglepetést okozott, nagyon jó Pilátus volt, és a hangjára is jók voltak a dalai. Heródes egy dilinyós uralkodó, Csonka András nagyon jó volt ebben a szerepben. Jól eljátszotta, és én nagyon szeretem ahogy énekel. Volt pár mélyebb hangja... jujj de jó volt! Szvétek László mély basszusa számomra lélegzetelállító. Klinga Péter volt az egyik legjobb. Legalábbis őt eddig nem ismertem, és örülök, hogy láttam. Tetszett a hangja és ahogy énekelt. És nagyon jó karakteres arca van, tök jól nézett ki, ahogy énekelt.
Még szeretnék írni pár szót a szövegről. Nem értem miért kell új fordítást csinálni, és azzal énekelni a színházban, ha az eredeti jobb. Nem mondom, van néhány rész, ami szerintem is kifejezetten béna a régi változatban, de az új sem lett jobb, inkább csak rosszabb. Szóval, akármilyen is a régi, szerintem az egy sokkal jobb fordítás. Egy résznél, Kajafás szövege jobban tetszett ebben a változatban, ennyi.
A díszlet és a jelmezek összetettek. Részben korhűek, részben modernek. Például Júdás benne is van a történetben, meg kicsit a jövőben is van, neki modernebb a ruhája. A többi apostol viszont teljesen része az elmesélésnek, így ők korhűbb ruhákban vannak (többnyire). A főpapok ruhája megfejthetetlen volt a számomra, inkább olyan egyiptomi beütése volt. Mindenesetre összhatásában egy látványos, a történethez illő jelmezes előadást láttunk.
Tetszett, szívesen ajánlom.
És amiről nem a színház, nem a szereplők, nem a rendező tehet. A nézők. Komolyan mondom, hogy fel vagyok háborodva! Kezdem megszokni, hogy mindenkinek, mindenhol tapsolni kell, de van ahol egyszerűen nem lenne szabad. A tapsra, a tetszés, illetve nemtetszés kifejezésére ott van az előadás vége. A taps állandóan visszazökkentett a jelenbe, emlékeztetett, hogy színházban vagyok. Lehetnek a színészek bármilyen jók, ha a nézők elkezdenek tapsolni, oda a varázs, a pillanat elillan. Beletapsoltak a Getshemáne-kert című dal közepébe!!!! Amikor Jézus vérrel verejtékezik, és földi élete legnehezebb pillanatában van, elénekel egy szívszorítóan szép éneket (és Csengeri Attila ezt nagyon jól énekelte), és az emberek beletapsolnak... Oda a hatás.
Jézus: Csengeri Attila (9,5) (A színészi játékért a jó magas pont)
Júdás: Varga Lajos (9,5)
Mária Magdolna: Polyák Lilla (8)
Pilátus: Sasvári Sándor
Heródes: Csonka András
Kajafás: Szvétek László
Annás: Klinga Péter
Péter: Merán Bálint
Simon: Sánta László
Démonok: Baranyai Annamária, Ladinek Judit, Wégner Judit
Papok, apostolok: Miskovics Róbert, Mizsei Viktor, Sándor Dávid
Feleségek: Nagy Sarolta, Ress Hajnalka
A szereposztásban nem vagyok 100%-ig biztos, legalább ketten mások voltak, mint amit előre kiírtak. Az egyik Júdás, de azért ő elég feltünő jelenség volt a színpadon, hogy megjegyezzem. :-) (Akikről külön írok, ők persze biztosak!)
Rendező: Szirtes Tamás
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Zenei vezető: Kocsák Tibor
Koreográfus: Tihanyi Ákos
Örülök, h írtad ezt a tapsolást. Egyszerűen borzasztó. Mindenhol, minden darabban, koncerten. Mintha a nézők arrs figyelnének, h na, akkor hol kell tapsolbi, és nem adják át magukst az 'élvezetnek'. Zenés daraboknál pláne nem értem. És ebben.... tényleg.... fájt.
VálaszTörlés(Mostanában ami komolyzenei koncerteken voltam vhogy tudták a nézők, h ne tapsoljanak bele)