A Lili bárónő című operettet a Raktárszínházban játszák, így abszolút
elérhető áron, mindenki jó helyről nézheti. A Raktárszínházat épp ezért szeretem, mindent jól lehet látni, összesen 4 sor van, de nagyon jól
emelkednek a sorok. Aki az első sorban ül, azért számítson rá, hogy itt-ott
bevonhatják a darabba. Én a magam részéről a 4. sort részesítem előnyben.
A nézőtérre érdemes valamivel kezdés előtt bemenni, amikor kinyitják az ajtót, én nem ezt tettem, de úgy mentünk be kezdés előtt 3-4 perccel, hogy Peller Károly és Szolnoki Tibor a színpadon szórakoztatták a már bent ülőket.
A nézőtérre érdemes valamivel kezdés előtt bemenni, amikor kinyitják az ajtót, én nem ezt tettem, de úgy mentünk be kezdés előtt 3-4 perccel, hogy Peller Károly és Szolnoki Tibor a színpadon szórakoztatták a már bent ülőket.
A darab abszolút hű az Operettszínház többi operettjéhez: 3 órás
felhőtlen szórakozás!
A darab egy elszegényedett gróf régi kastélyában játszódik, egész jól
illik a Raktárszínház hangulatához. A szereposztás egyszerűen zseniális. Lukács
Anita nagy kedvencem, gyönyörű hangja van és nagyon jól énekel, ráadásul kedves
az egész megjelenése, belopja magát az ember szívébe. Vadász Dániel is nagyon
jó volt, őt még nem igazán ismertem eddig, de nagyon szép hangja van, illet is
a szerephez. Sok operettnek sajátja az álruhába bújt gróf vagy báró, szerintem
Vadász Dániel nagyon jó volt ebben a szerepben. Jantyik Csaba is nagy kedvenc
(ajjaj, túl sok lesz a kedvencekből… :-)
), számomra nagyon beleillik az operettek világába, szeretem, ahogy játszik,
ahogy énekel, mindig örülök, ha benne van egy darabban. Ebben az operettben is
van egy mindent tudó kiszolgáló személy, nem tudom milyen volt ez a „grófos”
világ, de nekik sosem okoz gondot a felfordulás, amikor senki és semmi sem az,
aminek látszik. Szolnoki Tibor derűs
nyugalommal játszotta a szerepet. Azt hiszem az est fénypontjai kétségkívül a
két Illésházy grófnő, Lehoczky Zsuzsa és Kalocsai Zsuzsa voltak, akik időnként
megjelennek az Illésházy birtokon, hogy végre megörökölték-e. Nem okoz nekik
különösebb gondot, hogy valaki megvette a birtokot, s mivel a helyzet így áll,
megpróbálják megnyerni maguknak az új, s nem utolsó szempont, özvegy
tulajdonost. Ennek az operettnek a szubrett - táncos komikus párosa kissé eltér
a többitől, legalábbis számomra, főleg a szubrett szerep, nem az a kedves kis,
naiv lányka, aki sok derültségre ad okot, a szerep sokkal inkább hajaz egy
primadonnáéra, de Szendy Szilvi megállta a helyét. Frédi, azaz Kádár Szabolcs
sokkal inkább volt táncos komikus, nagyon jó is volt a szerepben, viszont így
nem alkottak egységes párost, ha nem tudtam volna, hogy az operettben muszáj
lennie egy ilyen párosnak, és hogy Szendy Szilvi szubrett színésznő, én nem
gondoltam volna, hogy ők egymáséi lesznek. Peller Károly szerepe nem tudom
mennyire hálás szerep, szerintem egyáltalán nem, sok szerepet játszott, de
mindegyiket egész rövid ideig, bejött, játszott, kiment, átöltözött, bejött,
játszott, kiment, átöltözött, stb. Nem élhette ki magát egyik szerepben sem,
gondolom legalábbis, de nagyban színesítette a darabot.
A jelmezek operetthez illőek voltak, a díszlet jól adta a vidéki
kastélyt. Szóval nem volt egyik sem igénytelen, hogy majd a Raktárszínházban
jók lesznek. A díszlet egyébként kifejezetten érdekes volt, ferde vonalak,
ide-oda dőlő ajtók. A berendezés nem volt sok, tulajdonképpen csak egy dohányzóasztal
és egy kanapé, illetve a különböző helyiségekbe nyíló ajtók. De elég volt, nem volt üres a tér.
A zene részben élő volt, egy zongorával, ami a színpadon kapott
helyett, részben felvételről ment (gondolom én...). Az mindig nagyon érdekelt, hogy ezt hogy
oldják meg, de működik. Mindenesetre nincs nagy zenekar, ami miatt egészen más
jelleget kap a zene, mint amit korábban felvételről megszoktam. A domináns,
monumentális zenei élményt, ami a hangszereket illeti, el kell engedni, ha a
Raktárszínházba látogatunk, annál hangosabb viszont az ének, nem kell félni,
hogy a szereplőkből nem hallunk valamit, vagy esetleg nem értjük a szöveget. Na, ez nem gond, csak fel kell
készülni rá, hogy az ének a lényeg, ami kap egy kis kíséretet. De mivel az
énekesek csodálatosak…!
Egy szó, mint száz, én egy nagyon kellemes, estét töltöttem el, nekem
nagyon tetszett a zene (azóta folyamatosan ezt hallgatom CD-ről, persze
nagyzenekarral), és nagyon sokat nevettünk.
Osztályzat: 10 (Ebben a darabban nem nagyon volt, ami ne tetszett volna, nincs miért pontot levonni... :-) )
Szereposztás:
Lili bárónő – Lukács Anita
Illésházy László gróf – Vadász Dániel
Malomszegi báró – Jantyik Csaba
Becsey, tiszttartó – Szolnoki Tibor
Illésházy Agatha grófnő – Lehoczky Zsuzsa
Illésházy Krisztina grófnő – Kalocsai Zsuzsa
Frédi – Kádár Szabolcs
Clarisse művésznő – Szendy Szilvi
minden szerepben - Peller Károly
Említettem a CD-t. A Kossuth kiadónál jelent meg egy 20 részes Híres operettek címet viselő sorozat. Én nem bántam meg, hogy megvettem, sőt!
